Iván
8 °C
22 °C

Kamaszlányokkal helyettesítem a fiúkat

2008.04.10. 16:17
Juja Isii a japán függetlenfilmesek egyik legígéretesebb sztárjelöltje, a 2008-as Ázsiai Film Díjak - Ifjú tehetség díj kitüntetettje. Két filmje épp a budapesti Titanic fesztiválon fut (Kisvárosi csajok és a Szörnyek vagyunk), mi a 32. Hongkongi Nemzetközi Filmfesztiválon interjúvoltuk meg, ahol külön szekciót biztosítottak neki.

A 25 éves rendező az oszakai Képzőművészeti Egyetem filmszakán szerzett diplomát, most doktorandusz a Nihon Egyetemen. Eddig fesztiváldíjas rövidfilmek mellett négy nagyjátékfilmet is forgatott.

Juja itt még a sajtótájékoztatón

Mit szólsz az díjadhoz, meg a kiemelt szerephez a 32. Hongkongi Filmfesztiválon?

Baromira örülök neki. Ugyanakkor reális is. Öt éven belül én lehetek az egyik legnagyobb japán rendező.

Ez furcsa válasz, bár a fimjeid is groteszkek. Vegyük csak a Kisvárosi csajok rakétáit.

Igen, az egy hagyományos CG-trükk, mégis nagyon jól kifejezi, hogy manapság sehol se vagyunk biztonságban, bárhol, bármikor, bármi megtörténhet.

Honnan jöttek az abszurd ötletek?

Ez filmenként más. A Csupaszseggű Japán (Bare-assed Japan) az egyetemi vizsgafilmem volt. Ez volt az eddigi legdrágább filmem, szóval a produkciós költségek finanszírozása miatt elmentem dolgozni egy oszakai videómoziba. A kuncsaftjaink között sok érdekes figurát láttam, középkorú drogost, vagy a hideg elől a moziterembe menekülő csövest, és jegyzeteltem, így lett az első forgatókönyv, és ezek az alakok mind helyet kaptak az első filmemben.

A második filmemben (Lázadás, Dzsiro szerelme, Rebel, Jiro's Love) a két főszereplő fikció, de a gyilkosság motívum például egy újságcikkből származik: a két fiatal megtalálja egy lány holttestét az erdőben. A Kisvárosi csajok (Girl Sparks) önéletrajzi alkotás, saját tinédzserkori frusztrációimat filmesítettem meg, míg a Szörnyek vagyunkot (Of Monster Mode) egy idézet inspirálta, amit Szaikaku Ihara 17. századi japán költőnél olvastam: "Az emberek szörnyetegek."

Ha a Kisvárosi csajok önéletrajzi film, akkor a főszereplő miért nem egy pattanásos tinifiú? Miért egy uniformisos lány?

A női nézők miatt.

Nem a férfi nézők miatt?

Nem. Bár nekik se mindegy, hogy kit néznek másfél órán keresztül, de észrevettem, hogy a Kisvárosi csajokat megelőző filmjeim férfi főszereplői, talán nem voltak elég jóképűek, de nem nagyon vonzották a fiatal női nézőket. Egy szép kamaszlányt azonban mindenki szívesebben néz. Meg például ezért is jó, hogy utóbbi két filmemben Szatosi Siomi is szerepel. Korábban főként férfi modellként dolgozott.

A szereplőválogatás hogyan történik?

Szeretnék sztárokkal dolgozni, de az nagyon megdrágítaná a filmezést. Így maradnak a barátok, ismerősök, ismerősök ismerősei. Ez nemcsak a színészekre, hanem az egész stábra is érvényes. Az első filmem valahogy úgy született, hogy ültünk a haverokkal, és megszólaltam: "Csináljunk egy filmet", mire mondták a többiek, hogy oké.

Azt említetted, hogy az első filmed volt a legdrágább. Ez mennyit jelent?

Igen, a Csupaszseggű Japán a 16 mm-es formátum miatt negyvenezer amerikai dollárba is belekerült. A többi forgatás ennél költségkímélőbb volt. Legolcsóbb filmem a Lázadás, Dzsiro szerelme, ami a DV-kamerából és a haverokból állt össze, szerintem ennek a filmnek a költségvetése nem volt több háromszáz dollárnál. Ez nagyon jó. Minél kevesebbe kerülnek a filmjeim, annál többet tudok forgatni. Most épp három forgatókönyvem is megfilmesítésre vár.

Jó gyorsan dolgozol. Milyen témában?

Igen, van, hogy maga a történet egésze két nap alatt megvan a fejemben. Aztán persze hetekig finomítok rajta. Meg aztán forgatás közben is sokat változtatok a jeleneteken, ezt a színészeim tudják a legjobban. De hogy miről fognak szólni az új filmek? Az egyik például egy rockzenekar története lesz, a tagok apa és fia, mindez egy-két bizarr elemmel megspékelve.

Szintén van benne önéletrajzi motívum?

Annyi, hogy nekem is van egy elektromos gitárom, néha szoktam rajta játszani is.

A fekete humornak milyen filmes hagyományát követted?

Csodálkozni fogsz, de elsőszámú példaképem Charlie Chaplin. Amit és ahogy mutat, az nem mindig realisztikus, mégis egyetemesen emberi. Elsőre azt gondolod, ez könnyű humor, de olykor nagyon fanyar is tud lenni. A komikus jelenetek, a felszín mögött ott van az a szomorúság, ami mindannyiunkban megtalálható. Engem is az érdekel: mi van a felszín, az emberek arca, a maszkok mögött.

A Szörnyek vagyunk-ban fizikai értelemben is ott a maszk.

Igen. Én pedig a maszk mögé akarok hatolni, a felszínt leleplezni. Elégedetlen vagyok ezzel az egész világgal, úgy, ahogy van.