Szexbotrány ide vagy oda, a Netflix sorozata még mindig zseniális

Aki egyszer megjárja a poklot, az általában nem akar oda visszamenni. Kivéve, ha az embert Morpheusnak, az Álomkirálynak, a Sandman című netflixes sorozat főszereplőjének hívják, mert ő bizony rögtön a második évad első részében magára ölti horrorisztikus maszkját, és nekiindul, hogy képen verje az ördögöt.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a pokoljárásról Neil Gaiman, a produkció társkészítője és az annak alapot adó képregények atyja is bőven tudna mesélni, akit többszörös szexuális visszaéléssel vádoltak meg. A Good Omens a harmadik évada helyett csak egy 90 perces epizóddal tér vissza majd emiatt, és a Netflix is gyorsan bejelentette, hogy a Sandmanből nem készül több évad, az executive producer David S. Goyer pedig a Varietynek fejtette ki, hogy igen... a 75 füzetnyi tartalmat túl gyorsan dolgozták fel, és mivel Álom az eredeti sztoriban sűrűn távol van, nem akartak olyan epizódokat csinálni, melyekben a főhőst játszó Tom Sturridge nincs jelen. Inkább egy rövidebb, fókuszáltabb sorozat mellett tették le a voksukat.

Legalább az, amit kaptunk, továbbra is zseniális szórakozást nyújt, bár a Sandman július 3-án a Netflixre felkerült új évadának első fele kapott hideget-meleget a kritikusoktól, én úgy vélem, a fanyalgóknak egy baja van: nem tudják az alkotót és az alkotást elkülöníteni. Pedig a Netflix megtette mindezt, Neil Gaiman alig volt már jelen a Sandman második évadának munkálatain. A végeredményen azonban ez picit sem látszik meg, sőt.

A Sandman továbbra is büszkén tocsog a pátoszban, de ez nem lehet újdonság azoknak, akik az első etapot kedvelték. Azok után, hogy Morpheus kiszabadult évszázados tömlöcéből, és visszatért, hogy az Álomvilágban a kastélyát újraépítse, az évadnyitóban nem várt meghívást kap. Végzet (Adrian Lester), a Végtelenek egyike találkozóra invitálja testvéreit, a vacsorára befut a mindig felajzott és az Álommal acsarkodó Vágy (Mason Alexander Park) mellett a filozófusok bölcsességével megáldott Halál (Kirby Howell-Baptiste), az embereken élősködő Kétségbeesés (Donna Preston), valamint a legifjabb Végtelen, a bohókás Delírium (Esmé Creed-Miles). Na és persze Álom, akit a többiek szembesítenek azzal, hogy nem is olyan hősies figura, mint amilyennek ő sokszor látja saját magát.

Itt kanyarodunk vissza az első bekezdéshez, hiszen az első három epizód akörül forog, hogy Álom visszamegy a pokolba, hogy kiszabadítsa régi szívszerelmét, az Első Emberek Királynőjét onnan. Amit viszont Morpheus az alvilágban talál, arra ő sem készült fel: Lucifer (Gwendoline Christie) felmondott, az alvilág kulcsát pedig magára az Álomkirályra bízza rá.

Amit a Sandman eddig is lenyűgözően csinált, az a világépítés. És ezen az Álom által tartott összejövetelen is mindenféle mitologikus lények, istenségek felbukkanása jelzi, hogy milyen kiterjedt a sorozat univerzuma. Az északi, viking istenek, azaz Odin és két fia, a keménykedő Thor és a sunyi Loki mellett befutnak egészen rémisztő szerzetek, egy isten, aki egy dobozból kommunikál, Harley Quinn miniatűr mása, na meg a démon Azazel (Will Coban) és hordája, akik nem is annyira, na jó, kicsit meglepő ajánlatot tesznek Morpheusnak.

A Netflix misztikus sorozatának új etapja, ha kamuzott Goyer a tervezett hosszról, ha nem... valóban letisztultabb az eddigiekhez képest, két átívelő sztorit dolgoz fel, egy-egy széljegyzettel kiegészítve. A tempó sokak számára lassú lehet, és bár a pátoszban és az emelkedett dialógusokban is csak úgy hempereg a Sandman, helyenként az írók mégis elérnek egy olyan szintet, ami már költőinek, művészinek nevezhető.

A látványról ugyancsak ódákat lehet zengeni, a Sandman sorozatos verzióját nézni olyan, mintha az ember a gyönyörűen megrajzolt képregényt lapozgatná. Olykor itt is túlzásba esnek, és leesik egy-két CGI-karakter a képernyőről, de ez a hiba ritkaságnak számít azért. Az összművészeti élvezethez jelentősen hozzátesznek a szívvel-lélekkel megkomponált zenék és az olyan jelentőségteljes, rajongókat sokkoló,

Amikor leülök a Sandman elé, az kicsit visszahozza bennem azokat a régi időket, amikor olyan sorozatok voltak a csúcson, mint az Odaát, de a Netflix szériája az HBO elfeledett klasszikusának, a Carnivalénak a hangulatát is remekül megidézi. Elborult, sötét, vannak benne angyalok, és a tökéletesen alakító, tényleg a Sandman lapjairól előugrott Tom Sturridge-en sem múlik semmi. A mitológiák, misztikus szériák rajongóinak a Sandman még mindig egy remek csemege, amit szájtátva néz az ember. Különösképpen ritka élmény, főleg ha a Netflix saját gyártásait nézem mostanában. A Sandman egy reménysugár, talán az utolsó.

8,8/10

A Sandman második évadának első fele szinkronnal és magyar felirattal nézhető a Netflixen, az etap második fele július 24-én jön, 31-én pedig egy különleges epizód, ami majd a Halálról szól.