Menyhért, Mirjam
18 °C
29 °C
Index - In English In English Eng

Sokakat felkavart a szexturizmusos mozi

2012.05.19. 01:00 Módosítva: 2012.05.19. 17:27
A fesztivál pénteki sztárja a Madagaszkár 3 szereplőgárdája volt, akik olyan kérdésen sem lepődtek meg, hogy beleillik-e a film a cannes-i fesztivál depressziós művészfilmjeinek felhozatalába. Szerintük tökéletesen. Botrányfilm is akadt, az osztrák Ulrich Seidl Paradies: Liebe (Mennyország - szerelem) című játékfilmje az afrikai szexturizmusról. Az ötvenes osztrák nők fiatal fekete fiúkat fognak maguknak, de a színésznők a fesztiválon a fotózás kedvéért sem csókolták meg a kis védencet alakító Peter Kazungut.

A Madagaszkár szinkronhangjai, mint Ben Stiller, David Schwimmer és Chris Rock túlzásba vitték a sajtótájékoztatón az udvariasságot: olyannyira, hogy nem mondtak semmi érdekeset az először délben vetített film kapcsán. Ugyanakkor a lelkes újságírók az olyan bejelentésekre is bólogattak, mint hogy a karakter lényege, hogy megtalálja önmagát, hogy a film a barátságról szól, és sok szív és mélység van a sztoriban. Az állandó háttérnek kifeszített óriásposzter, amin a fesztivál idei ikonja, Marilyn Monroe fújja el a szülinapi gyertyát, kifejezetten illett a szeretetteli bejelentésekhez.

Persze voltak jobb kérdések is, hogy miért dolgoznak továbbra is ebben az animációsorozatban, mennyit lehet még a franchise-ból kihozni? Ezekre is komoly válaszokat kaptunk: "az első rész nehéz volt, még nem tudtuk, hogy miről szól a film, a másodiknak már volt imidzse, az utolsó a legjobb, mert jó volt a forgatókönyv."

Bár kicsit elhatárolódtak a filmtől a kritikusok, hisz mégiscsak Haneke, Mungiu és Loach mellett versenyzik, erre a sajtótájékoztatóra volt eddig a legnehezebb bejutni. Nem véletlen: a szokásos sötét lehangoló versenyfilmek után kifejezetten üdítő volt a Madagaszkár 3. A fesztivál felhozatalától kétségkívül elütő mozi szereplését firtató kérdésnél így vágta ki magát Tom McGrath rendező: "A filmben Európát szelik át a figurák, így nem is lehetne jobb helyszínt találni a világpremiernek". A négy rajzolt főhős (Alex, az oroszlán, Marty, a zebra, Gloria, a víziló, és Melman, a zsiráf) ugyanis az európai kontinenst kalandozza végig cirkuszi vándortársulatként. Állítólag a Cirque du Soleil szolgált mintául az alapsztorihoz. Leszámítva, hogy ott nincsenek állatok.

Jessica Chastain,  Ben Stiller, Jada Pinkett Smith és David Schwimmer
Jessica Chastain, Ben Stiller, Jada Pinkett Smith és David Schwimmer
Fotó: Loic Venance

Ben Stillert is addig kérdezték, míg továbblépett a "nem kellett sokat morognom hangosan, mint egy oroszlán"-bejelentéseken. "Először vagyok Cannes-ban, ez önmagában egy olyan élmény, mintha filmben szerepelnék" - válaszolta. A tájékoztató után kiderült, hogy magasan ő a legnagyobb sztár a csapatból, tőle követeltek eddig a leghangosabban autogramot. A Jóbarátok David Schwimmerje is szégyenlősen eloldaloghatott, míg Stillernek újráznia kellett, mert amikor hátrahagyatta a még üres Madagaszkár-plakáttal hadonászó újságírókat, többen huhogni kezdtek, így kénytelen volt visszajönni.

Az animációs filmben egyébként az alkotók úgy gondolhatták, hogy semmi nem működik a közönségnél olyan jól, mint a túlzás, így elengedték magukat. Az események végigsüvítenek a filmben, amit a karakterek egymást túlharsogó üvöltözése dominál, ezzel is kompenzálják a történet gyengeségeit. A Fantasztikus Róka úr forgatókönyvírójának, Noah Baumbachnak köszönhető, ami szellemesség van benne: például a két új karaktert remekül eltalálta: Captain Chantel DuBois főgonoszt, és Gia, az olasz jaguárt, aki Alex, az oroszlán (Ben Stiller) számára lehet az igazi. Az elvileg gyerekeknek szánt, akcióban bővelkedő film helyenként a Casino Royale paródiája, máshol viccesnek szánt szürrealista stílusra vált.

000 DV1170113
Fotó: Alberto Pizzoli

Akiket nem Ben Stiller szinkronizált

Szándéka ellenére nem lett kiemelkedő film Matteo Garrone, a 2008-as olasz politikai dráma, a Gomorrah rendezőjének új filmje. A Reality névre keresztelt alkotás Luciano, a hírnévre áhítozó olasz halász tragikomikus életéről szól. A színpadi színész Aniello Arena által alakított Lucianót elvakítja az olasz valóságshow, és minden kapcsolatot elveszít a valósággal, és szeretteivel. A karakterábrázolások felületesek, a cselekményvezetés kiszámítható, de a színészek remekek. Az olasz neorealizmus felé kacsintgató alkotás nehezen találja a helyét a a dráma és a vígjáték között, egyikhez sem elég elkötelezett, de legalább megteremtette a jubileumi, 65. születésnapját ünneplő fesztivál múltja és jelene közti kapcsolatot.

Michel Gondry filmje, a bronxi tinikről készült We and the I tetszett eddig a legjobban az izgalmas kamerakezeléssel és az okostelefonokkal felvett képekkel, amikkel emlékeket és fantáziákat sző a történethez. A lassú film az amatőr fiatalok játékától lett energikus és kiszámíthatatlan.

Bár a cseh és szlovák pavilonba lehetett volna menni Welcome drinkre, az est zárásának a Paradies: Liebe-filmet választottuk. Egy újabb közönségmegosztó film Cannes-ban: Ulrich Seidl új filmje a kétségbeesés és a kizsákmányolás ellentmondásos ábrázolása. Sokakat az hozott ki a sodrából a legjobban, mikor a rendező bejelentette, hogy az egészestés tömény sokkolás valójában egy trilógia egy darabja.

Inge Maux, Peter Kazungu, Margarethe Tiesl és Ulrich Seidl
Inge Maux, Peter Kazungu, Margarethe Tiesl és Ulrich Seidl
Fotó: Alberto Pizzoli

A történet szerint Kenyában helyi fiatal férfiak prostituálják magukat egyre nagyobb összegek reményében magányos, kövér és öregedő osztrák asszonyoknak. Már a fotózáskor feltűnő trió miatt is felfigyeltünk a filmre, az éjjeli vetítésre csak meghívóval juthattunk be.

A kenyai szexturizmus Seidl szemén keresztül egy ötvenes nő, Teresa kenyai fiúkra fizet be, mint a tökéletes születésnapi ajándékra. A cannes-i publikum egy részénél tetszést aratott; az első vetítés után a Teresát alakító Margarethe Tieselt megtapsolta a közönség. Az osztrák a színésznő sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy megpróbáltatás volt számára meztelenül játszani a fiatal fekete férfiakkal a kamera előtt.

Az esti vetítésen nem sokakat ragadott magával Teresa boldogságkeresése Seidl tolmácsolásában: amikor a film után faggatóztunk, akadt, akit a kétórás hossz zavart, többen pedig úgy fogalmaztak, hogy a túlsúlyos nők meztelenkedése és a szexuális megaláztatás képei inkább csak felkavarták őket minden üzenet nélkül, mégha a naturalisztikus jelenetekre a rendező előző filmjei már fel is készíthették a nézőt.

Az utazásunkat a fesztivál szponzora, a Stella Artois támogatta