Embertelen a tömeg a Moziünnepen

Péntek délelőtt a MOM Parkban kezdtem a Moziünnepet, mert ott hangárméretű termek vannak, viszont alig ül benn néző. És nem zaklatnak, ha felrakod a lábad, pedig ez ugye a mozimunkások egyik legfontosabb feladata. Itt a Palace-egyenruhások sokkal többen voltak, mint mi nézők, mert a Moziünnep alatt mindenkinek kötelező dolgoznia.

A Becstelen Brigantykkal indítottam, mivel az El Camino-út miatt lemaradtam az augusztusi premierről. Negyed egykor a legnagyobb, 390 székes 1-es teremben adták, de kábé 15-en ültünk be rá. Mindenki elégedett fejjel távozott, főleg a 20 év körüli csajok, akik csak Brad Pitt miatt jöttek. Én is amúgy, mert már a trailerben látszott, hogy tökéletes választás a hülye akcentusú, nácikat skalpoló Apacs hadnagynak. Mozifanatikusként meg azonnal belezúgtam a vetítőgépeibe szerelmes zsidó lányba (Mélanie Laurent), és egy kicsit Diane Krugerbe is, aki végre a beképzelt, szőke színésznő szerepével bebizonyította, hogy nem csak egy beképzelt, szőke színésznő, aminek a Nemzet aranya után elkönyveltem.

A nácivadász zsidóknál is jobban bejött viszont a District 9 pofátlanul tolakodó, de ötletes reklámkampánya. A mozis dolgozók kamu beléptetőkapuknál kérik a jegyedet (ilyen feliratok vannak az oldalán: "A mozit csak emberek látogathatják!" meg "Ha idegent lát, jelentse!"), de a gerillakampány részeként még a vécék ajtaján is áthúzott űrlényes matrica virít.

Délután átugrottam a MOM-ból a Westendbe. Itt már atomdurva Moziünnep-feeling fogadott, elképesztő embertömeggel (most örültem csak igazán, hogy jegyért tolakodok, és nem a pénztárban szívok, mint 2007-ben). Tinédzserhorda hömpölyög mindenütt, de azért a koktélozó harmincasok is beugranak olcsón mozizni két ruhavásárlás között. A büfépultokhoz a teraszkijáratig állt a sor, celebek sehol.

A Westendben 19:15-ös Csúf igazságra meg a 19:45-ös Becstelen brigantykra már fél 5-kor sem lehetett jegyet venni. Az 5 órai Jégkorszak 3D-n is már csak egy üres hely volt, az első sor szélén, gyorsan lecsaptam rá (onnan is tökéletes amúgy a térélmény). Nem értem a fanyalgókat, a földalattai dínóvilággal ez a rész lett a sorozat legjobb darabja. A félszemű Tarzan-imitátor menyét annyira zseniális karakter, hogy külön mozifilmet kellene csinálni a dzsungelkalandjaiból.

Estére elegem lett a tömegből, valami gagyi horrort akartam nézni, amit már ezer éve bemutattak, és én leszek az egyetlen néző a teremben. A Westendtől egy köpésre, a Kossuthban 19:45-kor startolt a Pokolba taszítva, nem kicsit döbbentem le, amikor kiderült, hogy már csak az első sorban van hely.

A film amúgy nem is gagyi, jó látni, hogy az örök kedvenc Army of Darknesst jegyző Sam Raimi a Pókember után végre visszatért a vicces horror műfajához. Már az alapsztori is kellemesen elmebeteg: egy öreg cigány jósnő nem kap hitelt a bankban, ezért megátkozza az ügyfélszolgálatos lányt (Alison Lohman), és már kész is az ürügy, hogy miért akarják halálra gyötörni a démonok kilencven percen keresztül. A kedvenc részem az, amikor a boszorkány magyarul szórja az átkot: "Áz órdőg szájjon belíd!", videó is van róla: