Gyöngyi
9 °C
25 °C
Index - In English In English Eng

Moebiusnak leesett az álla a magyaroktól

2012.03.27. 17:02
Dominique Boischot karrierje Az idő urai magyarországi elkészítésével indult be, azóta számos sorozat és egészestés film producereként dolgozott. Párizsi irodájában beszélgettünk Moebiusról, a magyar animációról és az űrbogarak hangjáról.

Hogy került Az idő urai gárdájába?

Akkoriban főleg tévéanyagokat vágtam, amíg René Laloux rendező fel nem kért, hogy dolgozzak vele ezen az új, egész estés filmjen, amit Stefan Wul regényéből írt, Az idő uraival. Előző filmjével, A vad bolygóval különdíjat nyert Cannes-ban, így örömmel vállaltam a feladatot. Az előkészítést egy franciaországi villában kezdtük el Moebius-szal, a belga háttérrajzolókkal és a magyar animátorokkal. Nagyon részletesen kidolgoztuk a produkciót, mielőtt Magyarországon elkezdődhetett volna az gyártás, ami összesen három évet vett igénybe.

Dominique Boischot

Televíziós vágóként kezdte karrierjét, majd Az idő urai vágójaként vált ismertté a szakmában. Később több egészestés (Gandahar) és számos rajzfilmsorozat (Pif és Herkules, Cápali és Cápeti) producereként dolgozott. Ma főként produceri tanulmányokat oktat Párizsban.

Moebius milyen mértékben vett részt ezekben a munkákban?

Lényegében az egész látványvilág az ő munkája volt. A képregényeiben is nagyon sokféle stílusban dolgozott, így a rendező utasításai alapján ő tervezte meg a karaktereket, a háttereket sőt néha a storyboardokra is felskiccelt egy-egy képet. 

A munka jelentős része a Pannónia stúdióban folyt. Ebben is részt vettek Moebiusék?

Igen, a rendező és Moebius is Magyarországra utazott, hogy felügyelje a gyártást, az animáció technikai hátteréhez azonban ők nem értettek. Moebius kezdetben kissé kétkedve figyelte, hogy próbálják mozgásra bírni a karaktereit, és amikor először látta megelevenedni, leesett az álla. Akkoriban nagyon kevés kapcsolat volt az animáció és a képregények között. Ez az élmény indította el később a Tron, és a többi filmes munkája felé is. Bár a rajzfilm nem volt az ő világa, azt hiszem nagyon élvezte ezt a munkát. René ezzel szemben rendező és művészeti vezető volt, korábban festett is, de az animáció részéhez ő sem értett. Viszont nagyon konkrét elképzelése volt arról, mit akar látni a vásznon.

Ki felügyelte akkor az animációs munkákat?

Magyar oldalról Hernádi Tibor vállalt oroszlán részt ebben a munkában. Nagyon tehetséges volt, így többek között ő felelt az összetett karaktermozgatások elkészítéséért. A francia produkciós oldalról is küldtek egy szupervízort, aki szintén Budapesten tartózkodott a munka végéig. René koncepciója egy realisztikus világ megalkotása volt - az ő fejében A vad bolygó kietlen pusztasága is egy potenciális valóságként szerepelt - és ehhez minden szinten ragaszkodott. Ezt várta el a látvány megalkotásánál, a különbőző űrbéli helyszínek zaj-atmoszférájának megteremtésénél, és a Pannónia stúdióra is ezért esett a választás.

Tehát nem okozott gondot, hogy sok animátor teljesen scifi-szűz volt a munka kezdetén?

Talán kezdetben furcsa lehetett nekik, azonban a magyar animátorok akkoriban utólérhetetlenek voltak a realisztikus figurák animálásában. A pannóniások korábban nagyon sokféle munkában szereztek tapasztalatot, amit lehetővé tette számukra az arcrészletek, és mozdulatok magasszintű elkészítését. Amerikában akkoriban képtelenség lett volna egy ilyen filmet elkészíttetni. Moebius pedig már akkor is ismert volt, és nagy megtiszteltetés volt vele dolgozni, úgyhogy gyorsan belerázódtak.

A Pannóniában készült:

Hernádi Tibor rendező és a többi magyar animátor, többek között Orosz István és Bányai István négy hónapot dolgoztak Párizsban Az idő urai előkészületein, hogy aztán a munkát két éven át egy hatvan fős csapattal a Pannónia Fimstúdióban folytassák. Ez a rajzfilmes műhely Jankovics Marcell, Nepp József, Ternovszky Béla, Dargay Attila és a többi híres animátorunk miatt ekkor már világhírű volt, Bill Feigenbaum is itt készítette el a 73-as Hugó, a vízilót.

Milyen korosztálynak készült a film?

A sci-fi akkoriban nagyrészt nem a gyerekeket célozta meg, és René sem vallotta, hogy az animáció egy kizárólag gyerekeknek szóló műfaj lenne, amit a korábbi munkáin is látni lehetett. Emellett Moebius képregényei sem kifejezetten gyerekeknek készültek. A film valósághűsége azonban nemcsak a karakterek és zajok szintjén jelent meg, de a történetnek is van egy nagyon emberi vonatkozása, amitől felnőttek számára is érdekessé válik a végeredmény.

Minek tudható be mégis a viszonylagos sikertelenség?

Bár Európában nem kapott akkora figyelmet, mint René korábbi filmje, A vad bolygó, de az Egyesült Államokban jelentős kultusz övezi, ezért sikertelennek semmiképp sem mondanám. Az Államokban akkoriban nem készítettek hasonló filmeket, így ott jobban be tudott törni a piacra, ugyan a forgalmazóknak meggyűlt a baja a Disneyvel, aki uralta a rajzfilmes piacot. Európában viszont már akkor sem volt könnyű helyet találni a rajzfilmeknek. Ennek ellenére azt hiszem, az animációs világban a mai napig hivatkoznak erre a filmre, és ismerik.

Az idő urai elkészítésében ön még vágóként vett részt, később viszont kizárólag producerként dolgozott. Mi késztette a váltásra?

Akkoriban a vágás még filmszalagon ment, és az én feladatom volt a képek mellett hangok kezelése is. Az ipar azonban hamarosan átállt a videóvágásra, nekem pedig Észak-Koreába kellett mennem a következő Laloux film producereként, ami után már nem tértem vissza a vágáshoz. Akkoriban egy rajzfilm gyártása egészen másmilyen, izgalmas világ volt, főleg Renével, aki ragaszkodott a realizmusához. A hangokat például egy Párizs melletti házban vettük föl a saját eszközeinkkel, így a filmbeli óriásrovarok zaját egy serpenyőnyi sülő hagyma szolgáltatta. Ez később sajnos kiveszett a műfajból.