Téglák a Nagy Falban

Ezek nem klasszikus kasszatekerő prostifilmek

A film nem utalt arra, hogy a készítők folytatásokban gondolkodtak volna, az első rész kerek drámai egész: egy végtelen ciklus rövid, de önmagában zárt, kerek szakasza. Azonban ahol siker van, ott folytatás is van, és előbb-utóbb jön a "visszatér", "bosszúja", "fia" és hasonlók, majd a ráépülő tévésorozat, pornóbábfilm, rágópapír és az életciklus végén egy "rendezői változat", meg a digitálisan feljavított "vedd-meg-megint" verzió. A siker most is folytatásokat szült, a felhabzó önmítosz mindenhol képes elsorvasztani saját értékeit, a tehetség önmagán való meghatódása erejének és figyelmének végét is jelenti.

Bár a Szigorúan piszkos ügyek második és harmadik része nem a klasszikus kasszatekerő prostifilmek közé tartozik, érezhetően nem is a megint kirobbanó kreativitásnak köszönhető létrejöttük. Inkább A keresztapa sorsa az övék, a siker és az érte felelős figurák maximális kihasználása mellett és azon túl az utólagos mítosz-szülés szándéka érezhető bennük. Akárcsak A keresztapa esetében, a második rész itt is egy előzményfilm Yan és Ming kezdeti éveiről, valamint a bandafőnök Sam, és esküdt ellensége, Wong nyomozó előéletéről. Sőt, egyes jelenetek, leszámolás-szekvenciák láttán Coppola ügyvédei plágiumgyanújukban valószínűleg már-már a telefon után nyúltak, bár itt inkább afféle hommage-ról, mint koppintásról van szó.

Klikk a képre!

Bár a második rész itt-ott igyekszik friss elemeket is hozni a cselekménybe (a feddhetetlennek hitt Wong nyomozó setét múltja), a film nagyrészt mégis az első részre való utalásokra, a sikerfelelősnek gondolt elemek remixére és az eposzi háttér dagasztására épít. Mindeközben azonban hiányzik minden valóban fontos kellék, például a két főszereplő, őket két ifjúkori helyettesítő játssza jóval alacsonyabb színvonalon. Legfőbb probléma azonban a ritmustévesztés és a képi világ ellaposodása. Az első rész neo-noiros füstüveg hatású hangulata, karcos keménysége, költői naturalizmusa jóval szimplább hatású és szerkezetű triád-tablóvá lappad.

Utángyártás több romantikával, kevesebb akcióval

A harmadik résznél a rendezőpáros érezhette, hogy az édes-savanyú, lassúdad eposzi önszerelem kevés a befejezéshez, és megpróbáltak visszatérni az első rész feszesebb dramaturgiájához. De a mítosz makacs bilincs, és végül kicsit átvariálva nagyjából újraforgatták az első részt - némileg több romantikával és kevesebb izgalommal. A beépített rendőrt, Yant és bandafőnökét, Samet egykor lelövő álrendőr triádtag, Ming nyomozó, magamentése és nyugodt lelkiismerete érdekében igyekszik eltüntetni a maffiózó múltjára utaló nyomokat, hogy tisztára mosakodva végleg megtérhessen a jófiúk közé a rendőrség kebelére. De persze nem ő az egyetlen beépített triádtag, mielőbb ki kell hát iktatnia a többieket.

Különlegességként a rendezők azt találták ki, hogy egymásra pakolják az idősíkokat, így aztán a harmadik részbe vissza lehetett csempészni az első részben meggondolatlanul lelőtt, Yant játszó Tony Leung Chiu Wait. Ebben a részben ráadásul gyakran keveredik hallucináció és valóság, ami az állandó időugrásokkal együtt jókora zűrzavart eredményez.

Bár a második és harmadik résznek nem sikerült megismételnie a nyitó darab bravúrját, mindenképpen maradandó minőségű triász született. Míg a Szigorúan piszkos ügyek első része finom és könnyű párlat, igazi unikum, addig a folytatásokra úgy tekinthetünk, mint amelyek két nagy vizeshordóba öntve feloldják és elkeverik ezt az esszenciát. De hígítás és pancsolás ide vagy oda, ez a két adag utángyártott szörp is jobb az utóbbi időben kapható pocsolyaitaloknál, még ha nem is száll úgy a fejekbe, és nem mámorít úgy, mint az első eresztés.

Vaskó Péter