Ábrahám
17 °C
29 °C

A Kaptár-sorozatnál rosszabb is történt Milla Jovovichcsal

2007.10.11. 13:47
Michelle Pfeiffer nyálas tündrémesében öregszik, a Terrorbolygó után két héttel Milla Jovovichcsal vezethetjük le az őszi zombiszezont, Edward Norton meg régivágású szerelmi drámában hódítja meg King Kong nőjét, Naomi Wattsot.

Milla Jovovichtól nem várunk sokat, elég, ha jól néz ki. A trailer alapján ezt ebben a filmben is hozza. Az ötödik elem utáni pályafutásáról az is sokat elárul, hogy mikor Luc Bessonnal interjúztunk, ez volt az egyetlen kérdés, amire a rendező nem akart válaszolni. És nem amiatt kerüli azóta is témát, mert a színésznő terhes, hanem mert válásuk óta a Kaptár-sorozatnál rosszabb is történt Jovovichcsal, például az Ultraviola, amit nálunk már csak dvd-n adtak ki. A harmadik Kaptárban Alice az elnéptelenedett Las Vegasban zombik, gyilkos varjak és új mutánsok ellen harcol: le kell győznie a vírust, és bosszút kell állnia az eddigi áldozatokért. A befejező rész ott folytatódik, ahol az előzőnek vége lett. Mindenesetre a 45 millió dollárból forgatott film a kasszáknál jól indult, a nyitó hétvégén 23 milliót hozott a zombigyilkolás, a Rotten Tomatoes oldalán 27 százalékot kapott. Milla Jovovich szexi posztapokaliptikus Mad Max-ruháját saját cége tervezte, ami jól áll az új, plasztikázott géntérképpel rendelkező hősnőnknek. A 2002-ben bemutatott Kaptár érthetetlen okokból népszerű volt a nézők között, biztos a számítógépes játék miatt, bár eredetileg Paul Anderson helyett a zombikirály, George A. Romero rendezte volna. Őt kirúgták, de a sorozattá duzzadó horror az eddigieknél ocsmányabb gonoszt is kapott. Sokan azért még mindig a játékra esküsznek.

Egy csillag hullik alá az égből ebben a vicceskedő fantasy-ben, és valami hasonló történt Michelle Pfeifferrel is, miután a Csillagporral beállt a vesztesek közé. A zseniális Neil Gaiman regényének megfilmesítését először Terry Gilliamnek akarták leosztani, de a 12 majom és a Félelem és reszketés Las Vegasban rendezője épp akkor fejezte be a Grimmet, és már elege volt a tündérmesékből. A Csillagport aztán egy másik brit, Matthew Vaughn vette át. A 36 éves filmes Guy Ritchie producereként kezdte, majd a Daniel Craiget rendezte a James Bond előtt. Elvileg tehát minden adott lenne egy izgalmas fantasyhez, Robert de Niro még azt is bevállalta, hogy eljátssza a Shakespeare kapitány nevű meleg kalózt, a korosodó Michelle Pfeiffer meg belement, hogy digitálisan tegyék igazán ráncossá. A főszerep viszont nem az övék, a középpontban Charlie Cox, a hősszerelmes áll, aki egy hullócsillag beszerzésével akarja megnyerni kedvese (Sienna Miller) szívét. Az égitest viszont lánnyá változik, és rögtön rárepülnek a gonosz boszorkák, hogy a szívét ránctalanításra használják. Többen dicsérték a film eredetiségét (a Rotten Tomatoeson 74 százalék), a közönséget mégsem sikerült meghódítani, így az árát (70 millió dollár) még nem hozta vissza a film. A trailer alapján a Philadelphia Daily News kritikusával értünk egyet, aki szerint a Csillagporban a fantasyben utazó tinisrácoknak a túl sok nyál, a felnőtteknek meg a túl sok fantasy-elem feküdheti meg a gyomrát.

Színes fátyol

Edward Nortont egyre jobban szeretjük: miután eljátszotta Larry Flint ügyvédjét, a Fight Klub megvilágosodott irodapatkányát, Az utolsó éjjel sarokba szorított drogdílerét, és a Dögölj meg, Smaci tévés idiótáját, próbál kreatív oldalról is belefolyni a filmezésbe. Legutóbb Hulk szövegét szabta át a saját szájíze szerint. Most a Színes fátyolban az unalmas Nicole Kidman helyett beszervezte a King Kongból Naomi Wattsot, és egy egész kínai falu rizstermésének árát kicsengette, hogy a helyiek a forgatáshoz igazítsák a vetést. A kínai-amerikai koprodukcióban gyártott szerelmi történet Somerset Maugham regényének harmadik filmes feldolgozása, a bárgyú címet innen örökölte. A 20-as években játszódó Színes fátyolban Norton unalmas dokiférj, aki elsősorban fertőző betegségek kutatásában jeleskedik. Miután elkényeztetett, arisztokrata feleségével (Naomi Watts) Kínába utazik, a nő egy izgalmasabb férfi karjaiba omlik. A hódítót egyébként a színésznő párja, a Sikoly-sorozatból ismert Liev Schreiber játssza. Norton aztán bedobja az eltévelyedett kis Hamupipőkét a mélyvízbe, és láss csodát, a kapcsolatuk gyönyörűen fényképezett egzotikus tájak és haldokló kínaiak között nyer új értelmet. A kritikusokat meggyőzte a dráma: 75 százalékot ért el a Rotten Tomatoes-on. Mondjuk a meglepően olcsó, 19 millió dolláros film eddig az áránál nem sokkal többet hozott vissza. Ebben az őszies, bágyadt napsütéses időben a Színes fátyol bőven elég romantikus ahhoz, hogy ideális levezetést nyújtson egy hétvégi, andalgós randiséta után.

4 perc

Láttunk már franca ingatlan-maffiózót, akit a zongorázás térített jobb belátásra. Most megnézhetjük, hogy működik ugyanez a zeneterápia egy gyilkosságért leültetett német lánynál. Zenés filmbemutató már úgyis rég volt, a zenebuzikat feldobhatja, hogy a Beethoven árnyékában után újra klasszikus dallamokat játszanak a multiplexek dolby sorrund hangfalai. Az ötszáz millió forintnak megfelelő mennyiségű euróból gyártott filmben első ránézésre az a legmegdöbbentőbb, hogy a főszereplő inkább tűnik fiúnak, mint lánynak, de kell hogy legyen itt még valami, ha már ilyen szép fesztiválköröket futott. Bejutott Észak-Amerika egyik legfontosabb filmfesztiváljának versenyprogramjába, Torontóba, aztán a Föld másik felén, a Sanghaji Nemzetközi Filmfesztiválon két kategóriában is a legjobb filmnek választották, és német díjakkal is bőven elhalmozták. Az alapsztori mondjuk elég közhelyesnek tűnik: az agresszív lányról kiderül, hogy zenei géniusz, és azért jutott idáig, mert érzékeny lelkét megviselte a kőkemény valóság. Ezt többek között egy pedofil árnyalatú leszbikus szállal dobták fel: a nyolcvanéves zongoratanárnő titokban beleszeret makrancos tanítványába. A Hollywood Reporter kritikusát kiakasztotta a túl sok lelki vergődés, az angolszáz sajtó még a díjak ellenére is ellenségesen fogadta a filmet. A 4 percet ezért inkább csak azoknak ajánljuk, akik kellő türelemmel állnak hozzá a lelki problémákkal szőrözgető európai művészfilmekhez.