Timót, Xénia
3 °C
6 °C

A Mandalorian pazar véget kapott, hogy folytatódhasson

manda
2020.12.24. 13:02

Véget ért a Mandalorian második évada, és emelt pár szintet az űr-western mélységén és hangulatán.

Az első évadban kifejezetten a Bébi Yodaként a tudatba ivódott kis zöld karakter vitte hátán az epizódokat. Ha nem lett volna a sorozatban, és nem ennyire szerethetően ábrázolva, messze nem aratott volna ilyen sikert a Star Wars-univerzum rajongóinak körében. De Bébi Yoda jött és tarolt, így a második évadban az alkotóknak több lehetősége maradt kicsit komolyabb vizekre evezni.

Képernyőfotó 2020-12-23 - 15.48.38.png
Fotó: Lucasfilm / The Walt Disney Company

Persze minden részben akad egy küldetés, amit a mandalori harcosnak teljesíteni kell, de az írók valahogy

AZ EGÉSZ VILÁGBA NAGYOBB BELÁTÁST ENGEDTEK, ÉS A TELJES KÉP IS HATÁROZOTTABBan KÖRVONALazott.

A történethez olyan karakterek csatlakoztak, akik szépen megágyaztak egy következő évadnak, illetve egy-két újabb várható Disney+ sorozathoz, de egyikük megjelenése sem erőltetett.

Persze ez az évad sem hibátlan. Sok olyan apróság akad, ami a nézőknek nem igazán tetszik, vagy kicsit világidegennek érződik, de senki és semmi sem lehet tökéletes.

Az Álarcos énekes után szabadon itt is megteremtették az izgalmakat, hogy Pedro Pascal végül leveszi-e a maszkot, és felfedi Mando arcát vagy sem?

A Mandalorianban az alkotók próbálták a nézőket felültetni a nosztalgiavonatra. Ez részben a különböző lények ábrázolásában rejlik, de egyben ez a legfurcsább is: ma már ugyanis aligha akad olyan néző, aki a kesztyűbábokról azt gondolná, hogy azok nagyon agyafúrt vagy akár veszélyes lények.

Ez már az eredeti Star Wars-trilógiában is kicsit béna megoldás volt, különösen pedig egy olyan világban, ahol már minden más vizuális elem ábrázolása kifinomult és csodaszép. Nem csoda, ha a báblények ambivalens érzelmeket váltanak ki a nézőkből, de ez legyen a legnagyobb probléma.

A színészi játék, az új és régi karakterek mind szépen felépítettek, a humor és a könnyedség adja a sorozat  gerincét, amitől egy fárasztó nap után még vonzóbb belenézni az űr-cowboy meséjébe.

AMI VISZONT MEGÉR EGY MISÉT, AZ A MÁSODIK ÉVAD NYOLCADIK, AZAZ A ZÁRÓRÉSZE.

Nem könnyű spoilermentesen beszélni róla, főleg úgy, hogy az egyik legjobb rész az eddigi tizenhat epizódból.

A tempó igazán feszes, izgalmas, jól összerántott.

A látvány néhol valóban lélegzetelállító. Az utolsó részre a sorozat zeneszerzője is összekapta magát: az eddig csak a háttérben pötyögő atmoszférából hirtelen komplett zenemű lett, ami együtt él a történésekkel, nem pedig csak aláfesti a látottakat.

KIFEJEZETTEN EPIKUS. ÉS TOVÁBBRA IS ANÉLKÜL, HOGY LELŐNÉM A POÉNT, A CGI EGY REMEK DOLOG.

Az utolsó rész érzelmekkel teli, izgalmas és kerek, olyannyira, hogy ha nem lenne több évad, a történet nem csorbulna.

Persze lesz harmadik évad, és rendesen meg is ágyaztak az ottani konfliktusoknak, ami nem baj, hiszen valószínűleg sokan szeretnének fénysebességgel visszarepülni a galaktikus történetbe.

Akik annyira nincsenek tisztában a Star Wars-univerzummal, azoknak sem kell aggódni, mert a sorozat háttértudás nélkül is élvezhető. Akik viszont nemcsak a filmekből táplálják ismereteiket, hanem utánaolvasnak dolgoknak, vagy játszottak Star Wars-játékokkal, azoknak plusz élvezeti értékű a Mandalorian. Viszont tény, könnyebben meg lehet érteni Mando ügyes-bajos dolgait, ha tisztában vagyunk a mandaloriak történelmével.