'Mindig zavart, hogy kényes téma a zsidó kultúrkör'

Honnan jött az ötlet, hogy Krakkóban forgass, jártál már korábban a városban?

A forgatás ötlete előtt csak egyszer, később a forgatás szervezése miatt persze többször megfordultam ott. Az üknagyszüleim különben Krakkóban éltek, a családunk onnan vándorolt Magyarországra. Sajnos már nem élnek kint rokonaink, a II. világháborúban mind elpusztultak. A családunk próbálkozott családfakutatással, ezt onnan tudom. Ez egyfajta hiányérzetet keltett mindig bennem, valószínűleg ez az érzés is közrejátszott a krakkói forgatás ötletében.

Nem tartottál egy kicsit a témától? A történet alapötlete egy sokak számára ismeretlen zsidó misztériumra épül. Ezzel egyrészt szűkítetted a befogadói kört, másrészt alkalmas lehet arra, hogy skatulyába dugjanak.

Nem, egyáltalán nem tartottam ettől. Nem holokausztfilmet készítettem. Ez a mozi nem a múltról, hanem a jelenről, jelenben élő fiatalokról szó, a történetükbe meseszerűen szövődik bele ez a zsidó legenda. Közép-Európához a II. világháború előtt hozzátartozott a zsidó kultúra, amely azóta majdnem elveszett. Ennek az elveszett világnak egy kis részét, értékeit szerettem volna megmutatni a nézőknek. A film direkt feszegeti ezt a kultúrkört, engem mindig érzékenyen érintett, mindig zavart hogy kényes témának számít erről beszélni.

Néhányan a Csoda Milánóban-hoz hasonlítják az alkotásodat. Volt ebben valami tudatosság?

Nem, nem volt. A Csoda Milánóban az egyik kedvenc filmem, a hasonlóság valószínű abból adódik, hogy mindkét filmben a lehető legtermészetesebben kapcsolódik össze, folyik át egymásba a realitás és egy valószínűtlen, álomszerű világ.

Milyen volt a film eddigi fogadtatása?

Tisztában vagyok vele, hogy nem közönségfilmet készítettem. Én annak is örülni fogok, ha egy év alatt lesz ötezer nézője. A filmet meghívták a göteborgi filmfesztiválra, a Los Angeles-i lengyel filmhétre, a trieszti Cinema Art fesztiválra. A kosalini (Lengyelország) filmfesztiválon a film telt házzal ment, a jórészt fiatalokból álló közösség vastapssal fogadta. Ez nagyon jól esett.

Hogy sikerült a pénzt összeszedni?

A költségvetés egyharmadátát a Lengyel Kulturális minisztérium finanszírozta, egyharmadotot magyar szervezetek (MKA, ORTT, stb.) és a gyártócég (Katapult Film Cinema Film), a maradék harmaddal sajnos még mínuszban vagyunk. Az volt a szerencsénk, hogy a lengyel producernek, Krzysztof Zanussinak nagyon megtetszett a forgatókönyv, és sokat segített a pénz előteremtésében. Zanussit egyébként csak futólag ismertem korábban, a Trapéra kapott egyik díjat ő adta át nekem mint zsűrielnök, de a forgatókönyv elbírálásánál ez nem sokat számított. Zanussi sokat segített a színészgárda összeállításán is.

Milyen hangulatú volt a forgatás?

A forgatásra minden résztvevő élete egyik legjobb forgatásaként emlékszik. Nagyon jó volt a lengyel stábbal dolgozni, profizmusukból tanulhatnának itthon. Korábban ez a stáb közreműködött a Schindler listája készítésében is.

Nem okozott nehézséget a lengyel színészek irányítása? Nem zavart, hogy nem tudod, mikor intonálnak esetleg természetellenesen, hiteltelenül?

A forgatáson természetesen részt vett tolmács is, ha valamelyik színész nem beszélt angolul, akkor kaptam segítséget. A lengyel színészek egyébként sokkal teátrálisabbak, nagyobb beleéléssel játszanak, mint a magyarok. Ez a különbség szerintem jót is tett a filmnek, a Magyarországon forgatott "realista" rész egy kicsit visszafogottabb lett.

A Filmművészeti Főiskola segített valamit a film elkészítésében?

Csak némi kedvezményt lehetett igénybe venni a nyersanyag előhívásához. Más segítséget nem nagyon kaptam, sokkal inkább egykori évfolyamtársaimtól. Később szerencsésnek tartottam magam, hogy 1992-ben nem vettek fel elsőre (a rendezőnő az utolsó fordulóban kiszórt lelkes csoport tagja volt, jelen sorok írójával egyetemben), nagyon sokat számít, hogy ki a vezető tanár, és milyen társakkal jár egy évfolyamba az ember. Simó Sándor rendkívül sokat adott nekünk.