Kockás papíron tologattak milliárdokat

Sokkal rosszabb helyzetbe juttatta magát az MMKA, mint arról a nyilvánosságot korábban tájékoztatták: az utóbbi évek alatt felhalmozott 7,3 milliárd forintos adósságon felül további milliárd vagy milliárdok tűntek el a magyar film finanszírozására nyújtott állami támogatásból. Legalábbis erről beszélt Kőrösi Zoltán, a közalapítvány márciusban kinevezett új elnöke egy június 7-ei filmes megbeszélésen.

A hangfelvétel tanúsága szerint Kőrösi büntetőjogi következményeket is emlegetett. Az MMKA átvilágításáról szóló szakmai beszélgetés néhány részletét már több producer, rendező elbeszélésből ismertük.

"Az alapítvány törvénytelenül működött, ezt ki lehet mondani hangosan itt, a sajtóban nem” – mondta a főleg fiatal filmesekből álló hallgatóságnak (közel negyvenen voltak) Körösi egy Wesselényi utcai szórakozóhelyen, hangsúlyozva, hogy a súlyos helyzet ellenére az MMKA-t, mint intézményt, meg kell tartani: „Meg kell találni azt a nagyon keskeny mezsgyét, amin el kell mondani a nyilvánosságnak, hogy mi történt, de nem szabad a közalapítvány vesztét okozni. Ha még öt sort felolvasnék innen, és hallaná egy politikai döntéshozó, könnyen elhatározásra jutna.”

Emiatt lehetett, hogy az új vezetés nyáron ugyan átvilágította a közalapítványt, de nem hozta nyilvánosságra a vizsgálat eredményeit, csupán egy rövid összefoglalót adott közre. Erről a hangfelvételen azt jelenti ki: “Azt mondta a gazdasági audit végzője, ha ennek a 30 százaléka napvilágra kerül, büntetőjogi felelősség merül föl. Mi a kuratóriumban azt gondoljuk, hogy ezt nem szeretnénk.”

Az elnök elmondása szerint özönvíz előtti könyvelési rendszer működött az alapítvány gazdasági vezetésében. "Itt kockás papírokon tologattak milliárdokat" – fakad ki a hangfelvételen az elnök, majd megjegyzi, hogy a könyvelő mégis havi 1,7 milliót keresett. "A vizsgálat jelenlegi szakaszának lezárásáig a közalapítvány nem rendelkezett folyamatosan vezetett könyvviteli nyilvántartással" – idéz az auditból Kőrösi.

A másik oka lehet a diszkréciónak, hogy az alapítvány új vezetése valójában régi-új tagokból áll (lásd keretes írásunkat, lejjebb), harmadrészt pedig az, hogy valóban a levegőben lóg az 1991 óta működő alapítvány (MMA, MMKA) megszüntetése. Ennek első fuvallata lehetett, hogy nyár végén 1,5 milliárd forint támogatási pénzt zárolt a minisztérium a várt 750 millió helyett. Maga Kőrösi a megbeszélésen annyit mondott, hogy a "magát ellenőrző bizottságnak nevező baráti társaságnak" még el kell fogadni a vizsgálatot. Később a baráti társaság elfogadta, legalábbis a részletes auditból született egy végleges, aminek csak az összegzett változatát ismertették egy hónappal később az alapítvány sajtótájékoztatóján. Itt már csak felelőtlen gazdálkodást emlegettek, büntetőjogi következményekről szó sem volt.

Van mit titkolni egyébként, mind ami a támogatásokat, mind ami az alapítvány működését illeti. Csak az éves működésre az ismert 420-430 millió helyett egymilliárd forint ment el az 5,4 milliárdos keretből gazdálkodó  közalapítványnál – jóllehet a keretnek 8 százalékát (432 milliót) lett volna szabad erre költeni. Ezt állítja Kőrösi, bár később ennek ellenkezőjét nyilatkozta. ("Ezt – a 8 százalékot – nem is lépte túl soha.") Itt persze az is előfordulhat, hogy az audit elfogadásánál másként határozták meg az alapítvány működéséhez tartozó költségeket, mint előtte. Már csak ezek miatt is érdekes lenne mindkét (részletes és végleges) auditot megnézni.

A közpénzek sanyarú sorsán aggódók számára lehetnek érdekesek az olyan kijelentések, mint hogy az alapítványban "öt éve vált kontrolálhatatlanná a helyzet: elkezdték egymás fizetését felnyomni. Mindezt jogilag és szerződési viszonylatban elfogadhatatlan szisztémával működtették”. A támogatások kiosztása felett őrködő szakmai ellenőrökről kiderült, havi 2,8 millió forintos fizetés mellett prémiumrendszerben dolgoztak, minél több film készült minél nagyobb költségvetéssel, annál több pénzt kaptak – vagyis érdekeltté voltak téve a túlköltekezésben. 2009-ben a magyar filmeknek 600 ezer nézője volt, ami két film esetében nem lenne rossz, de 25 filmet néztek meg ennyien összesen, míg 2005-ben még egymillió fölötti nézőszámot hozott 17 film.

"Magát számlaadónak nevező, de egyébként az alapítvány minden gazdasági és egyéb ügyét bonyolító úr 2,5 milliót keresett havonta, úgy, hogy ennek felét a felesége nevén számlázta, aki neves magyar filmrendező titkárnője" – sztorizgat az audit alapján Kőrösi. Az elnök neveket nem említ, de akiről szó van, az a külső szerződéssel dolgozó finanszírozási igazgató, Vincze László lehet, akinek fizetését és titulusát azóta nyilatkozatban is elismerték, de a számlázási gyakorlatáról nem ejtettek szót. Felesége egyébként a Sándor Pál vezette Hunnia stúdió titkárnője. Könyvelőként az MMKA honlapján Csikós Szonja van még mindig megjelölve. A szakmai ellenőrökről azóta annyit árultak el, a kontrollingosztály vezetőjét, Szakácsi Lajost júliusban elbocsátották.

A régi négyes vezetésből senkit nem vontak felelősségre: a volt elnök Grunwalsky Ferenc januári lemondása óta havi félmilliót kap Mozgókép mestereként, Tóth Erzsébet főtitkár azóta is az alapítványnál van titkárságvezetőként, Vinczét és Szakácsit annyi retorzió érte, hogy július 1 óta nem kapnak havi fizetést.

"Miközben tavaly az volt hazudva, hogy konszolidációs év, és a minisztériummal kötött szerződés értelmében 500 milliót be kellett fizetnie az alapítványnak hiteltörlesztésre, a nettó elkötelezettségállomány további egymilliárddal nőtt" – magyarázza Kőrösi, hogy a válság ellenére nem állt le a pénzköltés 2009-ben sem, például lemondott 1,5 milliárd forintról az MMKA, amikor eredetileg visszatérítendőként adott támogatást vissza nem térítendővé minősítette: a filmre kapott pénzt nem kellett visszafizetni. Bár a mostani kuratórium vissza szeretné kapni a visszatérítendőnek azt a részét, amit nem minősített át az előző kuratórium egy tollvonással vissza nem térítendővé.

Hasonló volt a helyzet a tévéfilmekre,- sorozatokra adott támogatással: A 2009-re és 2010-re kapott 400-400 millió forintot már az első évben elköltötték, de nem 800, hanem 950, végül pedig 1250 millió forint értékben kötöttek szerződést úgy, hogy közben a projekt másik fő partnere, a Magyar Televízió kiszállt az egészből, de az alapítványnál - ahogy Kőrösi fogalmaz - “annyira hülyék voltak, hogy attól ők fizették tovább”. A pénzből kábé 4-5 film forgott le, aminek gyártási költsége számításaink szerint 300 millió lehetett, de hogy hova tűnt a többi, arra Kőrösi szerint az audit nem derített fényt.

Hova tűnt a pénz? – kérdezik az egybehívott filmesek, mire annyit elárul: "Szerdán, amikor a nagyrabecsült játékfilmes szakosztállyal álltam szemben, megengedtem azt a mondatot magamnak, hogy kurva rossz véleményem van arról, hogy mennyit költöttek az apparátusok tagjai, de a milliárdok ott vannak a filmekben, vagy nem tudom, miben, valami olyasmikben, filmszerű működésre elmentek a milliárdok."

A megbeszélésen a filmszakma fiatal generációja képviseltette magát, olyan filmesek, akik nem kerültek még közel a tűzhöz, alaposan meg is lepődtek az elhangzottakon. Az elnöknek viszont szüksége volt a támogatásukra, hogy a nehéz időben maga mellett tudhassa a szakma azon részét, akik fennakadnának a visszaéléseken, de folyó projektjeik miatt érdekeltek a filmtámogatási rendszer fenntartásában, tehát ellenérdekeltek az MMKA bedöntésében.

“A nyilvánosságnak nem ezt fogjuk mondani" – mondta a nyári megbeszélésen Kőrösi. - "Már a héten arról fogok beszélni, hogy túlnőtt az adósságállomány, ez egy megoldható helyzet, meg is fogjuk oldani, egy nemzeti filmprogramot fogunk elindítani, amely a magyar nemzeti filmkultúrát újjáéleszti. Én erről fogok folyamatosan beszélni, mint egy papagáj a sajtóban, de gondolom nem árt a valóságot tudnotok, hogy a helyzet ennél sokkal, de sokkal szarabb".

Az Index továbbra is szeretné megismerni a közalapítvány vizsgálatáról készült részletes és a végleges auditot, de mikor kikértük, mert közérdekű adatnak minősül a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. Törvény 20. § (1) alapján, előbb Lengyel László, az Ellenőrző Bizottság (amit Kőrösi a hangfelvételen baráti társaságnak hív) elnökének levelét kaptuk kézhez, melyben: "szükségesnek tartja nyomatékosan felhívni a kurátorok és az auditorok figyelmét a teljes titoktartási kötelezettségre. A Kuratórium jelölje ki a nyilatkozattételre jogosult személyt, és határozza meg a legfontosabb, kommunikálni kívánt megállapításokat". Másodszor azzal utasította el kérésünket Tóth Erzsébet, aki még mindig az MKKA főtitkára – holott még az összesített audit 10. oldalán is azt részletezik, hogy titkárságvezetőként hogyan lépte túl a hatáskörét –, hogy személyiségi jogokat és üzleti titkokat sértene az audit megismerése.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!