Sírva röhögtünk azon, ahogy az HBO új filmje a gazdagokat ostorozza

Egy kicsit bizarr belegondolni, hogy napjaink techmilliárdosainak, Elon Musknak, Jeff Bezosnak, Mark Zuckerbergnek és a többi passzív-agresszív, kissé kiöregedett zsenigyereknek mennyi hatalom összpontosul a kezében. Persze az is kell mindehhez, hogy egy egészen technokrata társadalomban, a ránk zúduló kütyük bűvöletében élünk.

Öröm az ürömben, hogy legalább az őrült modernizmus inspirációs forrásként szolgál az olyan író-rendezőnek, mint Jesse Armstrong, aki az Utódlás után ismételten az HBO-hoz fordult ötletével. Milliárdos techbrókról kívánt tévéfilmet forgatni, a kábelcsatorna persze nem is nagyon állt ellen, így az Utódlás készítője visszatérhetett ahhoz, amihez a legjobban ért, a gazdagok kiparodizálásához. Igaz, ezúttal

És egészen jól is sikerült Jesse Armstrong vállalása, már amennyiben a néző egy picit lejjebb tekeri az elvárásait, és nem feltétlenül az új Utódlást várja a készítőtől. Ilyen szellemiségben a kis képernyő elé leülve kompromisszumokkal bár, de lehet élvezni a látottakat.

Menjünk is bele egy kicsit az alaphelyzetbe! A Maxra június 1-jén felkerült Mountainhead, az HBO-n június 8-tól látható szatirikus dramedy története négy kőgazdag techvezér körül forog, közülük a legszegényebb, a többiek által „Konyhásnak” csúfolt Hugo (Jason Schwartzman) az, aki meghívja a többieket az átlagember pénztárcájához mérten nagyon is puccos hegyi villájába, egy pókerezéssel megspékelt elvonulásra.

Ide fut be az idősebb, félig-meddig titokban haldokló Randall (Steve Carell), a többiekhez képest egészen empatikus és kedves Jeff (Ramy Youssef) és Venis (Cory Michael Smith), akinek az egyik legújabb frissítése, amit az általa vezetett X, akarom mondani, Twitter, akarom mondani Traam nevű közösségi platformon élesített, épp világégést okoz. Köszönhetően annak, hogy a  felületen elszabadul az AI, majd mindenféle deepfake és megbuherált képek, videók árasztják el azt, és az emberek képtelenné válnak megkülönböztetni, mi a valóság, és mi a kamu. Teszem hozzá gyorsan:

Igen, néha alulírt, túlegyszerűsített karikatúrák a főszereplők, a neves színészek azonban kihozzák a maximumot ezekből a két lábon járó vázlatokból, akiket Jesse Armstrong skiccelt fel nekünk a tévéképernyőre. Nagyon egyszerű ráismerni például, hogy Venis nem más, mint Elon Musk kitalált verziója, akinek legszívesebben az USA elnöke is fejét venné a fentebb említett AI-fiaskó miatt. Az Utódlás alkotója már-már látnok, hiszen épp valami hasonló adok-kapok megy Musk és Trump között is, mint amit ebben az új filmben látunk.

A Mountainhead cselekménye itt nem ragad le, sőt a játékidőhöz képest egészen mélyen belemegy abba, ahogy ezek a milliárdosok és félmilliárdosok egymásnak mennek, zsigerelik a másikat, és bár eljátsszák, hogy mekkora haverok és pajtások, mindannyiuknak megvannak a maguk piszkos kis indítékai. Közülük a legrohadékabb, Ven minden áron meg akarja vásárolni a Jeff által fejlesztett AI-t, ami kiszűrhetné a nem valódi videókat a Traamről, az utolsókat rúgó Randall pedig mindezt teljes bedobással támogatja. Tekintve, hogy ha barátai összefognának, az esélyt adna számára, hogy pár éven belül a tudata feltöltésre kerüljön a felhőbe. Örök életet és ingyensört biztosítva neki, bináris ízekben. Na és itt van még a legszegényebb is, Konyhás, aki a béna lifestyle-applikációjának igyekszik mecénást találni bajtársai között – ez a keszekusza, ide-oda görbülő kapcsolati háló viszi el a Mountainheadet egészen meglepő irányokba.

A techzsenik leigázzák a világot? Most inkább ne…

Nagy kár, hogy Armstrong igazából csak gondolatkísérleteket végez, és nem kötelezi el magát a belengetett fordulatai mellett. Hiába vetődik fel, hogy a techzsenik le is igázhatnák az éppen apokaliptikus állapotoktól szenvedő bolygót, mert az erőforrásuk és az agyuk is megvan hozzá… ha a forgatókönyv a felvetést csak úgy eldobja a fenébe, és a játékidő második felére a Mountainhead totálisan másfelé megy. Pici spoiler, de afelé, hogy Ven, Randall és Konyhás összefogjanak, és megpróbálják kinyírni az AI-ért Jeffet, az egyetlen olyat közülük, akire rá lehet fogni, hogy jófiú.

Az ötlet megszületésétől addig, hogy elkészüljön, mindössze hat hónap telt el, és ez a sietség némiképp rányomja a bélyegét a Mountainheadre. Igen, szimpla tévéfilm, nem nagy vásznas dráma, de akkor is fájó, hogy egy Armstrong-műnek ennyire függenie kell a színészgárdától, amelynek tagjain érezni, hogy néha mintha még rögtönöztek is volna. Szerencsére azonban a készítő jól válogatta ki a sztárokat, az önsanyargató, földhözragadt humort Ramy Youssefnél jobban kevesen csinálják, ő a Ramy című sorozatában bizonyította a dolgot. Rajta kívül Steve Carell is lubickol a megfáradt, öreg és cinikus techvezér bőrébe bújva, Jason Schwartzman meg már megint Jason Schwartzmant hozza, de azt legalább magabiztosan teszi.

A Mountainhead abszolút felfedezettjének és csillagának Cory Michael Smith bizonyul, akit nézőként ott ütnénk legszívesebben, ahol érünk, és ha Elon Musk megnézi ezt a filmet, még ő is irigyen sárgulhat el amiatt, hogy az alternatív Musk mekkora gennyláda. Elvégre a mi techvilágunk főgonosza nem okozott még világégést. Még.

Képtelenség szó nélkül elmenni amellett, hogy az HBO új filmje mennyire kapaszkodik az Utódlásba, nemcsak hasonló figurákat mozgat, de még a zenei betétek is akut déjà vu kiváltására alkalmasak. Afféle nem hivatalos spin-offként is lehet gondolni a Mountainheadre, amellyel Jesse Armstrong vélhetően lezárta magában ezt a periódusát. Bár személy szerint én nem unom még azt, amikor az Utódlás alkotója a kőgazdagokat üti, hiszen láthatóan mindig talál rajtuk újabb és újabb fogást.

Egy jelenet, ami nagyon megragadt bennem: amikor a techbrók kiállnak a hegy szélére, és tollal magukra firkálják, hogy mekkora vagyonon ülnek, aztán a vágyaikat, félelmeiket, kéréseiket beleüvöltik a természetbe. Jó ízelítő abból, hogy a Mountainhead főszereplői mennyire kicsinyes alakok. Gazdagok, de gyomorforgatók, és legalább annyira szánalmasak, mint a Roy-família, ha nem jobban.

Bár a befejezés nem olyan véres és nem annyira drasztikus, mint amit a Mountainhead játékidejének nagy része ígér, én mégis elégedetten keltem fel előle. Manapság az értelmesebb tévéfilmeknek híján vagyunk. Amilyen színvonalat a Netflix is képvisel, lassan szóra sem érdemes, és nagyrészt értékelhetetlen. Épp ezért kellenek az olyan próbálkozások, mint a Mountainhead. Hála istennek!, hogy az HBO ad még pénzt ilyenekre, másképp nézőként szügyig lennénk a slamasztikában és az AI-gyanús sztorikban. Persze a Mountainheadben is van AI, de itt amolyan elrettentő jelleggel, sztorielemként.

Az üzenetet pedig, bármilyen basic, érdemes magunkkal vinni, tekintve, hogy a generált Ghibli-fotókkal, ál-Bosszúállók forgatási képekkel megmérgezett internet egyre kevésbé megbízható.

7,2/10

A Mountainhead magyar felirattal nézhető meg a Maxon.