Ma este lelövik Brad Pittet

Vérző olaj

Ebben a filmben "az egy főre eső felemelkedés és bukás pont elég egy Oscarhoz" - jósoltuk hétfő hajnalban, és igazunk lett. Daniel Day-Lewis a karrierista olajmágnás megformálásáért az Akadémia aranyszobrát is kiteheti a Bafta és a Golden Globe mellé. Paul Thomas Anderson drámája két és fél órában, nyomasztó (és szintén Oscar-díjas) képekkel mutatja be a vadnyugati olajkútfúrás viszontagságait. A There Will Be Blood tizenöt amerikai nagyváros filmkritikusainak díját söpörte be Bostontól San Diegóig, az újságok az egekbe magasztalják (91 százalékot kapott a Rottentomatoeson) és még a 90 perces popcornmozik rajongói is 8,7 pontosra értékelték az IMDb-n. Ez a bevételeken viszont egyáltalán nem látszik: a mindössze 25 millió dollárból forgatott film eddig csak 45,4 milliót szedett össze a mozipénztáraknál január óta. Érdekesség, hogy a Vérző olaj ugyanott és ugyanakkor készült, mint az Oscar-gálán nagy riválisnak számító Nem vénnek való vidék. Így amikor a texasi Marfa mellett Anderson stábja az olajkútrobbantós jelenet próbájánál füstbe borította az egész környéket, a Coen fivéreknek egy napra le kellett állniuk a forgatással.

Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford

Ritka az olyan film, ahol már a címből megtudjuk, ki a gyilkos, de Brad Pitt csak úgy vállalta a főszerepet, ha megmarad a plakát egyharmadát eltakaró felirat. A marcona vadnyugati rabló balladája 1921 óta tízévente megihleti a hollywoodi filmipart, most a Choppert forgatókönyvíróként jegyző Andrew Dominiken volt a sor. A Vérző olaj rendezőjéhez hasonlóan ő is két és fél órásra nyújtotta az antihős felemelkedését és bukását. Így a játékidő fele vonatrablás és pisztolypárbaj helyett sínek melletti beszélgetésekkel és a láthatár fürkészésével telik a gabonamezőkön. A film nem Jesse Jamesre, hanem a gyilkosára, Robert Fordra fókuszál, és ez megmutatkozott a szereplők díjaiban is: Brad Pitt csak Velencében nyert, Casey Affleck viszont elhozta a dallasi, San Franciscó-i és floridai filmkritikusok díját is. A 30 milliós költségvetésből forgatott western január 25 óta csak 3,9 milliós bevételt produkált, pedig az IMDb-n 7,9 pontot, a Rottentomatoeson 75 százalékot kapott. "Mestermű" - jelentette ki a Jam!Movies munkatársa, a New York Press kritikusa viszont már nem volt ilyen elégedett, szerinte "ez az év legostobább komolykodó művész-westernje". Az igazi Jesse James egyébként St. Josephben halt meg, 1882-ben, de a filmet a magas adók miatt nem ott forgatták, hanem Kanadában. A bandita feleségét a 44 évesen is dögös Mary-Louise Parker alakítja, akinek furcsa volt, hogy ezúttal nem kell vetkőznie. "Sokat meztelenkedtem az utóbbi években, fényképeztek már kígyóval is - mesélte a Nancy ül a fűben sztárja. - Végül azért írtam alá a szerződést, mert a filmben Bradnek kellett megküzdenie a kígyóval, nem nekem."

Mindenképpen talán

A Mindenképpen talán műfaja romantikus vígjáték, tehát a happy end borítékolható, viszont mivel igazinak látszó lányból három is van, úgy tűnik, ez nem egy sablonos romkom lesz. Ezt látszik igazolni az IMDb-szavazók 7,5-ös és a Rottentomatoes kritikusainak 72 százalékos szavazati átlaga is. Az is ígéretes, hogy a Füstölgő Ászokban lelkes FBI-osként megszeretett Ryan Reynolds játssza a sztorizgató apukát, csak most nincs szakálla. A faggatózó kislány meg az az Abigail Berslin, aki a Család kicsi kincseként tavaly tíz évesen sztriptíztáncot lejtett. Sajnos a magyar plakátról ő lemaradt, talán azt akarták ezzel üzenni a marketingesek, hogy boldog családoknak eszébe se jusson beülni rá szombat délelőtt, mert ez egy randifilm. Pedig nagykorú felügyeletével tizenkét év alattiak is megnézhetik. A tengerentúlon ez a film számít a 9 és fél randinak, ugyanis az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában február 14-én, Valentin-napon mutatták be. Annál mindenképpen jobb lesz.

Ellenséges vágyak

A kínaiak túl szexdúsnak, a kritika meg vérszegénynek találta a Brokeback Mountain rendezőjének legújabb filmjét, amiben melegrománc helyett egy heterokapcsolat vág tönkre életeket. Az Ellenséges vágyak premierjét mindenhol messze megelőzte a hosszú és részben erőszakos szexjelenetek híre. A kínai cenzúra hét percet ki is vágatott belőle, amivel azt érték el, hogy a nézők csoportosan utaztak át Tajvanba az eredeti verzióért. Nálunk mától a legközelebbi multiplexig is elég elsétálni, hogy megnézzük, mekkorát alakít az ágyban Wong Kar-Wai egyik kedvence, Tony Leung Chiu Wai. A szigorúan piszkos ügyekből is ismert hongkongi színész most kivételesen ördögi karaktert játszik, a japán megszállás alatt álló Kína ÁVÓ-hoz hasonló titkosrendőrségének kulcsfiguráját. Mr.Yee-t egy amatőr diákszínész csapat próbálja likvidálni, és ehhez a társulat egyik tagjából igyekeznek Mata Harit faragni. Az Ellenséges vágyakat a Velencei Filmfesztiválon mutatták be, ahol meg is nyerte az Arany Oroszlánt. Az idegen nyelvű filmek Oscar-versenyéből viszont kizárták, mert túl kevés tajvani filmes dolgozott benne. Az amerikai kritikusok amúgy is csak fanyalogtak rajta. "Alig bírtam ébren maradni" - panaszkodott például a New York Post a lassan kibontakozó cselekményre, és volt, aki az évszázad legálmosítóbb erotikus thrillerének nevezte. Az átlagnézők ennél lelkesebbek voltak, a 15 millió dolláros költségvetésből 64 milliót hoztak vissza.

Winx Club - A mozifilm

Eleinte képregény formában jelent meg, aztán a sikeren felbuzdulva 2004-től rajzfilmsorozatot is készített az olasz Igino Straffi, aki a Winx Club világot kitalálta. A mozifilm mellett hódító útjukra indultak a játékfigurák, és a számítógépes játékok is. A tündér-franchise működik, pont úgy, ahogyan a lányoknak szóló japán animék hódították meg a nyugatot az utóbbi évtizedben. Ugyanis a Winx Club valahol ezek és a Barbie-k világa közé tehető, de a sok szeretet meg csillagpor hatására eszünkbe juthat még az Én pici pónim című örökbecsű is. A keleti hatás nem meglepő, hiszen a rendező felesége szingapúri és állítólag a Bloom nevű főhősnőt róla mintázták. Ahhoz hogy lássuk, mennyire szubkulturális jelenségről van szó (a szubkultúra itt a 6-12 éves lányok közege, akik elsősorban tündérek szeretnének lenni), írjuk be a Google-be a Winx Clubot, és csodálkozzunk a három és fél millió találaton. Az IMDb oldalán a mozifilm maga nem is szerepel, csak a sorozat.

Az ellenségem ellensége

Klaus Barbie korántsem volt olyan vicces ember, mint a neve. A második világháború idején kegyetlen Gestapo parancsnok volt, utána meg amerikai titkosügynök, aki Bolíviában kémkedett a kommunista sejtek után. Az utolsó skót király rendezője, Kevin Macdonald archív felvételek és személyes visszaemlékezések segítségével mutatja be, hogyan vált (sok más nácihoz hasonlóan) a "lyon-i hóhérból" dél-amerikai tengerparton koktélozó puccsista. Macdonald 1999-ben Oscart kapott a müncheni olimpián lezajlott merénylet feldolgozásáért (One Day in September), a hegymászós dokufilmjét (Touching the Void) BAFTA-díjjal jutalmazták, idén viszont még a jelölésig sem jutott el. 6,8-as IMDb-átlaggal valóban ez a leggyengébb dokumentumfilmje.