Brad Pitt új Forma 1-es filmje a nyár első igazi adrenalinbombája

Itt a nyár, küszöbön az olyan nagy költségvetésű látványfilmek, mint a Superman és a Fantasztikus Négyes. Van azonban egy jó hírem azoknak, akiket már nem annyira hoznak már lázba a maskarás világmegmentők: Brad Pitt bepattant a volán mögé, és hozott nekünk egy rettenetesen régimódi, de épp ezért élvezetes blockbustert.

Ez az F1 című film, amelyet a hazai mozik június 26-án mutatnak be, a rendezője pedig az a Joseph Kosinski, aki a Top Gun: Maverickkel egyszer már hintába ültette a közönséget. Joggal vártuk tehát az F1-től is, hogy eszméletlen látvánnyal és versenyzős jelenetekkel megspékelt sportdrámát láthassunk személyében. Többé-kevésbé így is lett. Kritika.

A filmipar örökös szépfiúja, Brad Pitt már a 61. életévét tapossa, az amerikai színész karrierje új fordulatot is vett emiatt az elmúlt években. Pitt érthető módon most már nem csillogó szemű feltörekvőket alakít, azt a szerepkört átadta a fiataloknak, ehelyett sokat látott, öreg rókák bőrdzsekijébe bújik, amikor csak tud. Valahogy így tett a Quentin Tarantino-féle Volt egyszer egy… Hollywoodban is, ahol veterán kaszkadőrt játszott, és az F1-ben is egy sokat tapasztalt, nyúzott autóversenyzőt hoz el a nagyvászonra,

Sonny Hayes élete akkor vesz igazán váratlan és bevehetetlennek tűnő kanyart, amikor régi barátja, Ruben (Javier Bardem) megkeresi őt, és a segítségét kéri. Arra próbálja rávenni az egykori csodagyereket, hogy csatlakozzon szétesőben lévő Forma–1-es csapatához, és a süllyedő hajót – kerül, amibe kerül – foltozza meg. Némi tanakodás és vonakodás után Brad Pitt karaktere rábólint a dologra, azt viszont tudja, de nem sejti hősünk, hogy az Apex Grand Prix csapata mekkora slamasztikában van. A legnagyobb fejfájást a Forma–1-es istálló ifjú csődöre, a rettenetesen önfejű JP (Damson Idris) okozza a többieknek, de akadnak itt kétbalkezes szerelők, egy túl érzelmes technikai főnök (Kerry Condon), egy kétszínű és az Apex bukását kívánó igazgatósági tag (Tobias Menzies), na és a középpontban egy F1-es autó, amely inkább egy darab ócskavas, mint félelmetes betonrakéta.

Az F1 elsősorban látványfilm, és mit ne mondjak, a készítők apait-anyait beleadtak abba, hogy az ember kezéből kiessen a popcorn, amikor süvítenek, üvöltenek, egymással háborúznak a versenypályákon a gépszörnyek. Sokan esnek abba a hibába manapság, hogy az akciójelenetek inkább videójátékokra hajaznak, viszont az F1 az adrenalindús és realisztikusan ható megvalósításával közelebb áll a Top Gunhoz. Adjuk hozzá mindehhez Hans Zimmer zenéit, és valami iszonyúan heroikusat kapunk végeredménynek.

Csak hab a tortán, hogy Brad Pitt karaktere nagyon sokszor „utolsó akcióhős” jelleget ölt. Sonnyval, aki az esélytelenek nyugalmával csatlakozik az Apexhez, és robog nagyon sokáig az elkerülhetetlen csőd felé, rettenetesen lehet azonosulni. Csakhogy – ami a főszereplőt illeti – az írás nagyon kreatív és fordulatos, ennek köszönhetően Sonny a Forma–1 megzabolázhatatlan rosszfiújává válik röpke 2 óra alatt a vásznon. Nekünk, magyar nézőknek külön öröm, hogy

Igen, a stáb itt is forgatott, az Apple és a Warner Bros koprodukciója a száguldás szerelmeseinek is rengeteg érdekes kikacsintást tartalmaz. Nem elég, hogy a film villogtatja az ismert pályákat, a Hungaroring mellett Silverstone-t, Last Vegast, Abu Dhabit, és jó párat, de még sztárpilóták cameóinak is lehet örülni. A film valósághű tálalásának jót tesz, hogy egy-egy snitt erejéig feltűnik Lewis Hamilton, Max Verstappen, Fernando Alonso, akikkel Sonnyék ölre mennek a nagydíjakon.

Brad Pittnek jól áll ez a kiöregedett csibész szerepkör, és a készítők sikerrel kerülik el azt a klisét, hogy mentorszerepbe kényszerítsék a világsztárt. Ehelyett a csapat másik pilótájával, a Damson Idris-féle JP-vel igazi adok-kapok alakul ki kettejük között. Nyilván egy efféle sportdrámába kell a személyiségfejlődés, hogy a magányos farkasok idővel megtanulják, kizárólag csapatjátékosként viselkedve kerülhet számukra elérhető közelségbe a győzelem. Ugyanakkor ahogy az F1 ezt a sztoriívet bejárja, az tanítandó, megint csak a Top Gunt kell felhoznom, a rivalizálás oda illik.

Amivel kevésbé voltam elégedett, az az, hogy a párbeszédek néha mennyire bénák ebben a filmben. Az F1 abból a tekintetből is klasszikus blockbuster, hogy megköveteli tőlünk azt, hogy az agyunkat a moziajtóban hagyjuk. A Pitt által játszott Sonny, és szívszerelme, Kate (Kerry Condon) közötti romantikázás szekunder szégyenérzetet képes kiváltani, JP családi szála úgyszintén alulírt és vázlatos, nem beszélve a végjátékról.

A sportfilmektől elvárja az ember, hogy katarzist váltsanak ki, az F1 viszont épp a végére fárad el egy kicsit, nem ráz ki a hideg, pedig Joseph Kosinski és kreatívjai vért izzadtak azért, hogy valami nagyon szépet és elgondolkoztatót mutassanak nekünk. Az biztos, hogy ilyen közelről még a filmben is emlegetett, Netflixen sugárzott Hajsza a túlélésért című dokusorozatban sem tapasztalhattuk meg szinte a saját bőrünkön, hogy milyen lehet F1-pilótának lenni. Ez a film majdnem megadja ezt az élményt, amitől előzetesen arra számítottam, hogy egy 120 perces Forma–1-es reklám lesz. Szerencsére tévedtem.

Bárcsak minden blockbusterben ilyen pozitívan csalódnék, még úgy is, hogy igazából Brad Pitt lestrapáltságát és Sonny végső, nagy és könnyfakasztó önfeláldozását nem merték bejátszani az írók. Utóbbi miatt akár gyávasággal és megúszós írással is joggal lehetne vádolni az F1-et. A sztori főbb csavarjai, Sonny pofátlan megoldásai a versenypályán, és a valóban zúzós autóversenyek azonban kárpótolnak.

Az F1 azoknak is eszméletlenül jó szórakozást nyújt, akiket amúgy hidegen hagy ez a világ. Én is azok közé tartozom.

7,9/10

Az F1-et az Intercom által tartott sajtóvetítésen láttuk, a film június 26-án jön a hazai mozikba.