Ki kivel dug egy eldugott tanyán?

Tamara Drewe (r.: Stephen Frears)

A királynő, a Pop, csajok satöbbi, a Svindlerek és a Veszedelmes viszonyok kedvelt rendezője, Stephen Frears új moziját, a tanyasi ki kivel dugós Tamara Drewe-t versenyen kívül mutatták be Cannes-ban, és az egyik legvidámabb másfél órát hozta (7/10). Frears a romantikus vígjáték műfaji korlátait átíró rendezésében magával ragadóan szórakoztat. Egy kis angol faluban vagyunk, ahol a híres író feleségével alkotóházat üzemeltet néhány vendéggel és egy izmos felsőtestű sráccal. Megjelenik a Londonból visszakoltöző újságíró, Tamara Drewe, és felkavarja tehénszarszagtól alélt vidékieket. Poénokat előre nem lőnék el, de minden előfordul, ami vicces, és ami durva. A meglepődve röhögős film tipikus darabja. A filmnek nincs igazi főhőse, a címszerepet a Rocknrollából ismert, később a Perzsia hercegében poszterlánnyá váló Gemma Aterton viszi. A kedvencem a rocksztárba szerelmes tinilány lett, remélem, legalább három filmre előre aláírnak vele.

Les amours imaginaires (r.: Xavier Dolan)

Egy 21 éves kanadai fiú, Xavier Dolan kedves szakítós- vagy még inkább szerelemkereső filmet (Les amours imaginaires) rendezett három jóbarát kapcsolatából (7/10). A meleg fiú (akit egyébként maga Dolan alakít) és a visszafogott lány egyszerre látja meg a szőke, göndör hajú szuperfiút, aki nem elég, hogy szemtelenül jól néz ki, még szemtelen is, és hagyja, hogy elkezdődjön valamiféle verseny közöttük. A szerelem gyorsan kialakul az emberben, visszajelzés se szükséges, és már ott vannak hőseink, szenvednek a fiú miatt. A meleg srác és a lány egyenlő vetélytársak a szuperfiú számára, ettől még szórakoztatóbb at egész. Még inkább az lenne, ha nemcsak tinikergetőzés lenne, hanem a film legjobb részeiben megszólaló beszélő fejek rövid sztorijaiból visszaköszönő tapasztalattal állna ösze Dolan filmje. A rendező ügyesen bánik a színészekkel és a színekkel, irigylésre méltó képi fantáziája van, bár a kelleténél többet lassít.

Everything Will Be Fine (r.: Christoffer Boe)

A skandináv krimi néhány év alatt a legmenőbb alműfaj lett az irodalomban, gondoljunk a legnagyobb sikerre, A tetovált lányra, és amellett, hogy megújította a krimi műfaját, izgalmas és összetett is. A 2003-as Rekonstrukciót rendező dán Christoffer Boe Everything Will Be Fine címmel a műfajból kihozott mindent: egy lefagyott rendezővel van dolgunk (Lars von Trier főfönökének főszereplője), akinek pár nap alatt le kell adnia egy háborús témájú forgatókönyvet, de képtelen rá. Közben elüt egy Afganisztánból hazatért dán katonát, akinél titkos, brutális kínzásokról készült fényképeket talál. Elkezd nyomozni, közben a feleségével gyereket adoptálnának. A történések kavarogni kezdenek, nem árulok el semmit, tessék megnézni majd. A Gács Tamás Péterfy Bori-videoklipjéhez hasonlóan tilt/shift technikával fényképezett film gyönyörű várost és világot teremt.

Blue Valentine (r.: Derek Cianfrance)

Cannes-ban szinte csak olyan filmeket látni, amikben a boldog párkapcsolatok annyira elromlanak, hogy a végén teljesen kiábrándulunk mindenből, amit ketten kell csinálni. A Blue Valentine-ban egyik kedvencem, Ryan Gosling és Michelle Wiliams elmennek egy űrkapszulába egymást szeretni egy estén át, jó néhány közösen eltöltött év után, ha már a gyereket lepasszolták. Párhuzamosan a kapcsolat utolsó nagy drámájával megismerjük a boldog kezdetet, és a két ellenkező érzés működni is kezd ebben a színészekre épített ügyes filmben. A végén egy kérdés marad csak, hogy mi értelme a szerelem utáni vagy helyetti életnek.

Extra: A kör japán rendezője, Hideo Nakata filmre vitt egy bő lére eresztett csetelést Csetszoba címen, aminek az első 20 percét láttuk, az kőkemény volt és unalmas, de itt egy előzetes: