Luca, Ottilia
2 °C
4 °C
Index - In English In English Eng

Magyarország újra fantasy-nagyhatalom

2010.11.03. 17:50
A Hellboy 2 és a Season of the Witch után tavaly ismét fantasy filmet forgattak nálunk, ezúttal Terry Pratchett zseniális Korongvilág-regényéből, a Going Postalból, amit itthon ősztől Postamester címmel vetít az HBO. Az angol rendező és a magyar díszletesek Ankh-Morpork viktoriánus utcáit a komáromi erődben és a fóti stúdióban építettek fel a varázsgömbtől a fénytávíró tornyokig. Esztán Mónikával, a film art directorával beszélgettünk.

A film minden második jelenetében szerepel a komáromi erőd. Az angolok beleszerettek a lerobbant várainkba?

Igen, imádták a komáromi helyszínt. Az erőd, ugye, korábban szovjet laktanya volt, és az orosz katonák fejmagasságig vörösre festették a falait, ami azóta is foltokban pereg le. Ez a málladozó textúra gyönyörű, festményszerű jeleneteket lehet benne forgatni a jó színkontraszt miatt. A rendező, Jon Jones is szerette a falak előtti  levélhegyekkel. Ráadásul az erőd kincstárnak, városkapunak és külső helyszínnek is tökéletes volt. Az egyik akasztásos jelenethez az akasztófát és a csapóajtós állványt is itt építettük meg. A második akasztásos díszletet viszont már a fóti stúdióban építettük föl.

Esztán Mónika, díszlettervező, art director
Esztán Mónika, díszlettervező, art director

Mi épült még Fóton?

A távíróhivatal homlokzata és a konkurens postahivatal külseje szabad téren, illetve a belseje műteremben. Utóbbiban az volt az izgalmas, hogy a forgatókönyv szerint porig kellett égetni. Ez volt az egyik legnagyobb szervezést igénylő feladat.

Miért?

Mert több napig forgattunk egy olyan égési jelenetet, ami valóságban csak pár óráig tartana. Olyan anyagokból kellett készíteni a díszletet, amik hosszú ideig lángolnak, a falak pedig nem fából, hanem gipszkartonból voltak. És a kigyulladó levélzsákoknál nem volt mindegy, hogy milyen tűzálló ponyvából vannak, hogy korabeli zsákvászonnak tűnjenek.

Ezeket nem egyszerűbb az utómunka fázisában javítani?

Amit meg lehet csinálni élőben a forgatáson, azt nem hagyjuk az utómunkára, mert az valószínűleg drágább. A mágusok varázsgömbje is lehetett volna utómunka, de végül kézzel raktuk össze. Egy nagy plexigömböt töltünk fel vízzel, mert attól a tükröződő arcok is érdekesen eltorzulnak. De ez is nagy kihívás volt, mert a szegecselt rézpántnak kinéző részeknél a ragasztás mindig látszódott az üvegen keresztül, és csak sokadik nekifutásra tudtuk jól megcsinálni.

Na jó, de ezeket a kellékesek csinálják. Mi a feladata egy art directornak?

Az állandó szervezés, telefonálás, egyeztetés és ellenőrzés. Ilyenkor minden párhuzamosan zajlik: az egyik díszletet még rajzoljuk, a másikat már építjük, a harmadikat berendezzük és világítjuk, a negyedikben épp megy a forgatás, és közben már bontani kell az ötödik díszletet. Az art director koordinálja ezt az egészet, és a Postamesterben is főleg szervezési feladataim voltak. Az építész srácokkal díszletet rajzoltatni, a rajzokat a díszletépítőknek kiadni, majd az asztalos, lakatos, festő és szobrászműhelyekben a díszletelemeket ellenőrizni, megbeszélni a pirotechnikusokkal, hogy mi fog felrobbanni, és mi nem. Kiszámolni, hány korabeli kilincs kell az ajtókra. Csupa logisztika.

Rajzolni nem is kellett?

De, amikor volt egy kis időm, boldogan rajzoltam én is egy kicsit. A posta tetején lévő, galambdúcból átalakított titkos fénytávírót például én terveztem.

Fénytávíró?

Igen. Ez volt a film legfontosabb díszlete, mert a clacks towerek szorítják ki a történet szerint a hagyományos postai levelezést, és ezért kezdi a két cég szívatni egymást, jellegzetes angol humorral. A fénytávíró igazi viktoriánus csúcstechnika: négyszer négy zsalugátert lehet rajta kötelekkel nyitni-zárni, a kályhaláng fénye így továbbítja az üzeneteket.

A viktoriánus Korongvilág

Terry Pratchett 40 kötetes Korongvilág-ciklusa elsőre egy humoros fantasysorozat, egy űrben úszó óriásteknős hátán élő varázslókkal és törpékkel. Valójában ezek a könyvek a szórakoztatóipari műfajok paródiái: míg a 2001-es Őrség! Őrség! a klasszikus cop buddy filmeket figurázza ki kardot lóbáló zsarukkal és ideges rendőrfőnökkel, addig a 2009-es Gördülő Kövek egy tipikus brit popcsapat életútját mutatja be.

A 2004-es Going Postal az elkényelmesedett és túlbürokratizált Viktória korabeli postahivatalnak és a századforduló lángelméjű feltalálóinak állít emléket, de felvonultatja a korszak kalaptű- és fűződivatja mellett a rémregények klasszikus szörnyeit is, Lőw rabbi gólemétől a farkasemberen át a hangjával ölni képes banshee-ig.

És ezekből is mind megépült, vagy itt már azért volt CGI-trükk?

A filmben nagyon sok torony látható, de valójában csak kettőt használtunk. Műteremben felépítettük az egyiknek a tetejét, amit átfestettünk nagyon rozsdásra egy másik jelenethez. Az utómunka fázisban a Digital Apes adta hozzá a totálokban az alját, és egy bányában egy romos torony alját. Ők 230 jelenetben dolgoztak, de azért a tárgyak többsége, a kötelek, rézkallantyúk, facsigák mind igaziak. Még a kályha is korhű volt. A torony szerkezetet maga a production designer, Ricky Eyres tervezte. Nagyon büszke volt rá, mindig személyesen mászott fel rá, és tenyerelt bele a festékbe, saját maga fröcskölte össze és kalapálta a tornyot.

A production designer az art director főnöke, ugye?

Igen, ő a kreatív látvány fő felelőse, ő harcol a rendezővel. Például, hogy a Postamesterben minden egyes díszletben és jelmezben a viktoriánus hangulat legyen kidomborítva a hagyományos fantasy elemek helyett. Ha ez megvan, akkor kiosztja a feladatokat a rajzolóknak, az építészeknek, és utána ő már csak az elkészült munkákból válogat, ahogy a híres divattervezők csinálják. Az art director pedig azon dolgozik, hogy száz százalékban megvalósuljanak a production designer elképzelései. Ő felügyeli, mi mennyibe kerül, minden díszlet a tervek szerint, időben elkészül-e, és ha valamit esetleg elrontottak az építésnél, improvizál. Azaz ő a problémamegoldó.

Hogyan lehet valakiből díszlettervező?

Én a Képzőművészeti Egyetemen végeztem, díszlet-jelmez szakon, de már harmadévben elkezdtem dolgozni. Hajdu Szabolcs Macerás ügyek című filmje volt a diplomamunkám, majd később a Tamara, Boldog születésnapot, a Fehér Tenyér, a Kalandorok, a Bibliotheque Pascal látványát is én terveztem. Közben a fóti filmgyárban a Mafilm Szcenikában Gárdonyi Lászlónál elkezdtem nemzetközi produkciókban is dolgozni. Mivel jól beszélek franciául és olaszul is, a Napoleon és a Perlasca stábjában is ott lehettem. Fantasyfilmekben is voltam már art director, például a Holdhercegnőben. Szeretem ezt a látványos műfajt.

Külföldi vagy magyar filmben jobb dolgozni?

Egyformán szeretem mindkettőt. Kreatív szempontból mindig izgalmasabb munka, ha én vagyok a főtervező. De az is nagyon jó, amikor csak egy kisebb csavar vagyok egy hatalmas gépezetben, mert a külföldi produkciókban sokkal több a pénz, tehát a látványos díszlet, és a munkamódszer is nagyon más. Itt lehet a legtöbbet tanulni a szakma nagyjaitól: a Monte Carlóban például együtt dolgozhattam a Blöff tervezőjével, Hugo Luczyc-Wyhowskival és a Marie Antoinette berendezőjével Véronique Meleryvel is.

Úgy tudom, Terry Pratchett is kinn volt a forgatáson. Elégedett volt a magyar stábbal?

Igen, itt volt ő is, és nagyon izgalmasnak találta, hogy a saját kitalált városának díszletei közt sétálhat. A postahivatal betűit nagyobbnak képzelte el a regényben, mi viszont mondtuk neki, hogy az épület arányai miatt a betűknek ekkorának kell lenniük. Tudomásul vette, és nem szólt bele se a párbeszédekbe, se a rendezésbe, se a többi kreatív dologba. Olyan volt végig, mint egy elégedett, kedves nagypapa.

Pratchett is élvezte a magyarországi forgatást

„Imádtam a film távírótornyait. Tényleg megépítették őket, és annyira élethűek lettek, hogy a néző azt hiszi, valóban működnek” – dicsérte Terry Pratchett a magyar díszleteseket a Sky1-nek adott interjújában. A 64 éves író egyébként maga is szerepel a filmben öreg postásként. Színészi karrierjéről és a fóti forgatásról így nyilatkozott: „Hatszor kellett felvennünk a jelenetemet, pedig csak átsétálok egy termen.”