Oszkár
20 °C
29 °C

Elhunyt a Busht is leostobázó Gore Vidal

2012.08.01. 08:53 Módosítva: 2012.08.01. 09:36

86 éves korában, egy tüdőgyulladás szövődményeként Los Angelesben hunyt el az Amerika rossz lelkiismereteként emlegetett Gore Vidal, amerikai író-drámaíró-színész-politikai aktivista, a Ben Hur és a Caligula forgatókönyvírója. Vidalt az irodalmi kánon olyan óriások között tartják számon, mint Norman Mailer vagy Truman Capote. Több könyve megjelent magyarul, köztük a Washingon D. C., a Burr ezredes utolsó kalandja és a Teremtés. 

Gore Vidal és Jane Fonda 2011-ben
Gore Vidal és Jane Fonda 2011-ben
Fotó: Brian To

Távoli rokona volt a Kennedy-családnak és Al Gore-nak. George W. Busht az „ország legostobább emberének” kiáltotta ki 2000-ben, Obama pedig szerinte túlképzett az elnökséghez „nem ismeri fel, mennyire sötét, tudatlan a közönsége”. Vidal intellektuális réteg nélküli, gyors ütemben rothadó társadalomként jellemezte az Egyesült Államokat. 1960-ban demokrata képviselőjelölt volt, de legyőzte őt a republikánus J. Ernest Wharton. 1970-ben társalapítója és társelnöke lett a liberális Néppártnak. Vidal haláláig termékeny kritikusa volt az amerikai politikai és társadalmi rendszernek. Nem kímélte sem az élő, sem a halott politikusokat, gúnyolódott a valláson és a prüdérián, ellenezte a vietnámi és az iraki háborút, és úgy kötött bele írótársaiba, mint rajta kívül senki: szerinte az angol nyelv három legszomorúbb szava a Joyce, a Carol és az Oates, pályatársa, Truman Capote halálhírét pedig így kommentálta: "Reklámnak nem rossz".

1940 és 1943 között a New Hampshire-i Phillips Exeter Academy hallgatója volt, ahol az America First Committee támogatójaként ellenezte az Egyesült Államok hadbalépését. Ennek ellenére Pearlh Harbor után ő is beállt a hadseregbe, ahol adminisztratív feladatokat kapott: 1945-től egy szállítóhajó első tisztje volt. Háborús élményei alapján írta meg Hemingway stílusában első regényét, a nagy sikerű Williwaw-t. Az 1948-as The City and The Pillarral nagy botrányt kavart, mert az akkori ízléshez képest túl őszintén tárgyalta a homoszexualitást. A könyvet J.T.-nek ajánlotta: a kezdőbetűk első igazi fiúszerelmét, Jimmy Trimble-t takarták, aki 45-ben elesett a háborúban.

1950-ben New Yorkba költözött, ahol színdarabokat és forgatókönyveket írt. A Visit to a Small Planet című darabját a Broadway-n játszották majdnem négyszázszor. Az 1960-as évektől Gore Vidal az egyik legsokoldalúbb és legtermékenyebb amerikai író lett. 30 történelmi regénye mellett esszéket, forgatókönyveket és politikai beszédeket írt. Az 1964-es Julianus a kereszténységet megtagadó IV. századi római császárról festett rokonszenves portrét. Az 1967-es Washington, D.C. ironikusan elemzi a főváros politikai erkölcseit, az egy évvel későbbi Myra Breckenridge című komikus regény a transzszexualitás és az amerikai álszenteskedés karikatúrája.

A 70-es évektől visszatért az amerikai történelem egyéni hangú ábrázolásához, ilyen például a Lincolnról szóló regénye is, amelyben zsarnokként ábrázolta az elnököt. Egy másik vonulat darabjai, köztük a Teremtés, az Élő adás a Golgotáról vagy A Smithson pincéi, mulatságos, szatirikus sci-fi-jellegű darabok, amelyek nem kímélik a keresztény képmutatást és a filozófiai gondolkodás vadhajtásait. Több filmben színészként is feltűnt, így Fellini Rómájában saját magát alakította, de játszott a Gattacában is.

Nem kaphatott Oscart

Az 1959-es Ben Hur első forgatókönyve még a rendező, William Wyler szerint is borzalmas párbeszédeket tartalmazott, az MGM viszont már sürgette a forgatást, és elindította a munkálatokatl Karl Tunberg javított forgatókönyve alapján. Wylernek viszont ez sem tetszett, ezért a producer, Sam Zimbalist Gore Vidalt kérte fel a szöveg feljavítására. Vidal szerződésben állt az MGM-mel, így nem mondhatott nemet: tízféle változatot írt Ben-Hur és Messala első találkozásáról.

Vidal úgy gondolta, ez a jelenet akkor lesz igazán drámai, ha érzelmi töltete is van, ezért kitalálta, hogy a két férfi főszereplőt a múltban homoerotikus kapcsolat fűzte össze. A rendezőnek nem tetszett ez az ötlet, de végül beleegyezett, viszont ragaszkodott ahhoz, hogy melegmotívum ne legyen túl egyértelmű. A jelenetet úgy vették fel, hogy a Messalát játszó Stephen Boyd tudott a homoszexuális szálról, Charlton Heston viszont nem.

Gore Vidal forgatókönyvének nyelvezetét végül nem találták elég archaikusnak, ezért Christopher Fry-jal íratták át. A rendező azt akarta, hogy Fry kapjon írói kreditet a stáblistán, az Amerikai Forgatókönyvírók Egyesülete viszont úgy ítélte meg, hogy a forgatókönyv kizárólag Tunberg munkája, csak az ő nevét kell a stáblistán feltüntetni. Wylert felháborította a döntés, Tunberg Oscar-jelölése ellen is tiltakozott, és végül felemás győzelmet aratott: a Ben-Hur a 12 Oscar-jelöléséből egyedül a forgatókönyvíróit nem söpörte be.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport