A Denevérember képregényes életútja

A Denevérember 1939 tavaszán született meg Bob Kane tollából. Az akkor huszonhárom éves rajzoló nem sokkal előtte kezdett el dolgozni a kezdetben misztikus, fantasztikus bűntényekről és az azokat megoldó szuperhősökkel foglalkozó Detective Comics havi folyóiratnál. Itt jelent meg először Superman is, aki már a születése évében a legnépszerűbb képregényhősök egyike lett, és ösztönözte a DC alkotóit újabb és újabb rendkívüli képességgel bíró alakok kitalálására.

Denevér születik

Kane írótársával, Bill Fingerrel együtt ötlötte ki a szüleit elvesztő milliárdos üzletember, Bruce Wayne karakterét, akit kezdetben csupán néhány rész erejéig kívántak szerepeltetni a DC sorozatban (első felbukkanása a huszonhetedik részben volt), ám akkora népszerűségre tett szert, hogy kis idő múlva a DC Comics egybeforrt a Denevérember nevével.

S bár Bob Kane rajzolói képességei nem voltak éppen kiforrottak - egyszerű vonalvezetés, elnagyolt alakok -, élete legjobb döntését hozta meg, amikor egyik rokona tanácsára levédette Batman figuráját, amit saját bevallása szerint Superman, Leonardo da Vinci repülő ember rajzai és két film, a The Mark of the Zorro (1920) valamint a The Bat Whispers (1930) ihlette.

Batman sikere valószínűleg a szuperhős két jellemző tulajdonságának köszönhető. Bruce Wayne valójában soha nem rendelkezett emberfeletti képességekkel, így az olvasók sokkal könnyebben azonosulhattak vele, mint a többi szuperhőssel, másrészt Bruce személyes története, lelki sérülése - amit egyébként csak jóval később ismerhetett meg a közönség a Batman című képregénysorozatban - és másik énjének titokzatos, félelmetes éjszakai alakja valami olyant kínált az olvasóknak, amire komoly igény kínálkozott. Batman ugyanis sok szempontból a tökéletes acélember, Superman ellentéte: szűkszavú, komor és hidegvérű. A bűnügyeit sokkal inkább hatalmas tudásával és logikus gondolkodásával oldja meg, mintsem rendkívüli erejével.

Batman pedofíl?

Ám ugyanezen érvek miatt vált szükségessé egy évvel első megjelenése után egy társat találni Batman mellé. A DC Comicsnál ugyanis úgy gondolták, a gothami történetek túlságosan komorak, rémisztőek a fiatalabb generáció számára, s egy fiatal segítőtárs bevezetésével némileg szelídíthetnek a sztorin. Így 1940 áprilisában újabb taggal, Dick Graysonnal bővült a DC karaktergyűjteménye, aki leginkább az első Robinként vált ismertté. Színesebb ruházata, hirtelen természete és humora sokban oldotta a képregények feszült hangulatát, ám tíz évvel később komoly bonyodalmat is okozott az alkotók számára.

Az ötvenes években Dr. Fredric Wertham pszichiáter Az ártatlanság elcsábítása című könyvében hosszasan elemezgette a képregények szexuális vonatkozásait, komolyan bírálva azok példamutatását a társas kapcsolatokat illetően. Kedvenc vesszőparipája a Denevérember és segítője, Robin nyilvánvalóan a homoszexualitás - sőt pedofília - irányába mutató viszonya volt. Könyve nagy port vert fel, és ennek hatására az amerikai kormány több képregényt is cenzúrázni kezdett, valamint bevezette a Comics Code nevű minősítési rendszert (hasonló a korhatár karikákhoz). A DC, hogy mielőbb megcáfolja a híreszteléseket, 1956-ban ismét egy újabb taggal bővítette a Batman famíliát. Ő volt Kathy Kane, azaz Batwoman, akiből ugyan nem vált olyan népszerű szereplő, mint az 1967-ben megjelenő Batgirlből (Barbara Gordon), a szuperhős másik feminim változatából, de ahhoz elég volt, hogy elhessegesse a viharfelhőket a DC egéről.

Az évtizedek során tizenkét képregény változatban jelent meg Batman karaktere, ebből a legutolsó és egyben legsötétebb verziót Frank Miller alkotta 1986 márciusában. A Sin Cityt is jegyző Miller híres képregényszériája, a Legends of the Dark Knight négy szakaszban ábrázolja a sötét lovag életének állomásait. És mivel az összes Denevérember-feldolgozás közül nem csak a leghatásosabb, de legvéresebb is lett, többször nem is kapta meg a Comics Code pecsétjét.

Batman és Superman kettőse

Bár Magyarországon sokan gondolták úgy, hogy a két legszuperebb képregényhős, Superman és Batman történetei csupán gazdasági szempontból kerültek összevonásra a kilencvenes évek közepén, az igazság az, hogy a párosítást már fél évszázaddal ezelőtt megtette a DC rajzolócsapata.

Amerika jelenleg második és harmadik legnépszerűbb titánja (az első Stan Lee Pókembere) a negyvenes években találkozott össze először, s miután kölcsönösen megismerték egymás titkait, máig tartó szövetséget kötöttek. 1946-tól egészen 1986-ig főszereplői voltak a DC World's Finest szériájának, amelyben különböző szuperhősök közös kalandjairól számoltak be a rajzolók.

Ebben kötelező elem volt Clark Kent és Bruce Wayne párosa, s a sorozat megszüntetése után önálló Superman/Batman kiadványban folytatódtak a rendkívüli sztorik. Ez az, ami - néhány évtizedes késéssel - végül eljutott hozzánk is, s ami néhány évvel később végleg eltűnt az újságosok polcairól. Azóta csupán az animációs és játékfilmek maradtak a hazai közönségnek.

A teljes cikk - Saint írása - a VOX mozimagazin júliusi számában olvasható