István, Vajk
17 °C
34 °C

Mozikban Emmerich igazi katasztrófája

2008.03.13. 12:43
Jön Cronenberg új filmje, amiben Viggo Mortensen orosz akcentusa debütál, Emmerich őskori látomását is megkapjuk szélesvásznon, és megnézhetjük a héten azt is, milyen az a kreatív dokumentumfilm, ami a magyar filmszemle zsűrijének nem ment le a torkán.

Gyilkos ígéretek

A horrorveterán Cronenberg legújabb filmje van olyan jó, mint amennyire nehezen behatárolható a műfaja: a misztikus gengszsztori a londoni orosz maffia poklába viszi el a nézőt, a vallásos börtöntetkók és a gatyakorcba dugott kéziágyúk világába. A Boston Globe kritikusa szerint "ezzel az orosz gengszterekről szóló filmmel Viggo Mortensen végérvényesen színész és sztár lett". A nagyobb lapok közül csak a Guardian kritikusa fanyalgott, de ő is csak mérsékelten: "vannak benne jó ötletek és érdekfeszítő jelenetek, de hiányzik belőle az a merészség, ami Cronenberg legjobb filmjeit jellemzi". A Gyilkos ígéretek 89 százalékot kapott a Rottentomatoeson, és 7,9 pontot az IMDb-n. Viggo Mortensent Oscarral végül nem ismerték el, de a brit függetlenfilmesek díjjal jutalmazták a hullákat eltüntető Nyikolaj megformálásáért. Ennyi pozitív visszajelzés után csak az érthetetlen, hogy az 50,4 millióból forgatott film csak 20,9 millió dolláros bevételt termelt szeptember óta. A Gyűrűk Ura sztárja egyébként lelkiismeretesen készült a főszerepre: még Moszkvába és Szentpétervárra is elutazott, elolvasott minden könyvet az orosz börtönkultúráról (például a tetoválások jelentéseiről), és még a szibériai akcentust is megtanulta. Tanulmányútja olyan jól sikerült a promociós hírek szerint, hogy mikor egy angliai forgatási nap után úgy ment sörözni, hogy nem vette le a ruháját, tetkóit, a vendégek azt hitték, a hírhedt Vory v Zakone banda egyik tagja ugrott be közéjük.

i.e. 10000

A piramis-fetisizmusban szenvedő Roland Emmerich elvileg ősemberes filmet forgatott, de a mamutok mellé csak becsúsztak a gúlaépítő istenféleségek is. A főszereplő ezúttal egy ősmacsó, aki mindenre képes a szerelméért. A filmre fordított 100 millió dollár a digitális látványorgiára ment el, így neves színészeket nem szerződtettek a produkcióhoz. A megmentésre váró nőt a sorozatokból importált Camilla Belle játssza, az ősembert a rockzenész Steven Strait, aki amúgy pont a mamutok miatt hagyta abba az énekesi karrierjét, bár a kritikusok szerint jobb lett volna, ha a Trash & Roll frontembere marad. A film mindössze 7 százalékot kapott a Rottentomatoeson. "Egy igazi katasztrófa, megfoghatatlan zagyvaság" - írja a Jam!Movies, míg a Quad City Times kritikusa szerint "a film a neandervölgyi ember értelmi szintjét feltételezi a nézőtől". A nézőknek viszont bejött a sok tollas óriásdinó és a kardfogú tigris: a film már a nyitóhétvégén az amerikai nézettségi lista élére ugrott 35,6 milliós bevételével. A német származású Emmerichnek a Függetlenség napja után sok katonai szakértő írt a film hibáit sorolva, később a Holnapután blődségein kiakadó meteorológusok bombázták levelekkel. Annyi biztos, hogy most békén hagyják a szereplők, akik között mamutvadászt, őskori sámánt és kardfogú tigrist találhatunk.

Juno

A sztriptíztáncos Diablo Cody forgatókönyvéből készült film a tengerentúli kritikák szerint annak köszönheti a népszerűségét, hogy böfögős-fingós-szexelős poénok nélkül, mégis szórakoztatóan mesél a tinédzserélet nehézségeiről. Juno (Ellen Page) az átlagos amerikai gimnazisták szürke életét éli, egészen addig, amíg teherbe nem ejti az iskola lúzere (Michael Cera). A lány igazi szülőket keres a gyereknek (Jennifer Garner és Jason Bateman apróhirdetésben jelentkeznek), de közben egyre erősödnek az anyai érzései. A mindössze 7,5 millió dollárból forgatott Juno 184 milliós bevételt könyvelhetett el Amerikában, és hónapokkal a decemberi bemutatója után is rendre ott szerepelt a heti tízes toplisták közepén. 8,2-es átlagával 153. legjobb film az IMDb-n, a Rottentomatoeson 93 százalékot kapott. A gyakran habzó szájú amerikai kritikusok képtelenek voltak fogást találni a filmen. "Ellen Page az utóbbi legtehetségesebb tinédzser színésze" - írja az Antagony & Ecstasy, "az év legkellemesebb meglepetésmozija" - olvasható a Denton Record Chronicle-ben a sok dicshimnuszokat között. A Junót számos fesztiválon bemutatták, összesen 36 díjat nyert, a BAFTA-maszktól a torontói filmkritikusok és az Oscar aranyszobráig.

Zűrös páros

Christian Claviert az Asterix-filmek után nyugalmazott francia diplomatát alakít, akitől egy utolsó nagy szolgálatot kér a haza. Titkos fegyverüzletet kell lebonyolítania az oroszokkal Londonban. Az injekciós tűben szállított tömegpusztító fegyver végül a mellé adott tolmács (Daniel Auteuil) szervezetébe kerül, ha nem tesznek ellene valamit, sőt 12 óra után robban. A két főszereplő nagyjából annyira kedveli egymást, mint a nyugdíjazásra váró Murtaugh és a szuicid hajlamú Riggs a Halálos fegyver elején, ráadásul üldözi őket a Scotland Yard, a francia hadsereg, és egy tajvani terroristasejt is. Humorban és akcióban papírszerint nincs hiány (bónuszként felbukkan az ex-Monty Pythonos John Cleese is), mégis, a film csak 3,7 pontot kapott az IMDb-n.

Életek éneke

Bereczki Csaba összerakta a magyar Buena Vista Social Clubot, Erdély zenés dokumentumfilmjét, ahol kubaiak helyett cigányok, románok és magyarok muzsikálnak együtt. A rendező a 2004-es Bolondok éneke forgatásakor rengeteg zenészel ismerkedett meg, ekkor döntött úgy Nemes Tibor operatőrrel, hogy később játékfilmesebb mozit is készít velük. Az Életek éneke fikciós dokumentumfilm lett, mégha a szemlén nem is tudott a zsűri mit kezdeni a műfajjal: előbb az előzsűri kizárta a játékfilmek közül a három dokumentumfilmesebb mozit, majd a menetközben létrehozott "kreatív dokumentumfilm" kategóriában a zsűri nem a jelölt filmeket díjazta. A történet egyébként kreált: egy faluban, valahol Románia közepén egy cigányprímás halálhírére összesereglik a régió minden zenésze, hogy aztán a néptáncosokat és tájfotókat felvonultató képsorokban bontakozzon ki életük története, és a zene szeretete.