Gusztáv
-8 °C
-1 °C

Leszbikus musical harcol a melegek jogaiért

TP-22436RC
2020.12.23. 14:07
Sztárparádé, csillogás és fülből kimászó dalok. Megjelent a Netflixen a The Prom – A végzős bál. Kritika.

Miután pár évvel ezelőtt a La La Land visszaadta az értelmét a zenés filmek műfajának, azzal egy időben magasra is tette a mércét a musicalfilmek körében.

A The Prom – A végzős bál előzetese arra a következtetésre adott okot, hogy talán itt is jól tudják felhasználni dramaturgiailag a műfaj sajátosságait.

SPOILER: NEM SIKERÜLT NEKIK.

  A kezdés pedig egyáltalán nem rossz. A mérhetetlenül giccses és túlzó nyitó jelenetek egyből elemelik a Broadway-színészek életét a hétköznapi emberekétől. Mind a csillogást, mind a valódi kapcsolatokat, mind a valósághoz való viszonyt tekintve.

A történet alapja, hogy két agyonajnározott Broadway-színész, Dee Dee Allen (Meryl Streep) és Barry Glickman (James Corden) bemutat egy új darabot, ami csúfosan megbukik. A kritikák szerint nem magával az előadással van a gond, hanem a főszereplők mérhetetlen önajnározásával. Ami anno táplálta a sikerüket, most pont az taszítja ki őket ebből a világból.

Majd a két sztár összeáll egy folyton elhanyagolt kóruslánnyal (Nicole Kidman), aki nagy szerepekre vágyik, és egy épp pincérként dolgozó színésszel (Andrew Rannells), aki azonkívül, hogy a Juilliardon végzett, ami New York egyik legnevesebb művésziskolája, mást nem igazán tud felmutatni.

MAJD EZ A NÉGY EMBER ELHATÁROZZA, HOGY BEBIZONYÍTJÁK A VILÁG ELŐTT, HOGY NEM IS ÖNZŐK.

Mindezt úgy, hogy választanak egy ügyet, ami figyelemfelkeltő, de megoldható problémának tűnik, hogy abban szerepet vállalva fel tudják hívni a sajtó figyelmét az önzetlenségükre.

Az ügy, amit találtak, a következő: egy amerikai kisváros gimijében elhalasztják a végzősök bálját, mert kitudódik, hogy az egyik lány partneréül egy másik lányt vinne, ez pedig a konzervatív és vallásos polgároknál kiveri a biztosítékot.

A NÉGY LECSÚSZOTT SZÍNÉSZ PEDIG ÚTNAK INDUL, HOGY MAGÁN SEGÍTVE SEGÍTSEN AZ ELNYOMOTT LÁNYNAK.

Az alapötlettel nem lenne probléma, bár akinek baja van a melegekkel, nem pont a világ legflitteresebb ruháiban éneklő sztároktól fogja meggondolni magát.

A film sokszor próbál önironikus lenni, de ahhoz sokkal nagyobb bátorságra volna szükség. A musical abszurditására is próbálnak rájátszani, de ez nem annyira kisarkított, hogy hirtelen ne legyen komolyan vehető, és viccessé váljon. A humora is középszintű, pedig elbírna és igényelne is többet.

A kezdés eszméletlen csillogása és túlzása indokolta volna, hogy ahogy megyünk bele a valódi problémákba, és ahogy a ripacs színészeink is visszatérnek saját emberségükhöz, majd úgy lesz a kép is egyre letisztultabb és természetesebb.

EZ NEM ÍGY TÖRTÉNT, ÉS INNENTŐL KEZDVE TELJESEN CÉLTALANNAK ÉRZŐDIK A ZENÉS MŰFAJ.

Meryl Streep egy istennő még mindig, bármit csinál, zseniális, itt sem volt ez másként. De egy erős koncepció nélküli, felszíni problémákat kapargató filmet még ő sem tudott megmenteni. Életszagúvá varázsolta a csillámpor mögött megbúvó karaktert, és talán ez volt a show legélvezhetőbb része.

James Corden, akit a legtöbben a Carpool Karaokéból ismerhetnek, a karakter drámaiságát egyáltalán nem tudta megfogni. De ő inkább komikus színész, ezt senki sem várta tőle, csak ez esetben nem érthető, miért írtak neki múlt sebeit felszaggató jeleneteket.

Nicole Kidman elég nagy ellenpólusa Meryl Streepnek. Míg utóbbi a korral egyre ragyogóbbá válik, Kidman plasztikai beavatkozásaival úgy veszíti el az összes báját.

ANDREW RANNELLS PONTOSAN AZT HOZTA, AMIT MINDEN LÉTEZŐ PRODUKCIÓBAN, AMIBEN EDDIG SZEREPELT, SE TÖBBET, SE KEVESEBBET, BÁR ENNYI ELÉG IS VOLT.

Jo Ellen Pellman külsőleg és színészi játékát tekintve is egy az egyben a fiatal Drew Barrymore. Kicsit bugyutának ható bamba mosollyal játssza végig a filmet.

Összességében a The Prom – A végzős bál nem érte el a célját. Választott egy fontos témát, amit belecsomagolt egy olyan műfajba, ami a legtöbb esetben eleve taszítja az üzenet célközönségét. Nem segített hozzá ahhoz, hogy a melegek felé elfogadóbb legyen a társadalom, és nem használta ki a musical műfaji sajátosságait, hogy ráerősítsen bizonyos szituációk élére.

Közepesen lavírozott a komolyanvehetőség és a vicc határán, jót tett volna neki, ha elmozdul valamelyik irányba. A zseniális színészek valószínűleg eladják a produkciót.

AKI NEM KAP HERÓTOT ATTÓL, HA EGY FILMBEN INDOKOLATLAN HELYZETBEN KEZDENEK A SZEREPLŐK ÉNEKELNI, AZ BIZTOSAN MEG FOGJA NÉZNI.

De az előbb felsorolt dolgok miatt az embernek az az érzése támad, nem gondolták komolyan, hogy ez a téma tényleg fontos lenne. Nem vállaltak vele kockázatot. Mint a filmben a színészek, akik önzetlenségüket egy önző tettel próbálják igazolni, itt egy fontos üzenet mögé bújva ökörködtek egy jót.

(Borítókép: Melinda Sue Gordon / Netflix)