Ilona
15 °C
29 °C
Index - In English In English Eng

Kitano nem ézi magát divatjamúltnak

Fülbe szúrt evőpálcikával, levágott kisujjakkal, szétfarigcsált állal szórakoztat Takesi Kitano Cannes-ban az Outrage című filmmel, ami nem jó, de legalább brutális. A sajtótájékoztatón jobban megértettük a rendezőt, így még inkább csodáljuk az önmaga és az erőszak iránti feltétlen szeretetét.

Az európai filmfesztiválok liblingje, a kultikus japán rendező,Takesi Kitano az Outrage című véres jakuzafilmmel érkezett Cannes-ba. A történet szerint egy bűnbanda vezére megparancsolja, szedjék ráncba az egyik alá tartozó csapatot, amiből vidám mészárlás kerekedik. Egy idő után csak értetlenül röhögünk azon, hogy még az állkapcsát is lefaragták az egyiknek a bosszú közben. Kitano és a néző sem normális.

Kitano önmaga paródizálásában odáig jutott, hogy a paródia már nem paródia, hanem egy átlagos jakuzafilm. Az Outrage úgy indult, mint a korai Kitano-mozik (Az erőszakos zsaru, Szonatina, Fivér): határozottan és keményen.

Örömünkre Kitano elmondta a sajtónak, soha nem fogja úgy ábrázolni az erőszakot, hogy az valamiféle akciójellegű számítógépes játékra hasonlítson, a célja, hogy a közönség is átérezze a filmbeli személyek fájdalmát. Valószínűleg minden jelenetben meghal valaki, de van négy kiemelten erőszakos is: előbb egy kisujjat vág le Kitano, majd evőpálcikával szúrják fülön a szakácsot, de sajnos van fogorvosos jelenet is, az említett állkapocs-amortizálás is itt történik. A filmben konkrétan mindenki meghal. Ahogy a rendező mondja, ő képekből indul ki, így tényleg elég ötletes dolgokat talált ki, például a sofőr nyakára kötötte az útszéli vaskorláthoz csomózott kötelet, majd elindította az autót, így szórakoztat ő. A közös ezekben, hogy az erőszakot nyersen és humorosan kezeli, bár ettől még a film maga egyáltalán nem jó (rendesen lehúzták a kritikák). De legalább van mit mesélni róla.

Takeshi Kitano
Takeshi Kitano

Képzeljenek el egy filmet, amiben a főszereplő mindenféle eszközt és minden másodpercet felhasznál arra, hogy másokat legyilkoljon, ezért rendezőileg nem kis feladat mindezt ötletesen és látványosan megoldani. Kitano ebben a legjobb és legszórkaoztatóbb, ha csak a jeleneteket nézzük, mert maga a film semmi újat nem hoz az életműbe. Ezért értjük meg a rendezőt, amikor azt nyilatkozza, nem volt ésszerű magyarázata arra, miért forgatott újra egy gengszterfilmet. Egyszerűen csak akarta és megtette, mondta a sajtótájékoztatón.

Megjegyezte, abban mindenképpen biztos akart lenni, hogy az Outrage teljesen frissnek hasson. Hogy ezt elérje, úgy forgatta le a filmet, hogy a szereplők ordítoznak egymással, az akciók pedig kellően pörgősek lettek, ami teljesen ellentétben áll a tőle megszokott zord, sokszor nihillista stílussal. Hátborzongató úton-módon akarta az erőszakot ábrázolni, talán a véres jelenetek több embert nyugtalansággal töltenek el, de a rajongói élvezni fogják ezeket. Hát tévedett mester, mert a másfél órás pornófilmet se nézi végig az ember, csak kiválaszt dugásokat. Ennyire nincs szükség, nem befogadható, unalmas.

Kitano szándékosan dolgozott új emberekkel, nem a megszokott színészekkel. Egy újságíró azt mondta, rengeteg jakuzafilm készült az elmúlt évtizedekben, és megkérdezte, nem érzi-e Kitano magát túl öregnek, divatjamúltnak, hogy visszatért ehhez a műfajhoz. Hát nem, és a jakuzák sem mondanák magukról, hogy régimódiak lennének, régen drogokkal, prostitúcióval, szerencsejátékkal foglalkoztak, ma már kötvényekkel, részvényekkel és számítógéppel veszik körül magukat.