Csányi lett az utolsó apacs, az áruló

2010.04.07. 15:21 Módosítva: 2010.04.07. 17:08
Ügynökfilmmel kevert indiánfilmet rendez Török Ferenc a Corvintetőn Csányi Sándorral és Szervét Tiborral a főszerepben első színházi rendezéséből, az Apacsokból. A bemutatót október 23-ra tervezik a film produkciós partnerénél, a TV2-nél.

Szembefény és vágni való füstfelhőből bukkan ki Török Ferenc alakja, ha rendező lennék, én is csak így lépnék elő, mert legyen az is megtervezve, de ha nincs, akkor is legyen hangulata az érkezésemnek.

"Egyáltalán nem volt a fejemben a film" - mondta a jelenetközi átállásban Török Ferenc, akit azzal szembesítünk, hogy a színdarabot előtanulmánynak használta a későbbi filmtervéhez, ahogy dokumentumfilmeket forgatott a Moszkva tér, a Szezon vagy az Overnight elé, mert ő ilyen kutakodó, belemélyülős rendező.

Az Apacsok alapját egy PhD-dolgozat adta: Kovács Krisztina, a Radnóti dramaturgja a színészbesúgókról írt, így könnyen jutott érdekes adatokhoz, így az indiántörténethez is. A sztori: filmet forgatna a srác, aki szembesül azzal szép lassan, hogy nagyapja besúgó volt, ezzel párhuzamosan pedig megismerjük, hogyan vált besúgóvá a nagyapa. A forgatókönyv egyébként simán nagyjátékfilmes büdzsét követelne, ez lehetne a mi verziónk A mások életére.

Corvintető hátulról

A Corvin áruház másik oldala eddig rejtett világ volt számunkra, a szemétaprító és a zsíros, vastag kolbászszag ellenben kedvet csinált a délelelőtti forgatáslátogatáshoz. A stáb megnézett különböző helyszíneket, de mégis a Corvintető másik fele jött be a legjobban a lerombolt szobákkal és termekkel, zegzúgos világával, mivel egymás mellett be lehetett állítani a különböző jeleneteket. Itt festette fel a Kulocity apja, Stark Attila a díszleteket, a 60-as évek poros lakásbelsőjét, mert néhány asztaltól és széktől eltekintve mindent megrajzolt (a színdarabban is így volt, csak ott vetítették ráadásul), és bár elsőre furán néz ki, a felvett anyagon iszonyú jó hangulatot ad Garas Dániel operatőr képeinek.

Apacsok

Az apacs név több kulturálisan kapcsolódó csoportnak az együttes neve az Amerikai Egyesült Államokban. Ezek a népek egy déli atabaszkán (apacs) nyelvet beszélnek. A mai apacs elnevezés nem foglalja magába a navahókat. Mindazonáltal a navahó és a többi apacs csoportok kultúrájukon és nyelvükön keresztül kapcsolatban állnak és apacsoknak tartják magukat. Nevük a zunyi "apachu" szóból ered, ami ellenséget jelent. Az apacs törzsek most főként Oklahomában és Texasban élnek és rezervátumaik vannak Arizonában és Új- Mexicóban. Sok navahó lakik egy 65,000 km² területű rezervátumban az Egyesült Államok „Four Corners” régiójában. Néhány apacs városokba (mint például New York City) költözött. Az apacs törzsek történelmileg nagyon erőteljesek voltak, századokon keresztül a spanyolokkal és mexikóiakkal állandó harcban álltak.

Forrás: Wikipedia

A forgatás maga nem különösebben izgalmas, az ÁVH-s Szervét éppen elkapja Schneider Zoltánt, akinél fegyvereket találtak és bizonyítékokat arra, hogy szervezkedett az állam ellen. Hosszú jeleneteket forgatnak, drámai szituáció van.

A közeliek

Török állítja, hogy rendes díszletre nem volt pénz, "így kényszer hozta a hátteret, de mindvégig célunk volt megtartani a meseszerűséget, ami a diafilmből indul ki", mert az Apacsokban a nagymama kezd el mesélni egy indiános történetet, amit a színdarabban a Nyóckerről ismert Gauder Áron rajzolt. A színdarabot Bálint András igazgató felkérésére rendezte Török, követve azt a magyar filmrendezőknél jól bevált hagyományt, hogy színházban is kipróbálják magukat, ahogy tette például Szász János, Gothár Péter, Mundruczó Kornél és Gigor Attila is.

Az Apacsok filmszerű színdarab, ami az ún. V-alakú történetvezetést követi, már ha van ilyen, vagyis egy ideig haladunk visszafele az időben, majd a kulcsjelenettől kezdve előre, mindkét irányban sok megoldandó, válaszra váró kérdés van. Török talán legfontosabb rendezői döntése a darabban, hogy ugyanazok a színészek játsszák el jelenkori énjüket, mint nagyapjukat, hogy érezni lehessen a bennünk élő történelmet. A filmben ezt csak részben oldják meg, Csányi két szerepet játszik például, de Szervét már csak egyet, mert Csányi apját Gazsó György alakítja.

"A közeliek fontosak lesznek, ami a színdarabban értelemszerűen nincs, viszont filmek ki lehet használni, mert nagyon sok a konfrontatív szituáció" - árulja el a rendező az eddig titokként őrzött információt.

Az indiánok érdekelték

"Megkértem, hogy igyunk egy kávét" - mondja a forgatásra megérkező színházigazgató, Bálint András, akitől azt kérdezzük, miért gondolta, hogy Török képes színdarabot rendezni. "A klasszikusok nem érdekelték, viszont az ügynöktéma már jobban, de az indiántéma még jobban" - emlékezik Bálint. "A jelent akartam összekötni a hatvanas évekkel, mert időutazásos dologban gondolkodtam. A hatvanas évekre filmen nem lenne pénzünk, pedig a kor érdekel" - árnyalja döntését Török, akinek most 60 millió forintja és két hete volt leforgatni ezt a tévéfilmet.

A magyar indiánközösség

Magyarországon tényleg működtek a hatvanas évek rendszeréből a természetbe és ebbe a mesés indiánvilágba kivonuló csoportok, akik kiszakadva, mintegy a passzív ellenállásban éltek a Bakonyban vagy a Dunánál. Emblematikus alakja volt Cseh Tamás, aki Hadiösvény címmel könyvet is írt erről, amit így kezd: "Ajánlom ezt a könyvet barátaimnak, akikkel 1961-ben egy hegyi tisztáson felvertük az első indián sátrakat. Tiszta törvényekre, egyszerűségre, átlátható, értelmezhető világra vágytunk.” Az indiánok erre az egyszerűségre vágynak, és őket árulja el a nagyapa az Apacsokban.

Az Apacsok az árulásról és az ügynökökről szól, ami Török szerint kurrens téma, bár a magyar társadalom nem néz vele szembe.

A Radnóti egyébként azon kevés színházak egyike, amelyik folyamatosan gondolkodik a tv és a színház közti átlépésben: a Hamvai Kornél-darabból, a Castel Felicéből készült tévéjáték, az Asztalizenéből pedig a napokban forgat a tévé.

"A színházban alapos, részletes munka zajlik, érdemes átvinni utána a filmre" - állítja Bálint András, amivel egyébként Török és Angelusz Iván is egyetért. Utóbbi annyira, hogy elárulja, az Apacsok után felmerült bennük, hogy előkészítésben lévő, és akár ott megakadó forgatókönyveket színpadra állítanak. A dramaturgia és a párbeszédek jobban összeállnak, majd az esetleges bemutató után a visszajelzéseket is le tudják mérni. Az Apacsokat nagyon szeretik a nézők.

A forgatásra nem lehet bejutni könnyen, kézen fogva vezetnek körbe, ne hogy besétáljunk egy jelenetbe, így a pontos szervezés ellenére még sem futhattunk össze az Apacsok főszereplőjével, Csányi Sándorral, akit ezért telefonon hívtunk fel.

Csányi Sándor: Megbocsájtó voltam

Fotó: Valuska Gábor
Fotó: Valuska Gábor
Sokat játszott indiánost?

Mi a Star Wars előtti generáció vagyunk, mi még a Cooper-regényeken és a Winnetou-n nőttünk fel, tetszett, hogy az indiánok tiszták, becsületesek és rettenthetetlenek. Ezért volt jó, hogy a kis magyar indiánközösség hozott nekünk saját készítésű ruhákat és fegyvereket, és szerepeltek is a filmben, erősen behozva saját világukat. Ha csak ott ültek, már megjelent a rengeteg történetük.

Színészként is hasonlóan filmszerű volt az Apacsok, mint nekem nézőként?

Igen, nagyon rövid a darab, nincs felvezetés a jeleneteknél, zárt és kettős jelenetek vannak, lényegre törőek, másfél óra alatt vége is, így elég sűrű.

A színésznek máshogy kell játszania a filmen mint színpadon. Miben kell változtatnia?

Én kevésbé tudok intim lenni színpadon, van, akinek megy, nekem nem, ezért a filmen a sok közeli sokat segít.

Török Ferenccel még nem dolgozott együtt, és azon kevesek közé tartozik, akit előbb színházi rendezőként instruált, majd filmeskéntGyorsan beleszokott?

Feri sokat kérdezett, nem csinált belőle problémát, ha valami nem ment, ráadásul nála nem működnek a színházi közhelyek. Erős személyiség, jó vele menni, mert ezzel a szakmai hiányosságait is tudja pótolni. Kevés dolgot mond, de azok nagyon fontosak. A Randóti egy összeszokott társulat, aminek nagyon jót tesz, ha jön egy új ember, mert felfrissíti a közösséget.

Az a különleges helyzet állt elő, hogy csak le kell forgatni az Apacsokat, mert egy éve játsszák, jobb ez így?

A szöveget kielemeztük, minden kérdésre választ kaptunk már a színdarab alatt, csak így érdemes forgatni. A filmesek azért nem szeretnek próbálni, mert akkor elveszik a nyitottság, belemerevedik a színész az elgondolásaiba. Általában nem értik a filmesek, miért kell sokkal több idő ugyanannak a jelentnek a megrendezéséhez a színházban, ami a filmen olyan gyorsan megy. Folyamatosan kell melózni: nyilván sok a rossz jelenet közben, de dolgozunk rajta.

Egyszerre játssza a mában élő fiút, és az áruló, ügynök nagyapát, aki veszélybe sodorja indiántársait. Könnyebb volt megérteni így az árulást?

Azon ment a meccselés a próbák során, hogy a fiú felmentse-e a nagyapját a bűnei miatt, vagy ne, mert mindenkit becsapott a családban, de nagypapaként azért szerette. Én megbocsájtó voltam, a Feri a nézőkre bízta a döntést, miközben a fiú azért mégis azt képviseli a megértés mellett, hogy nem tudja ezt elfogadni. Ha valakit bevittek, akkor vagy együttműködött, vagy elbánnak vele. Hiába hitte el a hazugságokat, amiket mondanak neki, és hiába próbálta meg a közösség és barátai érdekeit nézni, nem tudta kicselezni belügyminisztériumot, mert nem csak jókat írt és mindenkit belekevert. Ez politika, amivel a Ferinek foglalkoznia kell, de minden vélemény elhangzik az Apacsokban, és ez fontos.