Cannes nagyjából olyan, mint Siófok

2010.05.26. 10:27
Idén a verseny nem volt az igazi, a végeredmény is megosztatta a népet, maga a 63. alkalommal megrendezett fesztivál is furcsa érzéseket keltett. A luxus, a szmoking, a csokornyakkendők, a koktélruhák és a magas sarkúk mellett itt minden a rajongásról és a filmszeretetről szól.

Cannes olyan, mintha Siófokot kereszteznénk a luxusboltokkal teli Andrássy úttal. Egyszerre található meg benne a tengerparti zsibvásár és a luxus iránti rajongás, miközben a maguk megkérdőjelezhetetlen természetességével állnak az utcán a Maseratik, Lamborghinik, Ferrarik. A telt házas kemping mellett a 38 ezer dollárnyi napidíjas Majestic Hotel luxusapartmanjában is végig égett a villany.

Több helyen is volt szállásunk a tíz nap alatt, először a Mougins-hegyen, ahova félórás sorban állás után 30 euróért vitt minket haza a taxi, és akkor is rossz helyre. A parti sétányhoz közelebb is laktunk, ahonnan reggelente húsz perc alatt értünk be a palacsintasütő lakókocsik és kutyával kocogók között a fesztiválpalotába. A parton végig napozók feküdtek, a hideg tengerben alig fürdött valaki, fel is vettünk egy Négyszáz csapásos jelenetsort a homokban.

Reggel fél órával a vetítés előtt már illik sorban állni egy Woody Allen-bemutatóra, különben úgy is lemarad róla az ember, hogy a legnagyobb teremben megy a vetítés 1500 néző előtt. A várakozás minden  emberből kihozza a rajongót, főleg, ha milliónyi esély lenne arra, hogy Penélope Cruzzal vagy Michael Douglasszel összefusson. Woody Allen - ahogy a többi sztár - kiszállt a szállodánál, és intett az ott ácsorgó rajongók felé. A cannes-i filmfesztivál egyébként egy helyi szerint akkor lett felkapva, amikor Cary Grant ellátogatott ide, mert itt randizott a hercegnővel.

Igazi Cannes-rajongóval is találkoztunk: évek óta jár ide fotózni hírességeket. Aznap esti vadászatát visszanéztük a fényképezőjén, de  csak felismerhetetlen, háttal álló sztárokat mutogatott. Rajong a filmekért, ahogy azok is, akik esténként a tengerparton kialakított ingyenes moziban nézték Humhrey Bogart moziját.

A Screaming Man stábjával szinte együtt ebédeltünk, amikor az Un Certain Regard szekcióban versenyző Kocsis Ágira vártunk. Ők azok a francia-belga-csádi koprodukció, amiben az apa háborúba küldi fiát, hogy megőrízze szállodai úszómedencéjét. Az időskori ragaszkodás volt jellemző arra a fodrászra is, aki a Croisette végében 30 éve üzemelteti szalonját: egyszer mentünk be, akkor egy hasonló korú bácsit borotvált egy Alain Delon-kép alatt, magával ragadó volt a hely arcszesszel és hajkencékkel illatozó szelleme.

Ennél szebb dolog, hogy a magyarok jól szerepeltek: amikor a Pál Adrienn stábjával partiztunk, még nem tudtuk, hogy FIPRESCI-díjjal jutalmazzák kategóriájában, viszont tetszett nekünk a film. Az Itt vagyok című rövidfilmet kevésbé szerették, mint itthon, de többen is gratuláltak a főiskolás csapatnak, az argentin versenytárs például a fiatal Tarr Béla filmjeihez hasonlította a mozit. "Terjesztettünk dvd screenert és a filmuniós szóróanyagot, és akkreditáltuk magunkat olyan eseményekre, ahol lehetett találkozni potenciális vevőkkel, ezen túl pedig a Hungarian Short Film Agency keretén belül is képviselve voltunk - mondta Osváth Gábor, aki Muhi András Piresszel együtt a kisfilm producere. - Cannes  tanulsága az volt, hogy mindenképpen érdemes jövőbeli filmtervvel is érkezni, és koproducerekre vadászni, ami most még nem jött össze."

Mundruczó Aranypálmáért induló filmjét, az utolsó napon vetített Szelíd teremtés - A Frankenstein-tervet nem pontozták az amúgy gyengébb átlagpontokat kapott mezőnyben, mert az utolsó napon mutatták be, amikor már nem működnek a fesztiválújságok. De rendesen megtapsolták, és a lelkes magyarok (köztük az indexes) után kijött pár megosztott nemzetközi kritika is (itt a keretesben).

Kritikák a Frankenstein tervről

"A film első negyedórája jól felépített, kiszámíthatatlannak tűnő sztorit vezet fel fergetegesen, de egy idő után elfogytak az ötletek" - írja a france24. "Frecska túl éretlen a szerepre - állította a Screen Daily -, gyakorlatilag semmi rémisztő nincs benne, még a gyilkosságok után sem, nem nyeri el közönség szimpátiáját, nem kap tőlük megbocsátást. A film tisztes távolságot tart a közönségtől, akik csak megfigyelőként vannak jelen, de nem válnak részeseivé a tragédiának."

Petrányi Viktóra producer elmondta, ha Aranypálmát nem is, de nagyon sok pozitív visszajelzést kaptak, többek között Atom Egoyantól, illetve Tim Burton zsűrielnöktől és a Directors Fortnight igazgatójától. Elindultak a fesztiválmeghívások, folynak az eladások. Olyan újságírók véleménye is megérkezett a sajtóirodájukon keresztül, akik még nem írtak a filmről, és azok között is sok volt az igazán pozitív, tette hozzá.

Bár voltak jó filmek, a sötét, depressziós versenymustrával a Tim Burton vezette zsűri nem tudott mit kezdeni, így váratlan döntéssel adta Apicsatpong Víraszethakulnak a fődíjat egy szürrealisztikus, történet nélküli filmre Inarritu esélyesnek tartott Biutifulja helyett. Apicsatpongót amúgy szereti a kritika. Ebben a filmjében hol gorillaformában ül le egyik szereplője az asztalhoz, máshol a főhős exneje kezd el pettingelni egy ponttyal. A lényeg, hogy nem illett a mezőnybe, ahogy a legjobb rendezés és a zsűri nagydíját is más jellegű, a versenyfilmektől eltérő, pozitívabb hangvételű filmek kapták.

Ha máshol nem, a sajtótájékoztatókon másfél méteres közelségből is láthattuk a sztárokat, Juliette Binoche-t, Naomi Wattsot, Charlotte Gainsbourgot, Takesi Kitanót vagy a csodásan haldokló Javier Bardemet. A díjazottak bulijára nem sikerült bekönyörögnünk magunkat vasárnap éjjel, hogy a spanyol Javier Bardemmel igyunk olívabogyós koktélt, de rajongókhoz méltóan pár méterről gyártottunk videót Diane Krugerről, Mathieu Amalrickról (legjobb rendező), Elio Germanóról (legjobb színész) és Mahamat-Saleh Harounról (zsűri nagydíja), hogy aztán a 12-14 órás hazaút autóval Olaszországon át jobban essen.