Blanka, Bianka
9 °C
14 °C
Index - In English In English Eng

Az emberiség egyetlen esélye a túlélésre, ha önmagánál értelmesebb lényt teremt

Screenshot 2020-10-13 at 16.01.37.png
2020.10.14. 12:43

A filmek világában nem először nyitnak vitát arról, hogy a teremtett világ szenvedéseiben is élhetőbb, mint az elképzelt. Erről is szól A farkas gyermekei című HBO-sorozat.

Ilyen lehetett a teremtés. Pontosabban a genezis folyamata. Még akkor is, ha fogalmunk sincs arról, milyen volt az. A farkas gyermekei HBO-sorozat ettől színes, szagos és életszerű. Mert hagyja, hogy elképzeljük, milyen lehetett az emberiség hajnala. S milyen lehet az alkonya.

PERSZE, REPÜLŐ ANDROID. MEG HOGY EGYETLEN RIVALLÁSRA SZÉTROBBANÓ EMBERI TEST. EBBEN NINCSEN SEMMI ÉLETSZERŰ.

A Ridley Scott nevéhez kapcsolt, ám Aaron Guzikowski által jegyzett film világa azonban tele van csupa olyan dologgal, amire azt mondjuk, hogy írói, alkotói fantázia. Nem beszélve arról, hogy az ember még semmi olyat nem talált ki, amiről idővel ne derült volna ki, hogy az a valóság. Csak olykor sokat kell várni ennek felismerésére.

A farkas gyermekei sorozat életszerű fantáziajáték. Ám ha levesszük róla a tudományos-fantasztikus vázat, megkapjuk az ember teremtésének mítoszát. Ha levesszük róla a mítoszöltönyt, a csupasz valóságában marad, az emberiség lényege:

EGY TÚLÉLÉSÉRT KÜZDŐ FAJ ÖSZTÖNLÉNYEINEK TÖRTÉNETE.

Alientől a Covenantig

A nyáron debütált HBO-sorozat első etapjába nem véletlenül került bele Ridley Scott. A farkas gyermekei ugyanis tökéletesen illik abba a sorozatba, amelyet Scott már 1979-ben elkezdett, s amiben bemutatott egy olyan idegen fajt, amelyik az ölésre, a gyilkolásra született. Merthogy az Alien (A bolygó neve: halál) erről szól.

HENTELÉS A TÚLÉLÉSÉRT.

Na, jó, abban a filmfolyamban – merthogy az Alienből folytatásos saga lett – benne van az is, hogy azért illenék tudni, miért is vagyunk ezen a világon, és az életjátszmában vannak morális, emberen túlmutató szempontok is. De vége akkor is ugyanaz: ölsz vagy ölnek, és mindegy is, hogy melyik verzió a nyerő, nincsen hepiend.

Scott talán anno ezért is vette elő három évvel később Philip K. Dick történetét. Az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal tökéletes morális alapot teremtett a Szárnyas fejvadász című film elkészítéséhez, mert abban a történetben azért mégis az élet a fontos, meg az, hogyan is érdemes élni. Még akkor is, ha az élet csak replikáció, és egy replikáns az embernél is humánusabb. Hepiendre ott se számítson senki.

Harminc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ezt követően elkészüljön a Prometheus, amit sokan az Alien előzménytörténetének tartanak. Ám a földi élet teremtőinek megmutatkozása sokkal mélyebb a savas nyálcsorgató lény eredetsztorijánál. Scottról ugyanis egyértelműen kiderül, ez benne van a 2017-es Covenant című filmjében is, hogy nagyon is érdekli az, hogy az ember miért vált a világ urává, vagy legalábbis miért hiszi azt magáról, hogy az univerzum kiválasztottjaként azt tehet, amit csak akar.

Régi-új vallás születik

E gondolat egyik oldalága A farkas gyermekei sorozat. Talán nem véletlenül. Aaron Guzikowski mintha ott folytatná – ágazná le – Scott életművét, ahová a mester még soha nem merészkedett. Pedig éppen ez a filmsorozat a bizonyíték arra, hogy a tudományos-fantasztikus zsáner kedvelt témája, az ember és android kapcsolat forrása kimeríthetetlen. Sőt merevnek hitt alapokon üt repedést, teremtésmítoszokat képes újraértelmezni. Mert mi van akkor, ha az isten, akit az ember olyan régóta keres, vagy hisz halottnak, nem más, mint önnön teremtménye? S nem éppen képzeletbeli.

Nem meglepő, hogy a történetben, a Kepler-22b nevű bolygón a tervező, egy mesterséges intelligenciák átprogramozásához értő ember két androidra, Anyára és Apára bízza a jövő emberének nevelését. Esélyt teremt a Földön egymást irtó emberiség túlélésére egy idegen planétán. Merthogy odahaza az emberek egymást gyilkolják, pusztán azért, hogy hisznek-e Solban, vagy nem hisznek a soha nem látott istenségben.

De ebben rejlik a Scott-féle fricska lényege:

AZ EMBER LÉTREHOZ EGY EMBERSZERŰ, NÁLA SOKKAL ERŐSEBB ÉS ÉLETKÉPESEBB BIOGÉPET, ANDROIDOT, AMELYIK OLYKOR LEGSZÍVESEBBEN MINDEN EMBERT ELPUSZTÍTANA, DE HA A NEKROMANTA HALÁLOSZTÓT ÁTPROGRAMOZZUK, AZ MÁR HASONLATOS LESZ A LEENDŐ, SZÜLETENDŐ ISTENEKHEZ.

Azokhoz, akikre néhány emberöltő után már senki sem emlékszik, csak arra, hogy volt valaki, akinek köszönhetjük az életet. Valójában csak túlélést.

A farkas gyermekeiben a Sol-hívők modern kereszteslovagok, az ateisták örök lázadók, és ha mindezt belehelyezzük egy rejtélyes, idegen civilizációs környezetbe, és megtámogatjuk azzal, hogy két android próbál embert faragni az emberből, máris kész a konfliktusoktól nem mentes valóság.

ÁM EGY ILYEN TERMÉSZETES INKUBÁTORBAN CSAK AZ MARAD ÉLETBEN, AKI ÖL. AKI GYORSABBAN ÖL. VAGY NEM ÖL. DE AKKOR ISTENI, PONTOSABBAN ANDROIDI CSODA KELL A TÚLÉLÉSHEZ.

Lám, ilyen pofonegyszerű megágyazni egy nem létező vallásnak.

Ha valamitől, A farkas gyermekei sorozat attól erős, mert magában hordozza a túlélés ígéretét. Még akkor is, ha a vége nem lehet hepiend.

Ez, nyilván kiderül majd a második évadból is. Az első ugyanis – bár pazar látványvilágot teremt – számos kérdést lebegtet, hagy nyitva, megmagyarázatlanul. A lényeket például az idegen bolygón, melynek közepében egy csillag haldoklik vagy csak épphogy ragyog. A hallucinációkat, a látomásokat; s hogy miért egy nő a rivalló, a pusztító és teremtő; s miért éppen a kígyótól kell félnie élőnek és holtnak.

DE A TEREMTÉS, MINT TUDJUK, OLYAN, HOGY AMI TEGNAP MÉG NEM VOLT, AZ MA MÁR BIZONYOSSÁG. AMIT MA ELKÉPZELHETETLENNEK TARTUNK, AZ HOLNAP MÁR AZ ÉLETÜNK RÉSZE.

És ilyen a Ridley Scott-féle androidrajongás is: az emberi faj egyetlen esélye a túlélésre talán mégis az, ha önmagánál értelmesebb lényt teremt. Egy istent, akihez majd fohászkodhat reményért.