Kísértetházban alkot Tim Burton rajzolója

Előadásodban elmondtad, hogy a Frankenweenie hangulatát a hőskor fekete-fehér némafilmjei inspirálták. Hogyan működhet egy gyerekeknek szóló, fekete-fehér film 3D-ben?

Azt én is szeretném tudni! 2006-ban újra kiadták a Karácsonyi lidércnyomást 3D-ben, ennél a filmnél is ugyanezt a technikát használjuk. Nem 3D-ben forgattunk, bár a storyboard kifejezetten 3D-s filmhez készült. Majd az utómunka során konvertálják 3D-re, és szemüveggel lehet megnézni a filmet. A Karácsonyi lidércnyomásnál gondot jelentett a rengeteg kacskaringó, amik hozzátartoznak Tim jellegzetes stílusához, itt azonban figyeltünk rá, hogy visszafogottabb legyen a látvány, és ne legyenek olyan gyors vágások. A 3D alapvetően arra szolgál, hogy a mélység illúzióját megteremtse.

Beszéltél arról is, hogyan dolgozik Wes Anderson. Ha jól értem, gyakorlatilag a teljes film ott van a fejében, jelenetről jelenetre, vágásokkal, figurákkal együtt, és neked csupán annyi a feladatod, hogy lerajzold. Nem rossz így dolgozni?

Néha valóban frusztráló lehet, hogy az ember nem tudja annyira otthagyni a keze nyomát a kész filmen, mint amennyire szeretné. Vannak, akiket ez zavar, én azonban azt gondolom, a mi feladatunk az, hogy segítsük a rendezőt filmje elkészítésében.

Anderson a storyboard-rajzolókkal együtt egy párizsi hotelszobában ütötte fel főhadiszállását a film készítése során. Két évig dolgoztam A fantasztikus Róka úron, ebből egyet a párizsi szállodában. Anderson valamennyi jelenetet eljátszotta kamera előtt az animátoroknak, hogy tudják, hogyan mozog és beszél az adott figura. Egyik alkalommal a késsel fenyegetőző patkányt játszotta el, és persze valódi bicskával hadonászott, feldobta a levegőbe, a kés pedig hegyével lefelé éppen az egyik ujját találta el, megsebezve őt. Anderson igazi profi: először rezzenéstelen arccal bemondta, hogy „Cut!”, és csak utána mozdult meg, és kezdett káromkodni, hogy megvágta magát.

Volt olyan ötleted, ami azért bekerült a kész filmbe?

Igen, és ezekre különösen büszke vagyok. Apró mozdulatok ezek, vagy az a jelenet, amikor a patkány cigizik, és a parázs fénye bevilágítja a figura arcát. Ezt még az első vázlatnál rajzoltam bele a storyboardba, és sikerült eljutnia a kész filmig.

Andersonhoz képest milyen volt Tim Burtonnel dolgozni?

Tim sokkal lazábban veszi a dolgot. Az eligazítás után sokkal kevésbé telepszik rá a mindennapi alkotási folyamatra. Az elején összehívott minket, felvázolta az ötleteit, a problémákat – hogyan öljünk meg egy szörnyet, egy vérfarkast? – aztán hagyta, hogy elvonuljunk és saját megoldási javaslatokkal álljunk elő. Ezeket aztán prezentálnunk kellett neki. Volt, ami elvérzett, de voltak olyanok is, amelyeket elfogadott.

A Frankenweenie készítésekor egyik kollégám bő egyórás előadást tartott Burtonnek egy jelenetötletéről, közben eljátszotta az összes figurát, a hangeffektusokat, dúdolt némi aláfestő zenét, majd aggódva várta a rendező ítéletét. Burton némán, arca előtt egymásnak támasztott ujjakkal hallgatta végig, majd annyit mondott: „Kérek egy percet!” Kiment a szobából, és nem jött be többet.

Az előadásodban beszéltél arról, hogy Anderson nagyon szigorúan ragaszkodik a hagyományos animációs technikához, szinte sohasem használ számítógépeket. Burtonnél a bábanimációt kiegészítették a filmtrükkök. Rövidített ez valamennyit a munkafolyamaton?

Nem igazán, a Frankenweenie-n is legalább másfél évet dolgoztunk. Szerencsére azonban ezt Londonban töltöttem, részben ugyanabban a stúdióban, ahol A fantasztikus Róka úr készült, a Three Millsben, részben Tim stúdiójában, Észak-Londonban. Nagyon érdekes időszak volt, szinte minden időnket abban a régi házban töltöttük, amely leginkább kísértetkastélyra hasonlított. Mintha örökké Halloween lett volna: a kertben elburjánzottak a növények, bent minden sarokban pókhálók lógtak, a falakon régi horrorfilmek plakátjai és a színészek aláírt fotói. Mi, storyboard-rajzolók a padláson dolgoztunk, a vágók pedig a földszinten.

Mindig is képregényrajzoló szerettél volna lenni, mégis animációs filmeken dolgozol. Tervezel a jövőben képregényes munkát?

Sajnos a képregényrajzolás nagyon rosszul fizet, vagy éppen semennyire. Készítettem egyszer olasz megrendelésre egy képregényt, de azóta sem fizette ki az ügyfél. Ezzel együtt nagyon szívesen belevágnék, ha lenne rá mondjuk egy üres évem, amikor nem kell azzal törődnöm, honnét lesz pénzem.

Van konkrét történet, amit szívesen megrajzolnál képregénynek?

A fantasztikus Róka úr rókafiúja a filmben egy White Cape (A fehérköpenyes) című szuperhősös képregényt olvas, és annak idején Wessel azt terveztük, hogy ezt megcsináljuk és tényleg kiadjuk. A film alapjául szolgáló Roald Dahl-regényben nincs ilyen képregény, Wes találta ki. Eredetileg görény lett volna, én javasoltam a rókát. Gondoltam, egy rókafiúnak jobb, ha róka a hőse, akire hasonlítani akar. De aztán elhalt a kezdeményezés. Sajnos a jogok a stúdiónál vannak, úgyhogy nem jósolok neki nagy jövőt.