Ida
5 °C
7 °C

Nem elég, hogy a főszereplő börtönviselt

2012.10.28. 23:04
Ken Loach fesztiválkedvenc angol filmrendező, akit évtizedek óta izgalmas társadalomkritikusi filmjeiről ismerünk, most könnyedebb mozit rendezett Szesztolvajok címmel. Az idei cannes-i fesztiválon ezért is megkapta a Zsűri díját, a héten mutatták be a magyar mozik. A film főszereplője Robbie, a börtönből frissen szabadult fiú, akinek megszületik első gyermeke, és úgy dönt, új életet kezd a szesztolvajok között.

Itthon Szesztolvajok lett a cím, de az eredeti címe Angel’s Share, azaz Az angyalok része. A főszereplő szesztolvajt angyalnak látja?

Valamennyire igen. Abban a jelenetben, amikor elhangzik a kifejezés, már érthető is a párhuzam. De ne lőjük le a poént.

Pedig a főszereplő Robbie-t alakító Paul Branningan börtönviselt.

Igen, Paul ismeri azt a világot, kemény gyerekkora volt. De színésszé is kellett válnia, hogy életet adjon a moziban is a történetnek.

Az ellentmondásosság vonzotta Robbie figurájában?

Az vonzott, hogy nagyon drukkoltam neki. Soha nem volt rá képes, hogy kitörjön, és Angliában
olyan sokan így vannak ezzel. Rengeteg tehetséges, izgalmas fiatalember él itt, és Európa más pontjain is, akik megérdemelnének egy lehetőséget az élettől. Nálunk több, mint egymillióan vannak: nincs munkájuk, nincs jövőjük. Közben pedig értelmes, jó humorú emberek, akik akarva-akaratlanul is agresszívvá válnak idővel, mert a helyzetük ezt váltja ki belőlük.

Az ön filmjei alapján azt mondanám, az empátia mozgatja. Ez elég a rendezéshez?

Empátia nélkül felületesek lennének a filmjeink. Ami azonban még nagyon fontos, az a figyelem. És ezt értsük az alkotói folyamat minden területére. Sőt: a mindennapokban is szeretem nagyon figyelmesen tanulmányozni az embereket. Az is lényeges, hogy a filmrendező ráébredjen: nem a legfontosabb eleme a gépezetnek. A filmcsinálás olyan, mint a foci: csak a csapat egyik tagja vagy.

Mi a legfontosabb?

A casting rettentően fontos. Ha megtaláltam a megfelelő színészt, onnantól kezdve
már félsiker. Nekem mindegy, hogy a hitelességet profi, vagy amatőr színésztől kapom meg. Paul  például még sosem játszott filmben. De muszáj volt őt választanom, egyszerűen nem volt kérdés: ő volt Robbie. Egyébként szinte minden filmben vegyes a választék: vannak hivatásos, és vannak amatőr szereplők. Akkor jó a film, ha nem lehet eldönteni, melyik melyik.

Miért kellett romantikus vonal ehhez a témához?

Azzal, hogy Robbie apává válik, nagyot lép előre az élete, de ahhoz, hogy ez a lépés tényleg megtörténjen, ő is aktívan részt kell, hogy vállaljon benne, hiszen innentől kezdve még több pénzre lesz szüksége, hogy fenn tudjon tartani egy családot. A körülményei, a társadalmi helyzete azonban nem teszi lehetővé, hogy kimozduljon a tehetetlenségből, és feljebb tornássza
magát onnan, ahol van. Pedig a szerelem és a gyerek erre ad neki lehetőséget.

Röviden hogyan írná le a színészkezelési módszerét? Azt hallottam, nincs hangos „tessék”! a jelenet felvételének elején például.

Azt mondják, nem hagyományos a rendezői módszerem. Szerintem leginkább az nem mindegy,
hogy hogyan kommunikálok a színészekkel – már a meghallgatáson sem. Óvatosan kell megközelíteni őket. Aztán felvételkor rengeteget számít az intuíció: én valahogy ráérzek, belőlük hogyan tudnám előhozni az az intuíciót, amivel elkapják a pillanatot. Ezt az ösztönt kell aztán a forgatás során végig életben tartanom a színészekben.

A forgatókönyvírója glasgow-i származású. Miért a város csúnya arcát mutatják meg?

Hát, mert Glasgow nagyjából ilyen. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy ha máshová megyünk
Európában, például Magyarországra, ha leszámítjuk a jómódú városrészeket, akkor bizony így néznek ki az utcák. De ezt nemcsak én látom így, sok európai film koncentrál a városok árnyoldalára.

Melyek a kedvenc filmjei, amikből merített?

Régiek. Az algíri csata nagy kedvencem, meg a Biciklitolvajok is, de egy időben faltam a
cseh újhullám filmjeit is. A magyar rendezők közül leginkább Jancsó Miklós korai filmjeit ismerem-
szeretem.