Zsuzsanna
-2 °C
13 °C

Egy digitális mozi mind felett

2012.09.18. 17:26
Tíz év alatt engedték lebontani a hagyományos mozistruktúrát, és a Cinema City-mozilánc (CC) ez idő alatt majdnem egyeduralkodóvá vált a magyar piacon. A digitális átállásra itthon önerőből csak a CC-nek van esélye, a 176 termén kívül csak 20 digitális vetítőtermet számoltunk össze az országban. A kis forgalmazók, amik nem szűntek meg, azért panaszkodnak, mert vászonhasználati díjat kér tőlük a CC, a producerek meg azért, mert a magyar filmek, ha készülnek is, az automatikus vetítőrendszerben hamar kiesnek a hálózatukból. Kérdés, hogy visszaélnek-e a gazdasági erőfölényükkel.

A Cinema City mozilánc a magyarországi filmterjesztés és moziüzemeltetés több mint 80 százalékát uralja, miután valamivel több mint egy éve felvásárolta versenytársát, a Palace Cinemast. Ezzel egyeduralkodók lettek a mozipiacon, ami miatt a magyar gyártóknak, forgalmazóknak – ahogy az Indexnek panaszolták –, esélyük sincs a bemutatót érintő tárgyaláskor az alkudozásra.

„Nem normális, ha valaki ennyire befolyásolhatja a piacot" – mondta Kálomista Gábor producer, aki amiatt, hogy a Cinema City monopolhelyzetbe került a magyarországi filmterjesztést és moziüzemeltetést illetően, a Producerek Szövetségének elnökeként egy éve feljelentést tett a Gazdasági Versenyhivatalnál. A hivatal viszont megállapította, hogy a Palace felvásárlása nem volt engedélyköteles összefonódás, mert az előírt árbevételi küszöbszámok nem teljesültek (valamennyi érintett vállalkozás-csoport tagjainak éves nettó árbevétele nem haladta meg a tizenöt milliárd forintot).

„Ha nem a Cinema City veszi meg a pénzügyi gondokkal küszködő Palace-hálózatot, akkor néhány mozit be kellett volna zárni. Ebben az esetben még kevesebb választási lehetőségük lenne a magyar embereknek, hogy kulturált, minőségi formában nézzenek mozifilmeket" – ismertette az Indexnek a cég ars poeticáját Mooky Greidinger, a Cinema City vezérigazgatója, aki hangsúlyozta, hogy a magyar felvásárlással egy időben Szlovákiában és Csehországban is megszerezték a Palace-mozikat, összesen tizenkilencet.

Itthon alig létezik más multiplexhálózat: vidéken három több termes, független mozi van (Kecskemét, Tatabánya, Békéscsaba), Budapesten pedig négy üzemel, de ezekben is évről évre csak esik a nézőszám: a Fotex csoporthoz tartozó több termes mozin (Sugár), a Pólus Mozin, a Mi Mozink-hálózat két filmszínházán (Lurdy, Eurocenter) kívül Cinema City multiplexek üzemelnek, összesen 176 vetítőteremmel. A legnagyobb bevételt termelő fővárosi filmszínházak mindegyike CC-érdekeltség: a Westend, az Aréna, a Mammut és az Alee is.

CC-n kívül csak pár digitális vetítőterem

A digitális vetítőteremmel rendelkező konkurencia a plázákon kívül sem számottevő: a félig digitalizált (három terem) Corvin mozin kívül a fővárosban három artmoziban van digitális vetítő: az Uránia egy termébe korábban, a Puskin és a Toldi egy-egy termébe idén került DCI vetítőberendezés. Vidéken van még több digitalizált terem: például a gyöngyösi, a balatonfüredi és a nagykanizsai moziban. Sokszor adódhat probléma a vetítőkkel: a budapesti Urániáé például egy hónapja állt le, több napra megbénítva a mozi nagytermét, és eltűnt a szerverükön található összes film.

cinema paradiso 59197-1920x1200

A vetítés digitalizációja lett a meghatározó idén a mozis trendben itthon, azonban a digitális átalakítás 25 millió forintos termenkénti ára nehezen kigazdálkodható a kis magyar, állami támogatást csak gyéren kapó moziknak. A Cinema City a nemzetközi vezető moziláncokhoz hasonlóan lecserélte vetítőgépeit 35 mm–esről digitálisra a kivetítő sztenderd előírt paraméterei alapján (a kép felbontása minimum 2048 pixel horizontálisan), hogy műsorra tűzhessék a hollywoodi 3D kasszasikereket. A 176 terem digitalizálására az igazgató szerint óriási összeget fektettek be, de minden moziban maradt minimum egy 35 mm-es vetítő is.

34 milliós támogatás elavult digitalizálásra

„Az állam hagyta, hogy így alakuljon ki a piac, mikor 2004 körül magára hagyta – összegezte a helyzetet Kálomista. – Ekkor lehetett volna kiegyenlíteni a piacot, de akkor léptek be új szereplők az InterCom és a Budapestfilm mozitulajdonos forgalmazók mellé: a Cinema City és a Palace. Akkor még volt versenyhelyzet."

A Cinema Cityn kívüli mozivilág szabványos digitális átállására csak csurran-cseppen a pénz: először a kulturális tárca fordított a célra 2011-es pályázatával 100 millió forintot, amiből nyolc artmozi kilenc termét alakították át. A budapesti Puskin és a Toldi mellett itt nyert Szentendre, Gödöllő, Cegléd, Szombathely, Miskolc és Tapolca. A Nemzeti Kulturális Alap két év szünet után 2011-ben plusz 34 milliót fordított, a Magyar Nemzeti Filmalap pedig idén ítélt 100 milliót artmozikra és forgalmazókra a saját költségvetéséből. A helyi önkormányzatok is hozzájárultak a költségekhez, így a két év alatt osztott 234 millió forint egy részéből a 25 milliós termenkénti újítás tarifája szerint vagy 8 termet lehetne digitálisan átalakítani szerte az országban (a felét ugyanis az önkormányzatok fizetik). Ez annyiban nem versenyképes, hogy a Cinema City jelenleg csak a Westend mozi felújításába 550 millió forintot fektet.

A filmterjesztés helyzete az artmozik szelektív állami támogatásának köszönhetően már a Mozgókép Közalapítvány időszakában romlásnak indult, mielőtt két évre leállt volna a támogatás   teljesen – a filmgyártáséhoz hasonlóan. 2008-ban ráadásul a Nemzeti Kulturális Alap pályázatával 34 milliót öltek a már akkor maradinak számító elektromos vetítéshálózatba (e-cinema-hálózat), ami körülbelül DVD-felbontást tud csak produkálni. A Budapest Film Kft. tulajdonában lévő Cinereal cég által kiválasztott, kötelezően ajánlott projektor miatt is hírhedtté vált projekt nem váltotta be Kozma Károly, az NKA akkori mozgókép-kollégium kurátorának elszállt jóslatát: mely szerint az olcsó, amerikai szabványnak nem megfelelő vetítőtechnika a 80 teremből álló artmozi-hálózat fellendülését hozná.

Az e-cinemás forgalmazást propagáló forgalmazócég, a kétszemélyesre csökkent Cinereal négymilliós tartozással ebben a hónapban az utolsó filmjére készül, a Párizs-Manhattan szeptember 27-i bemutatójára. Aztán több veszteséget nem termelnek, bezárnak. Az e-cinema mozihálózat 2011-ben csökkent le végleg, évi 66 film helyett 16-ot forgalmaztak így, idén már csak hetet. A nyolc artmozi után idén a sárospataki mozi is feladta Szombathellyel együtt ezt a vetítési formát, Cegléd teremszámot csökkentett, Szekszárd és Zalaegerszeg után Hévíz is egy tízszékes lyukba űzte a művészfilmeket.

A digitalizálásra képtelen mozikban még a kis magyar forgalmazók sem vetítik szívesen a filmjeiket. A kis artmozik elenyésző forgalmat produkálnak: ugyanazon a héten ugyanarra a filmre átlagban tízen mennek egy kisebb, független filmszínházba, a nagy (jellemzően multiplex) moziba kétszázan. Emiatt is zuhanhatott a mélybe a CC-n kívüli magyar mozik látogatottsága.

Magyar filmek hátrányban?

A Cinema City a magyar filmnek nem kedvez, hangsúlyozzák a kis forgalmazók, és most nem arra céloznak, hogy a plázában nem tennék kiemelt helyre azt a két plakátot, amit egy magyar forgalmazó kifizet a kevés elkészülő magyar filmek egyikére. Hanem – mint Garancsi Ágnes, Szuez film munkatársa elmondta –, a nézőszámok alapján automatikusan maximum három héten belül kieshetnek a CC-mozikból a magyarok, beleszámítva azt is, amikor már csak délben, vagy más kevéssé fontos időpontban van belőlük előadás, pláne, ha amerikai sikerfilmek következnek a sorban utánuk, amiknek kell a hely.

„A Cinema City fontos törekvése működésének első percétől a helyi filmek bemutatása, és a jövőben is az marad – mondott ellent ennek a kijelentésnek a mozilánc igazgatója. – Nekünk az az érdekünk, hogy jöjjenek a nézők a moziba. Ha ezt egy magyar film miatt teszik meg, nekünk az ugyanolyan jó és fontos, ilyen volt az Üvegtigris 3 is. Emellett Magyarországon számos nagy sikerű közönségtalálkozót tartottunk és tartunk továbbra is a magyar filmek szereplőinek részvételével. A magyar filmeket futtatjuk, sőt a marketingjükben is nagyon sokszor tevékenyen részt veszünk. Itt van a Tüskevár, amit vagy 1500 pedagógus nézett meg a hálózatunkban másfél héten belül. Nem azért nem készül magyar film, mert az alkotók attól félnének, hogy azokat mi nem mutatnánk be."

„A magyar filmek forgalmazása sajnos csak azon múlik, hogy milyen jóindulattal van a Cinema City, aminek kicsi a magyarországi képviselete – fogalmazott Kálomista, aki szerint erről a filmtörvény Andrew Vajnáék által benyújtott jelenlegi változata is tehet. – A filmtörvény a hibás a magyar filmek forgalmazásában annyiban, hogy csonka, hisz a forgalmazással nem foglalkozik. Más országokkal szemben itthon nem segítik a magyar filmek bemutatását, hogy olcsóbb jeggyel lehessen megnézni, mondjuk 1000 forintért, vagy hogy olcsóbb promóciós felületet nyissanak" – utalt arra, hol lehetne optimálisan segíteni állami támogatással az amúgy támogatott filmeket abban, hogy meg is nézzék azokat.

Leszoktunk a magyar filmekről

Bár alig készül magyar film az állami támogatás leállása miatt, az évi pár becsúszó filmen, tévéfilmen, dokumentumfilmen követhető, hogy a nézők még ezeknek a megtekintéséről is leszoktak. A filmtörvény a hibás, mert jelenleg nem támogatja a magyar filmek bemutatását. A Cinema City forgalmazócége, a Fórum Hungary felkarolta ugyan Sas Tamás S.O.S. Szerelem-közönségfilmjét, aminek nézettsége (38 ezer) az alkotók elvárása alatt  maradt annak köszönhetően, hogy a kritikák időben megírták, hogy a film rossz. A többi film még ennyit sem hozott: a második, a Vad Magyarország című természetfilm úgy érte el a 20 ezres nézőszámot, hogy csak az Urániában vetítették.A következő játékfilmes versenyzők artfilmek: a cannes-i díjas Pál Adrienn épphogy meghaladta a 10 ezret, azóta Fliegauf Bence Csak a szél című Berlinben díjazott alkotása 9000 nézőt hozott. Utolsó közönségfilmes siker a 2010 decemberében bemutatott Üvegtigris 3: a 300 ezer nézővel ez a film az utolsó ellenpélda, de ennyire várt és ekkora nézőszámú magyar film több évente egyszer, ha van. Rudolf Péter filmje 14 hétig tartotta magát a CC-ben is országosan.

Csüggednek az artforgalmazók

A kis forgalmazócégek a Cinema City mozilánc vászonhasználati díja (VPF, Virtual Print Fee) miatt is panaszkodtak az Indexnek: állításuk szerint a CC az erőfölényével visszaélve a digitális vetítésért fizetett díjjal nehezíti a még meglévő forgalmazók működését.

A Cinema City már egy ideje szedi a forgalmazóktól a vászonhasználati díjat. Mint az Indexnek mondták, ezzel a saját befektetésüket kérik vissza: a digitális felszerelésbe, a vetítőgép és vászon vételére befektetett pénzt. Cserébe a digitális teremben műsorra tűzik a filmet. A VPF-díjról az igazgató elmondta, hogy „ez a nemzetközi mozipiacon meglévő és alkalmazott dolog, bevett szokás, és már a Palace-nál is működött". Ezt a díjat azonban a forgalmazók szerint az amerikai nagyvállalatok magyarországi leánycégeitől közvetlenül nem szedik be – például a filmipari kormánybiztos által egy éve eladott InterComtól. A CC képviselője hangsúlyozta, mindenki megfizeti ezt a díjat. Információink szerint a nagyobb cégeknél ezt globálisan az amerikai stúdiók fizetik meg.

Forgalmazók: szegények és gazdagok

A magyar forgalmazópiac jelenleg két részre osztható: a nagy amerikai stúdiók leányvállalatai, illetve hazai ügynökei, az InterCom, a UIP DunaFilm, a Fórum Film (a Cinema City a tulajdonosa) és a Provideo az amerikai stúdiók költségére és többnyire azok kockázatára forgalmazzák a filmeket, míg a független forgalmazók (Budapest Film, Mozinet, Mokép, Cinereal stb.) a saját befektetéseiket kockáztatják: előre invesztálnak a filmek jogainak megvásárlásába, a forgalmazás gyártási- és marketingköltségeibe.

A kis forgalmazók filmenként 500 eurós (150 000 forintos) költségű VPF-díjat fizetnek: ez egy átlagos, 10 digitális kópiás megjelenésnél másfél milliós kiadást jelenthet nekik, ugyanakkor a kópiamásolás költségeit sem ússzák meg, hiszen digitális kópia esetén is van másolási költség (400-800 ezer forint), ami összesen 1,9-2,3 milliós kiadást jelent kópiánként. Az igazgató szerint pedig ezzel a forgalmazók költségeit próbálják nekik megspórolni, hisz azok a digitális projektor használásával folyamatosan megtakarítanak. „Ha a 35mm-es kópia gyártási költségét nézzük, ez 10 kópia esetén 3-4,5 millió forint lenne a 1,9-2,3 milliós jelenlegi VFP plusz másolási díjjal szemben" – mondta az igazgató.

Magyar forgalmazók most

„A CC-nél elég egyoldalúan szeretik kialakítani a kölcsöndíjkonstrukciót, nagyjából az történik, hogy vagy elfogadod, amit ajánl, vagy nem veszi fel a filmedet – állította a Szuez Film forgalmazócég munkatársa. – Egy-két ilyen feltételekkel bemutatott magyar film után melyik forgalmazó fogja újra és újra belevágni a fejszéjét egy magyar film terjesztésébe?”  A CC igazgatója szerint választhatnak, hogy digitálisan vagy kópián vetítik.

„Monopolhelyzetben van a mozi – tette hozzá Kálomista. – Meghatározhatja a kölcsöndíj mértékét, 50 százalékát viszi el a forgalmazóktól a kölcsöndíjnak, ami a bemutatót követően hetente nő (52, illetve a negyedik héttől 66 százalékot). A saját forgalmazójának filmjeire így a bevétel 100 százaléka az övé, nincs kényszerítve, hogy osztozzon a bevételen. A forgalmazó elviszi a 20-30 százalékát a nettó bevételnek, a gyártónál még kevesebb marad."

Az tény, hogy idén 20 százalékkal kevesebb független film érkezett a magyar mozikba, mint a tavalyi első negyedévben, ami már szintén 30 százalékos esés volt az előző évéhez képest. Bár a nagyok is elkezdtek sikergyanús független filmet behozni (például A némafilmest a Fórum Film), de amikor a kis forgalmazócégeknél körbekérdeztünk, melyik filmek azok, amiket megszerezhettek volna, de mivel a VPF-fel már rizikós volt, letettek róla, több konkrét filmcímet is soroltak: ilyen volt a Hot Tub Time Machine, a Hobo with a Shotgun, az Our Idiot Brother, a Win Win és a Killer Joe című film.

Behalnak a kis mozik

A függetlenfilm-forgalmazók szerint kilátástalan a kulturális értékeket bemutató infrastruktúra fennmaradása. Egyrészt a kis mozikat nem támogatta a magyar állam, ugyanakkor hagyta, hogy a Cinema City egyeduralkodó legyen. A végeredmény, hogy a majdnem egyszereplős mozipiacon a forgalmazók mellett a magyar moziknak is egyre kevesebb az esélyük. Kérdés, hogy elbír-e egyáltalán Budapest egy ekkora arthálózatot, ami jelenleg az utolsókat rúgja. De még a számtalan kis moziból a kevés kiválasztott sem tudja új alapra helyezni a működését. Ha továbbra sem találnak forrást a digitalizáláshoz, középtávon sem tudnak fennmaradni.

Az igazi balhé azonban akkor tör majd ki, amikor végre két év szünet után évi kettőnél több magyar film is készül a Filmalap lassan beinduló támogatásának köszönhetően, és azok is digitális formában, digitális termekbe akarnak kerülni. Míg a külföldi filmek forgalmazási támogatása mindig vitatott volt, a cégeknek azért mindig harcolniuk kellett, a forgalmazás támogatásának kérdése az arra jogosult magyar filmek kapcsán szokott igazán vihart kavarni.

A CC gazdasági erőfölénnyel való visszaélését nem vizsgálta a Gazdasági Versenyhivatal, mert eddig nem érkezett visszaélést valószínűsítő piaci jelzés. Ami meg az állami támogatást illeti, az a leosztás szerint a kulturális tárca feladata. Tavaly ősszel szó volt arról a parlamentben, hogy a hazai artmozihálózat megmentése érdekében három százalékos járulékot kivetnek a multiplexmozik jegyekre, de ezt javaslatot visszavonták.

Az artfilmekre automatikusan idén is minimális összeg, 100 millió forint áll rendelkezésre (erre szeptember 4-én írtak ki pályázatot), és a héten a Nemzeti Kulturális alap is kiírt artra egy 200 milliós pályázatot: mondjuk digitális átállásra csak 35 milliót. Hogy jövőre is csak ennyi pénzt szánnak-e, vagy olyan összegű állami pénzt fektetnek be, amivel valóban versenyképessé teszik a Cinema Cityn kívüli mozikat, arról a jövő évi költségvetési törvény dönt majd.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!