Ez már a Dögkeselyűben sem működött

2012.02.05. 13:45 Módosítva: 2012.02.05. 14:14
Cserhalmi Sárával az apjáról írt és főszereplésével forgatott filmjéről, a Drága besúgott barátaimról beszélgettünk a szemlés bemutatón.

Mikor kezdett érdekelni az ügynöktéma? Ez mégiscsak a 60-asok érdeklődési köre, nem egy 30-as elsőfilmesé.

Szerintem nem lehet a hatvanasokra szűkíteni ezt, sok olyannal találkoztam, akit érdekel téma, teljesen különböző életkorúak, társadalmi helyzetűek lehetnek. Itt a filmvetítés után több fiatallal is beszéltem, akiknek nagyon tetszett a film, mert a szüleivel valami nagyon hasonló történt, még olyan is volt, aki azt mondta, hogy az egyik jelenet egy az egyben megtörtént pár éve az apjával. Az biztos, hogy ez nem egy trendi film, már csak azért sem, mert a 20-as 30-as generáció többségében olyan filmeket néz, amiben vele egykorúak szerepelnek. Önmagukkal vannak elfoglalva, ami valamennyire természetes, de ha körülnéznek, majd rájönnek, hogy a társadalom, amiben élnek, az olyan, amilyenné a náluk idősebbek teszik. Szerintem ez kulturális kérdés is.

Nem érzed, hogy mindent elmondtak az ügynök-témában? Mészáros Márta: Utolsó jelentés Annáról, Török Ferenc Apacsokja és Bergendy Péter: A vizsgája mellett ott van még Dézsy Zoltán Az ügynökök a paradicsomba mentek című filmje is.

Létezik olyan téma, amiben már mindent elmondtak? Akkor vége lenne a világnak. Vagy mindenki meghalt, csak nem vettük észre?

D  KB20120124018
Fotó: Kallos Bea

Nem tűnik túl női filmnek.

Én is elég szikárnak, férfiasnak érzem, bár az igaz, hogy lány, nő vagyok, és a szereplőket az én tekintetem fénytörésében láttatom.

Apádra írtad a főszerepet? Hisz mégiscsak Bódy Gábor rendező és Cserhalmi-párosnak a besúgó és besúgott története van a háttérben.

Sok barátságot érintett ez a dolog, nem csak őket, rögtön ott a Tar Sándor-Kenedi János barátság, amiről sokat lehet olvasni, hiszen a nyilvánosság előtt leveleztek, és még számos, kevésbé ismert értelmiségi barátság archetipusa lehet a sztori. Egyébként Tar az egyik kedvenc íróm, és gyönyörűen vall önmagáról, a besúgásról, az életéről.

Milyen új oldalát ismerted meg az édesapádnak a forgatás alatt?

Megismertem őt színészként, láthattam munka közben, ahogyan még soha ezelőtt nem volt módom. A színész-rendező kapcsolatot egy nagyon érzékeny figyelem jellemzi jó esetben. Minél jobban ismerik egymást, annál könnyebben tudnak együtt dolgozni, nálunk a közös szótár már megvolt, most azt is láthattam, hogy Derzsi Jánossal, aki szintén főszereplő milyen hatalmas szakmai tapasztalat és tudás van a birtokukban, hogy a legváratlanabb helyzeteket is milyen magas színvonalon oldják meg, hogy mennyire komolyan veszik a felkészülést, arról nem is beszélve, hogy technikailag is a kisujjukban van a mesterség.

A legkeményebb neki adott instrukciód mi volt? Ő azt mondta, az elején egy mozdulatára megjegyezted, hogy ez már a Dögkeselyűben sem működött, és akkor tudta, hol a helye.

Azt is mondtam, hogy jobb színész vagy, mint Schwarzenegger, de ezekkel csak vicceltem. Nem kellett keménynek lennem sem vele, sem senkivel a forgatás során, hála a munkatársak figyelmének, odaadásának. Fantasztikus volt a stáb. Halkan és profin dolgozott mindenki. Így idegeskedés nélkül, jó hangulatban zajlottak a felvételek, mindenki tudta, hogy mi a dolga. A rendezői munkát szolgálatnak fogom fel, mindenkit igyekszem segíteni a munkájában, hogy a lehető legjobb tudását adhassa. Mindannyian a film létrejöttét szolgáljuk, ehhez persze kell egy vezető, de ha diktátornak kell lenni, akkor az már erőltetett, és az nem a stílusom. A fegyelem fontos, de ezen a szinten, amin a stáb dolgozott, ezzel természetesen nem kellett foglalkozni.

A 60 milliós költségvetésnek milyen hátránya volt? Milyen technikával készült a film?

Az operatőr Reich Dániel korábban nyert egy Aranyszem díjat, ami arra jogosította, hogy Panavision kamerával dolgozhatott, így tehát 35 mm-re forgott a film. A Sparks, Romwalter Richi a világítással és kameramozgató eszközökkel támogatott minket, így elég jó körülmények voltak, de kevés forgatási napunk volt, tehát, nem volt arra mód, hogy sokféleképpen vegyünk fel jeleneteket, közelikkel, bonyolult mozgásokkal. Egyszerűen kellett megoldani a jeleneteket, ez a film stílusát is meghatározza.

Úgy hallottam, téged is szinkronizálni fognak, talán Rieger Johanna. Mi változik még ezen a szemlén bemutatott változaton?

Ezt ki mondta? Az igaz, hogy még szinkronizálni kell pár jelenetet.

Mi volt a célod a lassú tempóval, egyszerű történetvezetéssel?

A komótos tempót szeretem, mert van idő érezni, gondolkozni. Amikor valami nagyon gyors, az irányított, kinyilatkoztatott. Én ezt nem akartam, inkább figyelni szeretem, hogy mi történik a kamera előtt a szereplőkben, vagy időt hagyni arra, hogy megértsék a gondolatot, ami jelenet lényege. Például a halottasházban játszódó jelenet, amikor öltönyt hoznak az elhunytnak, az unalmas lenne, ha valaki nem gondol közben semmire. De valójában arról szól, hogy aki meghalt, levetette a földi létet, mint egy ruhát. Ezt láthatják a kritikusok is, amennyiben elemző szemmel nézik, aszerint, hogy mi a film saját vállalása, és annak a szándéknak megfelel-e.

Milyen film hatására dolgoztad ki ezt a minimalista, szikár stílust?

Szeretem és nagyra tartom a román és az iráni filmeket, mert kevés eszközzel, lényegre törően fogalmaznak, de nem volt minta. Számomra minden művészeti alkotásban az a lelki tartalom a fontos, amiből az alkotók dolgoznak, nem szeretem, amikor a technikai tudást parádéztatják, zenében sem, képzőművészetben sem, filmen sem. Ez egy új magyar film.