Politikai okból nem díjazták Robert De Nirót Berlinben

"Ez a díj nagy hatással lesz a kínai filmiparra, remélem, hogy abban is segíteni fog, hogy a nagy mainstream filmek mellett bekerüljön a mozikba" - mondta az Arte nevű francia-német csatorna élőadásában Vang Csüan-an (Tuya's Marriage - Tuja házassága) Arany Medvével kitüntetett rendező. Ez a mondat is azt az általános vélekedést osztotta, hogy a Berlinale döntőbizottsága a kínai filmgyártók egészével kívánta kifejezni szolidarítását. A még mindig rendkívül erős cenzúra miatt ugyanis a kínai filmesek nincsenek könnyű helyzetben: az egyik benevezett kínai versenyfilmet nem is engedték el a Berlinaléra.

Az győz, aki nem sztár

Abban egyetértett kritikus és laikus, hogy a tavalyi évhez hasonlóan meglepő a győzelem. Szombatig ugyanis a többség a The Good Shepherd című Robert de Niro-filmet tartotta abszolút befutónak, a CIA kezdeti éveit bemutató alkotás jó fogadtatásra talált. (A jónevű színészei - Matt Damon, Angelina Jolie, Alec Baldwin és a német Martina Gedeck - fájdalomdíjként egy medvét kaptak művészi teljesítményükért.) Arra viszont senki sem gondolt, hogy épp egy mongóliai asszonysorsot feldolgozó kínai film győz. (A többi díjazottról megjelent cikkünket itt olvashatják, a teljes lista pedig innen tölthető le.)

"Mielőtt jöttem, nem tudtam, mit vegyek fel. Most már tudom, hogy jó jel, ha az ember nem találja a nadrágját" - mondta a szombat esti díjátadón Vang Csüan-an rendező, majd boldog új évet kívánt, a kínai naptár szerint ugyanis pont szombatra esett a kínai szilveszter. Ha feledjük a politikai indokot, mondhatnánk azt is, hogy dupla szerencse. És ha már duplázás: az El Otro (A masik) című, egy középkorú krízishelyzetbe került férfit ábrázoló filmnek két Ezüst Medvét is sikerült hazavinnie: főszereplője, az argentin Julio Chávez megkapta a legjobb férfi színésznek járó díjat, Ariel Rotter rendező pedig a zsűri nagydíját.

"Kis film, kis rendezővel. Úgy gondolom, hogy jó, hogy Berlin ilyen filmeket jutalmaz" - mondta Jean-Cloude Raspiengeas, francia kritikus az Arte csatornán szombat este a győztesről.

Aki sztár, az nem győz

Csak a német kritikusok nem értékelték ennyire derűsen az eredményt. Felhívták a figyelmet arra, hogy idén érdekes paradoxonnal kellett szembenézniük: évről-évre egyre több A-kategóriás sztár érkezik a Potsdamer Platzra, majd egyre kevesebb medvével hagyja el azt. Pedig a tíznapos fesztivál idén aztán sosem látott sztárfelhozatalt produkált: Robert de Niro, Sharon Stone, Richard Gere, Jennifer Lopez, Antonio Banderas, Clint Eastwood, Marianne Faithfull - hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezzel együtt a Berlinale ellentmondásos helyzetbe került: a legnagyobb nevek üres kézzel tértek haza, mintha csak dekorációnak és partimágnesnek használná őket Dieter Kosslick fesztiváligazgató. Az ellentmondások sorát növeli, hogy a legnagyobb nevek szemlátomást egyre szívesebben jönnek, jól érzik magukat a városban és sokan közülük boldogan térnek vissza. (Dustin Hoffmann például Berlinbe küldte tanulni gyerekét.)

"Jó, ha a Berlinale megőrzi politikai karakterét, de el kell tolni a hangsúlyokat és világosabban el kell választani a dolgokat: egyfelől itt vannak azok a filmek, melyeket a sztárok miatt hoznak, másfelől azok, melyek művészileg érdekesek" - taglalta szombat este a problematikát a 3satnak Hanns-Georg Rodek, a Berliner Morgenpost című napilap kritikusa.

Az idei fesztivál nem volt dicsőséges

Társadalmi valóságok, politikai szerepvállalás - továbbra is ezek azok a fogalmak, amik köre a Berlinale versenyfilmjeinek többsége szerveződött. A Tagesspiegel összegző cikkében világmegváltó filmekről és történelemleckékről beszél, valamint tiszteletreméltó sztorikról és hősökről. "A 2007-es Berlinale az emberi képek, a túlélési küzdelmek fesztiválja volt - írja, később pedig hozzáfűzi: de eközben a rendezők megfeledkeztek arról, hogy ne csak politikai beállítottságukról, hanem a kamerabeállításokról is elgondolkodjanak." Vasárnapi számában a lap nehezményezi, hogy Kosslick-fesztiváligazgató egyszerűen figyelmen kívül hagyott olyan filmeket, mint az Őfelsége pincére voltam (Jirí Menzel) vagy a sokat emlegetett Robert de Niro-mozit. "Az idei fesztivál egyáltalán nem volt dicsőséges" - rak pontot az i-re Jan Schulz-Ojala. A konzervatív hangvételű Frankfurter Allgemeine Zeitung sem volt megelégedve a látottakkal, vegyesnek értékeli a fesztivált, a fesztiváligazgatónak pedig azt rója fel, hogy a versenyfilmek fele alacsony színvonalú töltelék volt.

Az egyik nagy közönségkedvenc, a szexshopban dolgozó szupernagyi történetét bemutató Irina Palmot sem méltányolta a zsűri (csak az egyik napilap, a Berliner Morgenpost közönségdíját vitte haza), pedig az emberek zabálták, a vetítéseken ovációval és tapssal jutalmazták a legjobb mondatokat, nem beszélve arról, hogy Gryllus Dorka is szerepelt benne. A különféle támogatók által alapított díjak közül egyet nyert el magyar film is, a Boldog új élet (Bogdán Árpád), akit a Manfred Salzberger-díj elismerő oklevéllel jutalmazott.

A mozi évszázadának vége

A tíznapos fesztivál minden évben kitermeli a maga hangzatos mottóit, idén a zsűrielnök Paul Schrader tett ki magáért: "A mozi évszázadának vége. Sosem lesznek olyan jelentős filmek, mint korábban." Ugyanakkor a Mészáros Márta mellett Arany Életmű-díjban részesített 84 éves Arthur Penn (Bonnie es Clyde) nem ennyire borúlátó: "Talán most majd visszakerülnek az emberi kapcsolatok a vászonra. Mint például a szerelem."

Így legyen.