Jolie: Mariane nem gyűlöl

Szabó István producere, Sipos Áron Cannes-ban tárgyal a Szerb Antal regénye alapján készülő Utas és holdvilág című filmről, amihez angol, német és olasz partnereket talált, írja a Variety, aminek reggeli számát a fesztivál géptermében olvastuk, és nem ezt az egyetlen magyar vonatkozást pillantottuk meg benne. A lap Tarr Béla Londoni férfi című filmjének szerdai díszbemutatóját is elővezeti, beszámolva a viszontagságos forgatásról és óriási költségvetésről (6,7 millió dollár), valamint arról, hogy a magyar rendező tíz napra kiürítette a korzikai kikötőt a forgatáshoz. Majdnem húsz év után versenyez magyar film Cannes-ban, írja még a Variety, majd megemlíti, hogy a fesztivál hatvanéves történetében öt Arany Pálmát és két Arany Kamerát vittünk eddig haza.

De akciódúsabb eseményekre térve: lövöldözés zaja és sűrű füst lepte be a cannes-i öblöt vasárnap éjfélkor, mikor elkezdődött a hatvanadik fesztivált ünneplő tűzijáték, amit a tengerparti moziban Wax Tailor dj kísért. A hatvanas számot hirdette a plakát a fesztiválpalota homlokzatán is, de ezen kívül eddig nem sok jelét adták annak, hogy ez egy jubileumi seregszemle lenne. Vasárnap aztán levetítették a 34 neves rendező ezalkalomra készített kétórás szkeccsfilmjét, majd az alkotók Kitanótól, a Coen-testvéreken át Michael Ciminóig az esti gigantikus partira is eljöttek a sok cannes-i törzsvendég mellett.

Koraeste limuzinok végeérhetetlen sora lepte el a croisette-et. A francia rendőrségnek a szokásosnál is nagyobb gondot jelentett a sztárok védelme, és sokszor brutálisan lökdösték a járókelőket, hogy helyet szorítsanak a hivatalos járműveknek, amikből sorban léptek ki olyan celebek, mint Sharon Stone, Helen Mirren, Alain Delon és Faye Dunaway. Ahogy megpróbáltunk a tömegen átvergődni, a mellettünk veszteglő Renault-ban egy rövid pillanatra Dépardieu-t is megbámulhattuk, persze a sztár gyorsan felhúzta az autó sötétítőüvegét.

Ha valamit jelent a jubileum, akkor az a 2002-eshez (akkor volt az 55. fesztivál) hasonlóan színvonalasnak tűnő versenyprogramon látszik leginkább: egyelőre nem sikerült igazán rossz filmre akadni. A román meglepetésfilm (Cristian Mungiu: 4 hónap, 3 hét, 2 nap) mellett a kritikusok kegyeit a Coen-fivérek nyerték eddig el, akik visszatértek életpályájuk korábbi, komorabb stílusához. A No Country for Old Men kemény és karcos, mint egy Clint Eastwood-mozi, a western szabályainak megfelelően sokat próbált alakok vívják életük csatáját benne. Csak a világ a vadnyugat óta kissé megváltozott, s a véletlennek sokkal nagyobb szerepe van a dolgok irányításában, mint a sorsukat a maguk kezében gondoló szúrós tekintetű férfiaknak. Az Almodóvar-filmekben indult, ma már Hollywood spanyol rosszfiújaként ismert, markáns arcú Javier Bardem pedig élete alakítását nyújtja.

Vasárnap Polanski kirohanásáról cikkezett a világsajtó, holott estére már megbékélt, és megjelent a partin. De azért elevenítsük fel: a jubileumi sajtótájékoztatón 33 rendező társaságában kioktatta az újságírókat az üres és gyenge kérdéseik miatt, mert mint mondta: az interneten található konzervanyagokból állítják össze a cikkeiket, nem az eredeti, személyes kérdéseik alapján. Szombaton pedig Michael Moore filmjénél és a U2 fellépésénél is több szó esett arról, hogy a neves koreai rendező, Kim-ki Duk filmjének vetítéseit sikerült úgy megszervezni, hogy a legnagyobb szaklapok kritikusai sem jutottak be. A panaszkodó Screen-szerzőket azért az Index megnyugtatta, hogy láttuk a filmet, és tűrhető volt.

A vörös szőnyegen pedig Leonardo Di Caprio törte meg a hagyományokat: gyalog érkezett a 11. óra című környezetvédelmi filmje premierjére, és ezt a gesztust, majd a filmet is nagyon jól fogadta a közönség. A színész egyébként producere, narrátora és írója is volt a mozinak.

Megjelent az első fesztiválbíráló jelenség is, és ezúttal nem a polgárpukkasztó Troma csoport szervezésében, mint tavaly: "Cannes Van" névvel angol fiatalok narancssárga kisteherautót állítottak a legnagyobb szálloda elé, és hátuljára "ingyen mozi" felirattal reggeltől estig filmeket vetítenek. Az irániak pedig elnöküknek írt levélben fejezték ki tiltakozásukat a cannes-i filmfesztivál Persepolis című Marjan Satrapi és Vincent Paronnaud által jegyzett animációs filmje miatt, amiben szerintük az 1979-es iszlám forradalmat torzítva mutatják be.

Hétfő délelőtt zajlott Gus van Sant Paranoid Park című filmjének sajtótájékoztatója. Az amerikai rendezőnek egyébként a 2000-es Gerry című filmje bevallottan Tarr Bélá-s lett, és a hírek szerint egy holland fesztiválon azt üzente a magyar rendezőnek, hogy találkozzanak, mire Tarr azt üzente vissza: örüljön, hogy nem pereli be. Idén egy versenyszekcióban szerepelnek.

Közben megérkezett Angelina Jolie legújabb filmjének, a Mighty Heartnak a bemutatójára. Az öt éve meggyilkolt amerikai újságíróról szóló Michael Winterbottom-filmben a feleség harcát kísérhetjük végig. Jolie és férje, Brad Pitt mellett az özvegy, Mariane Pearl is eljött a fesztiválra.

"Szerintem ebben a teremben senkinek sincs több oka a gyűlöletre, mint Mariane-nak. És ő nem gyűlöl, hanem megértésre és párbeszédre törekszik. Nem is tudom megérteni, hogy miként tudott néhány nappal a férje halála után egy interjúban a terrorizmus pakisztáni áldozatairól beszélni" - mondta Angelina Jolie. A sajtótájékoztatón később felállt egy újságíró, aki ezt a filmben is elhangzott interjút készítette a tragédia után az özveggyel. Mikor Mariane akkor a megbocsátásról beszélt, ez az újságíró azt kérdezte tőle, látta-e, hogy azok az emberek mit tettek a férjével? Először lefejezték, aztán tíz darabba vágták. Mariane-ban akkor a kérdés hatalmas felháborodást váltott ki. Most a riporter bocsánatot kért és kapott tőle.