Filmek a világvége előtt

A videotéka a tiszta öröm forrása, legalábbis a beiratkozás évében. A tag boldogan válogat a régóta keresett, mások által ajánlott vagy a nagymellű nős borítóval rendelkező filmek közt, míg egy nap rá nem döbben, hogy már csupa ismeretlen film néz vissza rá a polcokról. A filmkölcsönzés innentől válik idegőrlő és csalódásokkal teli foglalatossággá.

Az elkeserítő bolyongás közepette számtalan választási technikákat figyelhetünk meg. A fatalisták egyszerűen leemelnek egy-egy érdekesnek tűnő filmet, majd otthon megkövülten bámulják a fekete-fehér kisrealista drámát a kazah csillagászról, aki szalmabálákból készített távcsővel fürkészi a világegyetemet (mindhiába).

A recepciós lányok és a parlamenti újságírók a kagylózás módszerével próbálnak tippeket szerezni a polcok túloldalán folyó beszélgetésekből. Én a számítógépes nyilvántartást használom véletlenfilm-generátorként: beütök egy betűt a keresőbe, majd kiválasztom az érdekesnek tűnő nevet vagy címet a mások által begépelt keresések közül. A módszernek, amely közeli rokonságot mutat a pozitivisták által használt internetes filmkereséssel, megvan azonban a hátulütője, hogy az irányított véletlennek egészen kis szerep jut, a netet ugyanis nehéz találomra felütni egy helyen.

Az indokolatlanul borongós című 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz szerzői minden bizonnyal annak tudatában alkották meg könyvüket, hogy míg a papíralapú kiadványok az élet egyre több területén váltak meghaladottá, a véletlen keresgéléshez az enyvvel és cérnával egybefűzött lapoknál azóta sem találtak ki jobbat.

A Bérgyilkostól E.T.-ig

A mindenképpen látnod kell tematika mentén rendeződő vaskos lexikon forgatása az egyik legalkalmasabb módszer a filmválasztáshoz, már abban az esetben, ha a szerkesztők jó érzékkel válogattak a mozi száz évének elképesztő terméséből. Reményeink vegyesek voltak, mert bár hatvankét kritikus, köztük három magyar dolgozott az összeállításon, nehezen tűnt elkerülhetőnek, hogy a gyűjteményt ne egyetlen típusnéző igényeire szabják. A könyv többszöri átlapozása után azonban elégedetten állapítottuk meg, hogy az 1001 film nem törleszkedik Hollywoodhoz, de nem fogja meg a bokáját a kékharisnyás filmrajongók láttán sem.

A kötetben megtaláltuk kedvenc limonádéinkat, az Amelie csodálatos életét, a Grease-t vagy az Esküvő monszun idején című darabokat. A skála másik végén ott volt például a remek, iráni Fehér léggömb, Svankmajertől a Valami Alice, Ang Lee Esküvői bankettje és több Almodovar-, Tarkovszkij- és Kaurismaki-film. A kultfilmek retropólós rajongói miatt felvették a M.A.S.H.-t, a Harcosok klubját, a Füstöt, a hong-kongi A bérgyilkost, vagy a cyber filmek ősatyjának, Fritz Langnak munkáit. Így aztán nem meglepő, hogy a lexikonba belekerült a népszerű gagyi is, az Angol betegtől a Babe, a kismalacon át az E.T-ig.

Magyar vonatkozású darabokat pedig nem csak azért találhatunk a kötetben, mert Bori Erzsébet, a terjengős stílusát itt visszafogó Turcsányi Sándor és Varró Attila is írt a magyar kiadásba, hanem mert Tarr Béla és Jancsó Miklós már az eredetiben is szerepeltek.

1001 film közé nyilván nem válogathatnak be minden jelentős alkotót, Mihalkov, Joszeliani, vagy az Oscarral is díjazott Jan Sverak teljes ignorálását azonban furcsálltuk. Mint ahogy indokoltnak tartottunk volna egynél több filmet Kitanótól is.

Célközönség a halálvárók?

Az 1902-től 2003-ig terjedő válogatás pozitívumai közt kell említenünk a kultúrkörből kitörni igyekvő válogatást: meglepően sok indiai, hong-kongi, japán film (köztük több anime) is bekerült a legjobb 1001-be. Melegen üdvözöltük, hogy a kiadó, részben talán könnyebbségből, de alapos okkal, nem a magyar filmcímadók hagymázos leleményeit, hanem a filmek eredeti címeit vette alapul. A rendezők neveinek magyar átirata azonban más kategóriába esik, így kevésbé elegáns az elfogadott Tarkovszkij helyett Tarkovsky-t, vagy Eizenstein helyett Eisensteint írni.

Az ilyen hibákat azonban feledteti az összességében bravúros válogatás, és a többnyire élvezetesen megírt, a háttér és a készítés körülményeit is ismertető szövegek. Filmválasztásos üzemmódban arra azonban érdemes odafigyelni, hogy a leírásokból nem egyszer kiderül maga a sztori is.

Egyedül a könyv címe és bevezetője előtt álltunk értetlenül. "Ha az olvasó veszi a fáradságot, és megnézi ezeket a filmeket, boldog nézőként fog meghalni" - szólít meg egy öröklét küszöbén álló szerzetes melankóliájával az előszó. 1001 film, amit látnom kell, mielőtt meghalok? A sajátos megközelítés magyarázata lehet, hogy a szerzők a filmrajongás olyan fokaira jutottak, ahol az élet már csak a vetítések közti holtidőt jelenti. Úgy tűnik tehát, elkötelezett források válogatták össze a mozi 102 évének kihagyhatatlan filmjeit.

1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz<

Gabo kiadó, 2004
960 oldal