Koronavírus adatok

2021. dec. 08.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Mária
-6 °C
4 °C

Halász Judit nem szereti kiteregetni

2009.10.19. 11:01
Tizennyolc kiadott lemez és egy zenés film után Halász Judit első filmkoncertje gyengén indult a magyar mozikban. A 67 éves Kossuth-díjas színésznőt a Csiribiri bemutatója után faggattuk nézőszámról, marketingről és a misszióról.
Fotók: Huszti István
Fotók: Huszti István

Milyen visszajelzéseket kap a Csiribiriről?

Két vetítésen voltam, jó hangulatúak voltak. Nagyon kedves leveleket kapok egyelőre.

Halász Judit és a gyerekek témában azért nem is illik sértéseket írni.

Ezt soha nem lehet tudni. De kedden felléptem a Millenárison, ahol egy éve felvették a koncertet, és nagyon aranyos volt a közönség, lelkesek voltak.

Mennyi ideig forgatták a Csiribirit?

A filmet tavaly november óta készítettük. A Millenárison magát a koncertet vették fel. Az utómunka volt rengeteg idő, nagyon sok filmre vett anyagból kellett kiválasztani a megfelelőt. A stáb Szabolcs-Szatmártól Nógrád megyén át Győrig eljött velem a koncertekre, vette a közönséget.

Eleve a közönségről készült a film.

Voltam nemrég egy móri előadáson, ahol az első sorban egy nyolcvan körüli pár ült, láthatóan kétkezi munkások, a földről jöttek. Öt perc múlva velem énekelték a dalokat. Nagyon sajnáltam, hogy nem látja senki rajtam és a zenekaron kívül. Vagy egy hónapja, mikor az utolsó dalnál feljöttek a gyerekek a színpadra, és nem akartak hazamenni. Az ilyen pillanatok miatt született ez a film, még ha épp itt nem is volt velem a stáb, de hogy rajtam és a zenekaron kívül más is lássa ezeket, a szimpátia, vagy az egyetértés gyerekkorban még normális kinyilvánítását.

Azon kívül, hogy cuki vágókép lehet a közönség, amit sokszor
mutatnak, mi ebben az érdekes?

Én ezeket nem vágóképeknek látom, cukinak még kevésbé. Azt látom, hogy van néhány pillanat, amikor együtt képes örülni egy anya a gyerekével, amikor a gyerek elkezd egy Petőfi-verset énekelni, és az anya folytatja, pedig egymásra sem néznek. Azt látom, hogy a legnehezebben élő gyerekek milyen csillogó szemmel fogadják nemcsak a koncertet, hanem már azt is, hogy elhagyhatják a falu határát, mert azon kívül még sohasem jártak. Azt látom, hogy a dal hallatán a testvérek megölelik egymást, és összemosolyognak. Persze lehet, hogy egy óra múlva újra püfölik egymást, de talán mégis kicsit erősebbé vált bennük az összetartozás érzése. Remélem, hogy ez nemcsak illúzió, mert én ezért az illúzióért csinálom. Azért, hogy a nagymamák higgyenek benne, hogy szükség van rájuk, hogy a családok, ha csak egy percre is, de egymásra találjanak.

A dalok sorsa pedig az, hogy óvodás, kisiskolás korban befogadják, szeretik, aztán félreteszik. Eltelik tíz év, húsz év, és visszajönnek. Ez az emberi természethez tartozik. Tízévesen szégyellik hallgatni, amit négyévesen már szerettek. Már nagyobbnak, felnőttebbnek érzik magukat. Aztán huszonötön-harmincon túl rájönnek, hogy nem Weöres Sándor, Szabó Lőrinc versei, vagy a szövegírók, énekesek lettek gyengébbek, csak az ő ízlésük változik. És ha felnőnek, újra hallgatják, esetleg gyerekeik is lesznek, visszatérnek.

Nem akart olyan koncertfilmet forgatni, mint Madonna? Tele színfalak mögötti jelenettel, kulisszatitkokkal?

Az egy másik film lenne. Nem szerettem volna, hogy az én életemről szóljon, arról, hogy ki vagyok, hogy élek, milyenek a körülöttem lévő emberek, hanem a munkámról, a közönségről. Úgy gondolom, hogy nem a személy az érdekes, hanem a produktum. A műfaj, amit létrehoztunk. Populáris zenével versek megismerésére hívni a gyerekeket. Nem tudok róla, hogy ezt előttünk csinálta volna más is.

03

És lesz ilyen másik film is, ahol a félelmeiről beszél a kamerának?

Nem. Én a magánéletem dolgait nem szeretem kiteregetni, noha tudom, ma nincsenek ilyen határok. Magam szeretem a gondjaimat a barátaimmal, vagy a családommal megosztani és megoldani. Tudom, hogy divat a kiteregetés, de ez a divat is el fog múlni. Különben is szerencsés hivatás a színészé. Minden gondját, élményét, vágyát elmondhatja egy szerep mögé bújva, és nem kell érdemtelen embereknek magyarázkodnia. Persze próba közben mindent megtudunk egymásról, ott nincs sem tabu, sem titok. Ezért van, hogy néha a színészpartnerek többet tudnak egymás életéről, jelleméről, gondolatairól, mint bárki más.

A családjáról mennyit árulna el?

Hogy vannak.

Itthon?

A fiam az USA-ban volt a szerződése szerint közel négy évig, de már tíz hónapja itthon élnek. Nem kell átrepülni a tengert, ha látni akarom az 5, 3,5 és 1,5 éves gyerekeket. Nyáron nem dolgoztam, sokat voltam velük. Most koncertjeim vannak, októbertől kezdtük újra, decemberben lesznek a szokásos vígszínházi koncertek. Vasárnaponként két előadásban. Játszom még három repertoárdarabban, ezeknek csak felújító próbáik voltak. Kamarás Iván elment Amerikába, az egyik darabban az ő szerepét Varjú Kálmán játssza, Hajdu Steve is elszerződött, így amiben ők játszottak, a szerepátvételek miatt több időt igényelnek. Új szerepet csak december végén kezdek próbálni. A repertoárpróbák normális esetben csak 2-3 napot vesznek igénybe. Így ráértem az unokákra.

Férjével, Rózsa Jánossal ez az ötödik filmjük, amiben együtt dolgoztak. Miben volt ez a munka más?

A többi játékfilm volt, bár az Ismeretlen ismerősben is sok volt a zene és dal. Ez viszont az én koncertjeimről és dalaimról szól, nem bújhattam egy szerep mögé, de nem is volt szükség rá.

Akkor mi az, amit megmutat magából?

Az életem munkáját, a missziómat. Mert bizonyos szempontból missziónak érzem ezt, nem amikor csinálom, hanem amikor végiggondolom. Hobbiból kezdtem, mert ezt tanultam, és szeretek énekelni, játszani, előadni, hisz ez a hivatásom. A magyar irodalom legszebbjét, a lírát, a költészetet szerettem volna mindig is a gyerekek között népszerűsíteni. Minőségi zenével. Az Illés zenekar akkor a magyar könnyűzenei életben etalon volt, a felnőttek is ezt hallgatták, így a szülőkkel együtt próbáltuk megnyerni a gyerekeket, hogy a játszótéren ne bugyuta slágereket énekeljenek, hanem inkább azt, hogy Bóbita, Bóbita táncol.

Az első hétvégén csak 4000-en látták a filmet. Csalódott?

Még csak egy hete megy a film, ilyenkor korai megítélni.

De hogy lehetne ezt jobban marketingelni?

Nekem ehhez nincs ismeretem. De azért annyit látok, hogy a közönségtalálkozó ebben a műfajban, amikre hivatalos vagyok, nevetséges feltételezés, hisz a gyerekek örülnek, ha 72 perc után felállhatnak, nem szeretnének még beszélgetni. Most azért a film több vidéki bemutatójára is elutazunk: megyünk Mórra, Szombathelyre.

Lesz Csiribiri 2?

Nem valószínű, hogy lesz folytatás. Az utolsó három lemezt más közönségnek szántam, nem annyira kicsiknek, inkább családoknak, azokról nem készült felvétel, ezt pótoltuk. A mozimegjelenése ezeknek a filmeknek amúgy is ritkább, mint a játékfilmeké. DVD-t viszont biztosan csinálunk.

04

Kinek szól a film?

Mindenkinek, különösen az aprófalvak gyerekeinek, akik úgy kérnek autogramot, hogy én csak egy kis faluban lakom, de azért. A gyerekek ezt így érzik, én meg annak örülök, ha a filmmemmel eljutok hozzájuk, és oldani tudom ezt a felesleges kissebbrendűségi érzést.

Ha eljutna mindenhova, mit üzenne?

Ha tehetném, mindegyik vetítés előtt kiállnék, és azt mondanám, ne fogják le a gyerekeket, ha akarnak, táncoljanak, ugráljanak, énekeljenek nyugodtan. Akkor is, ha moziban nem szokás.

És ha az ország moziközönségéhez kellene beszélnie a film előtt?

Nincs benne se lövöldözés, se akció, se kergetőzés, se bűnügy, ezzel kezdeném, ha kiállnék a vászon elé. Meg akartam mutatni, milyenek a gyerekek, akik elbűvöltek. Meg azokat a feladatokat is, amiket sikerült megoldanom. Ha megnézitek, így nézzétek.