Rémhalál a húsvéti nyuszira

2009.04.13. 12:44 Módosítva: 2009.04.13. 13:00
A húsvét azért jó horrortéma, mert bele lehet venni a hímes tojásból kikelő űrlényeket; a nagy mellű Playmate-eket, mint a termékenység szimbólumait; meg a harmadnapra zombiként feltámadó Jézust. Horrorfilmes körkép füstölt sonka mellé.

Őrült nép az amerikai, havonta talál valami ürügyet a munkakerülésre és a tüzijátékra, és mindegyik ünnephez leforgatott már legalább két horrorfilmet. Nálunk a Halloween-sorozat, és a 3D-s Véres Valentin a legismertebbek, karácsonyi mészárlásból meg annyi van, hogy már két cikkben is foglalkoztunk velük. Most a húsvéti horrorokon a sor.

Gyilkos húsvéti tojások 2

Gizmó pikkelyes testvérei karácsonykor csaptak vérengzést a 84-es Szörnyecskékben, a 88-as Rémecskék 2 űrszőrmókjai viszont húsvétkor terrorizálják a kisváros lakóit, hogy ne legyen annyira feltűnő a hasonlóság a két film között. Már az zseniálisan morbid képsor, ahogy a gyanútlan nyugdíjasok és gyerekek virágot festenek az űrlénytojásokra. Az meg minden idők legviccesebb horrorjelenete, amikor a kertben vizelő, nyuszijelmezes seriff a rémecskék támadása után bezuhan a templomba, és felborítja az oltárt.

A film igazi gyöngyszem a 80-as évekből, tobzódik a habszivacs szörnyekben és a borzasztó frizurákban. A főszereplő srác, Scott Grimes (aki a Vészhelyzetből és az Elit alakulatból lehet ismerős) a Bundesliga-hajával meg a fülbevalójával a New Kids on the Block-érzésre emlékeztet. A rémecskéket üldöző, alakváltó űrfejvadászok is a korszak tipikus sztárjai: az egyik hajmetál-énekés, a másik meg egy ünnepelt Playmate, Roxanne Kernohan. A szörnyek erősen túlszaporodtak az előző részhez képest, és R. Christopher Biggs profi maszkmestercsapatának köszönhetően már sokkal több őrültséget csinálnak. A Rémecskék 3-ból már sajnos kimaradt a húsvéti téma, ott a készítők inkább a Szörnyecskék 2-ből loptak, és a nagyvárosba vitték tombolni a szőrös vakarcsokat.

A Jézus-zombi (fel)támadása

Kevesen tudják, de Christopher Lambertnek van még egy jó filmje a Hegylakó mellett, az 1999-es Resurrection. A tévé Újjászületésként vetít, pedig a húsvéti téma miatt jobban illene hozzá a Feltámadás cím. A Biblia-központú sztori pofátlanul sokat lop a Hetedikből, de cserébe új ötletet visz a kifulladó zombis-maszkos sorozatgyilkosos zsánerbe. Egy darabolós őrült levágott lábakból és kezekből, meg egy egy hosszú hajú mexikói fejéből zombit fércel össze a padláson, hogy Húsvét napján valami apokrif keresztény humbuggal feltámassza Jézust. Az eset természetesen az antiszociális, kőarcú nyomozóhoz kerül. Christopher Lambert Connor MacLeod melleett itt hozza a csúcsteljesítményét.

A színész feltámadása nem véletlen: a Hegylakót és a Resurrectiont is Russell Mulcahy rendezte. A forgatókönyvet pedig maga Christopher Lambert írta (bár besegített neki Brad Mirman is, aki rendszeresen szállít sztorikat a filmjeihez). Lambert vérbeli B-filmes zsaru, tiszta Őrült Stone, csak kevesebb fegyverfüggőséggel: soha nem nevet a kollégák viccein, és rendszeresen dührohamot kap az elfojtott indulatai miatt. Havonta lelövik az épp aktuális társát, így a munkaideje felét a baszdmegelő rendőrfőnök irodájában tölti. A maradékot pedig az utcán, ahol állandóan esik az eső, és mindig van valahol egy lerobbant húsraktár megcsonkított hullákkal.

Érdekesség, hogy a horrorrendező félisten, John Carpenter alakítja a papot. Az egyik jelenetben az oltárhoz hívja Lambertet, hogy felolvasson neki egy részt a Bibliából. Ez is azt sugallja, hogy francba a kosztümös filmekkel, B-kategóriás horrort meg akciót kell Lambertnek forgatni A-kategóriás rendezőkkel. Lambert nem megy oda Carpenterhez, és sajnos azóta sem volt közös filmjük. Helyette megbukott több filmmel, magyar közreműködéssel például a Harag napjával meg a Metamorfózissal.

A nyúlon túl?

A Vérnyúl nem a Monty Python-csapat találmánya. Már 1972-ben készült egy horror, a Night of the Lepus, amiben génkísérletek miatt óriásira nőtt tapsifülesek tépik szét a város lakóit, és csak a tökös, cowboy-kinézetű tudósok tudják megállítani őket.

A Night of the Lepus a Rémecskékkel és a Feltámadással ellentétben nem egy tipikus húsvéti horror. Inkább az olyan, 50-es években divatos szörnyinváziós filmek hagyományait követi, mint az óriáshangyák támadásáról szóló 1954-es Them!, vagy az 55-ös Tarantula. És ahogy a The Beast from 20.000 Fathomsban, itt is csak a Nemzeti Gárda bevetésével tudják legyőzni a szörnyeket.

A stáb ötletesen megoldotta az óriásnyulak kérdését. Ahelyett, hogy gagyi gumibábokat mozgattak volna a díszlet előtt, egy igazi tapsifüles csapatot engedtek szabadon a filmben szereplő házak és az autók méretarányos makettjei között. És még két igazi sztárt is le tudtak szerződtetni a vérnyulak mellé: DeForest Kelley-t, azaz a Star Trek-széria McCoy dokiját, és Janet Leigh-t, aki a Psychóban sikoltozott a zuhany alatt, majd később olyan kulthorrorokban is szerepelt, mint a Carpenter-féle A köd, vagy a Halloween H20.