További Cikkek cikkek
Kellett hozzá jó sok edzés, nameg botox, hogy Stallone tizenhét év kihagyás után Rockyként térhessen vissza a ringbe, de úgy tűnik megérte. Mert hiába ijedeztünk nemrég a hírtől, hogy a már a hatvanas éveiben járó Stallone felmelegíti Rockyt, a 24 millió dollárból forgatott hatodik rész már ennek a háromszorosát hozta vissza, és a Rotten Tomatoes oldalán 74 százalékra értékelték. A filmben egy amerikai sportcsatorna virtuális bokszmérkőzése hecceli fel az aktuális világbajnok büszkeségét, akit a számítógépes játékban Rocky csúnyán megvert, ezért visszavágót akar Las Vegasban. Az egykori bajnok bokszoló viszont azóta éttermet vezet, ahol a meccseiről sztorizgat öregurasan, miközben életét leköti elhunyt felesége emlékének ébrentartása. Aztán mégis eleget tesz a kihívásnak egy gyors montázsban újra megedzi valaha acélos testét. Legújabb filmjében, amit rendezőként és forgatókönyvíróként is jegyez, Stallone megint azt a nagydumás, szerény, vicces életbölcseletű figurát hozza, akitől régi rajongóknak garantáltan könnybe lábad a szeme. 2008-ban viszont jön a John Rambo, a Rambo-széria negyedik része, és akkor lehet, hogy kevésbé leszünk lelkesek.
A Tündérdomb és a Vattatyúk rendezezője, Szőke András hazai terepen, Taliándörögdön forgatta 130 millió forintból a Hasutasokat. Saját színészgárdája az RTL Klub tévésztárjaival Szőke otthonában lakottt a forgatás idején. A történetben Honos kisfalu pályaudvarának egyetlen célja, hogy munkahelyet, és megélhetést biztosítson a falu dologtalanjainak. Az se baj, ha erre valójában még a vonat se jár. Mikor mégis megindul a forgalom, a három vasutas, Badár Sándor, Szarvas József és Derzsi János, a helyi masszőrrel kiegészülve csapolja meg a szállítmányokat. Szőke a múlt rendszerből örökölt berögződésekből, a korlátoltságból és a vidék nyomorúságából csinál viccet, ahogy stand-up komikusi számaiban is. Most mi is könnyíthetünk magunkon, és Szőke filmje alatt kinevethetjük a mindannyiunkban meglévő, lappangó szerencsétlent. A gyengébb idegzetűek azért készüljenek fel rá, hogy a filmben feltűnik Hernádi Judit csupasz, tejbegrízzel összemaszatolt melle is, bár szerencsére csak éjszaka.
Mióta Clint Eastwood rendezésre adta a fejét, már megszoktuk, hogy a kritikusok rendszeresen körbeujjongják. Így történt ez a második világháború egyik fontos mozzanatát bemutató két epizóddal is, aminek első, az ügy amerikai oldalát bemutató darabja ezen a héten érkezik a magyar mozikba, és a Rotten Tomatoes oldalán 74 százalékos értékelést kapott. Bár a kasszáknál nem szerepelt túl fényesen, holott kilencvenmillió dollárból készült, Izlandon. (A véres összecsapás japán oldalával foglalkozó Levelek Ivo Dzsimáról harmadennyiből jött ki, az egekbe dicsérték: a Rotten Tomatoes-on 91 százalékon áll.) A két film az öt Oscar-jelölésből egyet tudott csak díjra váltani (Ivo Dzsima hangvágás). A filmeket megtekintve megint elgondolkodhatunk azon, hogy miért nem kapta meg Eastwood az Oscart a két eredeti koncepciójú eredeti filmjéért, miközben egy hongkongi adaptációval megsorozták Scorsesét.
De térjünk vissza A dicsőség zászlajára: annak a híres fotónak a háttértörténetét mutatja be, amin hat amerikai katona tűzi ki az amerikai zászlót. Közülük csak hárman térnek vissza életben Amerikába, ahol nemzeti hősként ünneplik őket, majd hamar a háborús propaganda eszközeivé válnak. Mindezt James Bradley (és Ron Powers) azonos című detektívtörténethez hasonlító könyvéből írta az Ütközéseket és a Millió dolláros bébit is jegyző Paul Haggis. Bár Eastwood leszámol a fotóhoz kötődő hazafias illúziókkal, a sárgás-barnás árnyalatú háborús filmje így is bővelkedik a Ryan közlegény megmentésének partraszállós jeleneteihez hasonló véres képsorokban. Jared Letó visszautasította a szerepet, így Ryan Phillippe lett a főhős, mellette főleg ismeretlen színészekkel forgatták. Fontos volt a hasonlóság az eredeti karakterekhez, így Ira Hayes alakját a valóságban is indián származású Adam Beachre bízták.A regényes életű koreai rendezőnek talán már itthon is van saját rajongói tábora, miután Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz és Binjip - Lopakodó lelkek című filmjeit nálunk is játszották a mozik. Kim Ki-duk gyári munkásként kezdte, majd matrózként folytatta pályafutását, és csak ezután vágott a filmezésbe. Melankolikus művészfilmjei bővelkednek a brutalitásban és az erotikában, legújabb mozija, a lakonikus című Idő egy bizarr szerelmi történet. A szerelmesfilm, az Egy makulátlan elme örök ragyogása koreai változata, ami egy fiatal pár hányattatásairól szól. A lány elhatározza, hogy teljesen átoperáltatja magát, mert fejébe vette, hogy a pasija már nagyon unhatja az arcát. Egy nap ezért szó nélkül kilép a fiú életéből, hogy aztán a brutális beavatkozások után új nőként hódítsa vissza szerelmét. A rendező tizenharmadik munkája randifilmnek maximum entellektüel körökben ajánlható, de a Kelemen Anna-jelenség mélyebb rétegei iránt érdeklődők is megtalálhatják benne számításukat.
Az Oltári frigy egy 2004-es romantikus vígjáték, ami az Imdb-n mindössze 3,8 pontot kapott. Kritikára sem nagyon méltatták, úgyhogy emiatt a Metacritic-en és a Rotten Tomatoes-on nulla százalékon áll. Persze a romantikus vígjáték nem egy kritikuskedvenc műfaj, úgyhogy nézzük inkább miről szól a francia Laurent Firode első angol nyelven forgatott vígjátéka. A főszerepet a Született bankrablókból és a Bízd a hackerre című thrillerből ismert szexi Rachael Leigh Cook játssza, aki a történet szerint három nap múlva házasodik. A nimfomániás feleségjelölt viszont nem bír magával, és hogy elejét vegye a bajnak, elszalad a templomba. A gyóntatófülkében aztán a pap helyett egy sármos szerelőnek búgja el, hogy folyton nedvesedik a bugyija. Az olyan ismeretlen filmben, mint a Bizsergés c vígjátékban szereplő Kenny Doughty kap az alkalmon, legközelebb már reverendát öltve próbál közelebb férkőzni új, kívánatos hölgyismerőséhez, és persze a házasságnak is ott tesz keresztbe, ahol tud. De még mindig választhatunk a film vagy a napsütés között.