Emil, Csanád
17 °C
30 °C

Tarr Béla: Ha szomorúak lennénk, felakasztottuk volna magunkat

2007.05.23. 16:34
Félház fogadta a cannes-i versenyprogramban szereplő magyar-francia-német nagyjátékfilm készítőit a szerdai sajtótájékoztatón. A rendező szerint filmje nem szomorú, hanem sokkal inkább reális, amivel együtt kell tudni élni.

Nem tolongtak az újságírók Tarr Béla Londoni férfi című filmjének szerdai, cannes-i sajtótájékoztatóján, ahol a nagyobb európai lapok sem képviseltették magukat. Csak a pulpituson ültek sokan: a rendező mellett szereplői, a brit Tilda Swinton, Derzsi János, Szirtes Ági és a cseh Miroslav Krobot, a zeneszerző Víg Mihály, és a film alapjául szolgáló könyv írójának fia, John Simenon foglalt helyet.

"Ha igazán szomorúak lennénk, filmkészítés helyett felakasztottuk volna magunkat. Hogy ez a film elkészült, azt mutatja, optimisták vagyunk" - válaszolta egy kérdésre a rendező, aki komor hangulatú filmjét a forgatás alatt öngyilkosságot elkövetett francia Humbert Balsan producerének ajánlotta.

Bár Tarr nem akart a beszélgetés elején nyilatkozatot tenni filmje alapvetéseiről, végül kénytelen volt leszögezni, a Georges Simenon krimijéből készült film nem az eltűnt táska pénzről, nem a sztoriról, hanem általában az emberi létezésről szól, amihez ebben a filmben két és fél óra alatt, 29 hosszú snitt-tel jutott el.


Tarr Tilda Swintonnal

"Ez a film a magányosságról szól, a kísértésről, amikor az embernek elege lesz az életéből, és lehetőség kínálkozik valami másra" - mondta Tarr, és mikor arról kérdezték, filmjeinek komor hangulata mennyiben táplálkozik a keleteurópaiságból, azt felelte: "Ez érzékenység kérdése, nem azé a helyé, ahol élsz." A korzikai helyszínválasztást Tarr azzal indokolta, Bastiának arca van, és a helyszín karaktere ugyanolyan fontos, mint a szereplőké.

A Tarrnak tulajdonított pesszimizmus mégsem hagyta nyugodni az újságírókat. "Ne higgye, hogy kettő van belőlem. Mint magánember is ilyen vagyok. Ne úgy fogja fel, hogy a film szomorú, hanem, hogy ez a realitás, amivel együtt kell tudni élni. És nagyon fontos, hogy a Szirtes Ági arcával fejeződik be a film."

"Próbáltam hosszú lélegzettel megragadni a pillanatokat. A harmonika bársonyos hangján múlik az időm miközben áll" - mondta az utómunkát rohamtempóban végző, megfáradt stáb legvidámabb tagja, Víg Mihály, a zeneszerző.

Tilda Swinton arról beszélt, Tarr filmje azért modern, mert szembe megy a mai trenddel, a technicista, agyonvágott filmekkel szemben a saját tempójában, természetesen mesél, miközben az elbeszélést háttérbe szorítja, hogy a fekete-fehér képeken szoborként bontakoznak ki az alakok.

Végül Tarr elmondta, hogy a fesztiválszerepléssel kapcsolatos érzések helyett a fáradtság érzése az uralkodó: "egy három éves procedúra végére jutottunk, március 15-én fejeztük be a forgatást, két hónapunk volt az utómunkára négy helyett, örülünk, hogy egyáltalán levegőt kapunk". A díszbemutató ma este lesz.