Náci partraszállás és kommunista pornográfia a Filmmúzeumon

Amikor a moziszékek karfáján még nem volt kólatartó, amikor még perecet ettek popcorn helyett, amikor meleg nyári napokon nem a száraz hideget okádó légkondicionálót csavarták feljebb, hanem elhúzták a tetőt a Szikra Filmszínházban. Műszálás nejlonruhák, Meggy Márka és susu bolondság, keménykalap és krumpliorr, legvidámabb barakk és hegyek között völgyek között: a vegytiszta nosztalgia, ami réveteg mosolyt csal a legádázabb antikommunista kisgazdába is, hogy aztán TSZ-elnöki múltján élcelődve boldog anekdotázásba kezdjen a háromhatvanas kenyérről vagy éppen a kalákában felhúzott üdülőről.

Tekintse meg képeinket!

A Filmmúzeum csatorna már indulásakor a vidám múltidézés ellenállhatatlan kényszerére alapozott, később archívumukat a magyar játékfilmek mellett olyan oktató- és ismeretterjesztő filmekkel gyarapították, amelyek bemutatták a boldog szocialista életet vagy éppen a munkahelyen leselkedő veszélyekre hívták fel a dolgozó nép figyelmét.

A Privátfilm-múzeum című sorozatban pedig a nézők által beküldött nyolcmilliméteres filmeket láthattunk, amik megmutatták a kádári mindennapokat. A műsor története során ötszáz órányi amatőr filmet halmoztak fel a készítők, ezzel egész Európában páratlan gyűjteményt hozva létre.

Pincéből az internetre

A Filmmúzeum most még tovább gyarapította gyűjteményét, amikor megvásárolta egy kispesti filmrajongó negyven éven át rakosgatott ritkaságait. A filmtekercsek mellett számos régi filmvetítőgép, plakát, fotó, mozijegy és egyéb filmes kellék tartozik a gyűjteményhez, ami eddig négy lakótelepi ház pincéjében porosodott. A felmérhetetlen mennyiségű anyagban a partraszállásról készült náci propagandafilmtől kezdve, a házi használatra készült pornófilmeken keresztül, a hatvanas-hetvenes években leselejtezett magyar televíziós anyagokon át a rendszerváltás idején feltűnő Vico-filmekig szinte minden megtalálható.

Klikk a képre!

A Filmmúzeum csatorna, amely a tervek szerint nemsokára új székházba költözik, ki szeretne alakítani egy valódi filmes múzeumot, ahol a kispesti magángyűjteményt folyamatosan bővítve bemutathatják a mozi és a film fejlődését, és az utóbbi ötven év mindennapjait is.

Emellett a csatorna digitalizálná a filmes anyagokat, így nemsokára mindenki ingyen elérhetné azt az internetes archívumot, ahol ötvenes évekbeli munkavédelmi oktatófilmek mellett nyolcmilliméteres szalagra mentett bulgáriai nyaralások és román elemes bútorok közt felvett családi pornográfia is várja majd a nosztalgiára vágyókat.

Elveszett filmek A világ nagyvárosaiban, néhány kivételtől eltekintve, csak az ötvenes években jött létre nemzeti vagy állami felügyelet alatt álló filmgyűjtemény. Ennek egyik alapvető oka az volt, hogy mire a világ filmgyárai - a hollywoodiakat is beleértve - észbe kaptak, a némafilm korszakának harminc esztendeje alatt, azaz 1900 és 1930 között készült filmek közel kilencven százaléka már megsemmisült. Így történhetett meg, hogy olyan filmek vesztek el talán örökre, mint F. W. Murnau 1929-ben a Fox-nál készített szuperprodukciója, a Négy ördög (Four Devils), vagy Magyarországon a Mágnás Miska, a Pál utcai fiúk, illetve a Liliomfi első, még néma filmváltozata, amelyből csak néhány fénykép és újságcikk maradt ránk, az utókorra.