Géza
-12 °C
-4 °C

King Kong már 75 éve bukik a szőkékre

2008.03.02. 13:48
1933. március 2-án debütált a vásznon a felhőkarcoló-mászás és a taxidobálás nehézsúlyú bajnoka, a Koponya-sziget óriásgorillája. Mozgalmas 75 éve alatt nemcsak óriásdínókkal és kétfedeles repülőkkel csapott össze, de verekedett Godzillával, és saját robothasonmásával is.

1933-ban a burleszkekhez szokott nézők már a tesztvetítés alatt halálra rémültek tőle, ezért Merian C. Coopernek és Ernest B. Schoedsack-nak újra kellett vágnia a filmet, így Kongnak csak másfél órája maradt kicsontozni a Koponya-sziget teljes őshüllő-populációját, és romba dönteni fél New Yorkot. Mint tudjuk, mindezt egy sikoltozó szőkeség (Fay Wray) miatt tette, akiből még a dörzsölt filmes, Carl Denham (Robert Armstrong) is csak úgy tudott Brodway-sztárt csinálni, hogy mellé rakta a hatalmas főemlőst. Az elszabadult Kongot végül csak a modern technika, a kétfedeles vadászgépek köteléke tudta legyőzni – de nem véglegesen, hiszen az óriásmajom halálakor mozgóképtörténeti klasszikus született.

A nézőket leginkább Kong és a Tyrannosaurus rex csatája nyűgözte le, pedig ott valójában két stop motion technikával fényképezett, 46 centiméteres báb verekedett. A hanghatások is alaposan ráijesztettek a közönségre - senki sem tudta, hogy az óriásgorillának valójában egy morcos oroszlán kölcsönözte a harci ordítást. A film számos munkacímen futott, végül a producerek egyikének fejéből pattant ki a King Kong elnevezés. Hollywood aranykorának kezdetén a forgatásokhoz más filmek díszleteit is felhasználták, így a The Most Dangerous Game és a King Kong nem csak a díszleteken osztozott, hanem a szereplőkön is: Fay Wray és Robert Armstrong fontos szerepeket játszottak a másik filmben is. King Kong a nyitóhétvégén 90 ezer dollár bevételt hozott a csőd szélén táncoló RKO stúdiónak, ezzel az óriásgorilla évekre bebetonozta magát a rekordbevételeket számon tartó lista élén - egészen az Elfújta a szél 1939-es bemutatójáig.

A filmnek a nagy sikerre való tekintettel még ugyanebben az évben elkészült a folytatása, a Son of Kong, amiben a nyughatatlan Denham (ismét Robert Armstrong) visszautazott a Koponya-szigetre. Összehaverkodott Kong kölykével, aki bár feleakkora volt, mint az apja, így is fél kézzel csapta le a nyomukban loholó őslényhordát és a feldühödött bennszülötteket.

Az óriásmajom lenyomja Godzillát

1938-ban elkészült a King Kong japán remake-je, King Kong Appears in Edo címmel, aminek azóta eltűntek a kópiái, így csak néhány filmőrült emlékezhet rá. És a speciális effektekért felelős Fuminori Ohashi, aki 1954-ben a Godzilla elkészítésében is részt vett. A radioaktív robbanásra előmászó óriásgyík sikere ellenére Fuminori majomszeretete végig megmaradt: az 1962-es King Kong Vs. Godzillán speciális effektesként, az 1968-as Majmok bolygóján maszkmesterként dolgozott. Mivel a 60-as években King Kongnak nagyobb kultusza volt Japánban, mint Godzillának, az óriáshüllő és a gigagorilla összecsapását az utóbbi nyerte meg. Igaz, létezik olyan alternatív befejezés is, ahol mindkét szörny győzelmi ordítást hallat a csata után

A japánok King Kong-rajongását mi sem bizonyítja jobban, hogy a robot-Kong majdnem tíz évvel megelőzte az óriásdínó bádogkiadását, Mechagodzillát. Az 1967-es King Kong Escapes (hatásvadász videótékásoknál: The Revenge of King Kong) a Godzilla-filmek veterán rendezőjének, Ishiro Hondának mulatságosan bárgyú tisztelgése a Frankenstein-filmek és saját munkássága előtt. Az ördögien gonosz Doctor Who és bájos segítőtársa, Madame Piranha (Mie Hama, aki az ugyanebben az évben készülő Csak kétszer élsz című James Bond-filmben is szerepelt) egy hatalmas robotmajom segítségével bányásszák ki a radioaktív X anyagot az északi-sarki jégpáncél alól.

Mikor a MechaKong tönkremegy, a tudósok elrabolják Mondo szigetéről az igazit. Ám a nagyranőtt gorillának nincs ínyére a bányamunka, ezért az ügyeletes szőke főhősnővel együtt megszöknek, és Tokió felé veszik az irányt. Útközben Kong ugyanúgy végez egy Goroszaurusszal, mint elődje 1933-ban a T-Rexszel (Ishiro Honda ironikus utalása arra, hogy King Kongot nem győzheti le egy Godzilla-szerű óriásgyík sem), végül a Tokio Tower tetején lenyomja robot hasonmását is

A szőkék a gyengéi - klikk a többi képre!

Álmaiban Amerika

John Guillermin két Tarzan-film és az 1974-es Pokoli torony után úgy érezte, bevállalhatja a King Kong remake-jét, hiszen abban is csak dzsungel van, meg felhőkarcoló. Az 1976-os változatban már az olaj a legfontosabb, nem az óriásmajom: az Indiana Jonesnak felcsapott Jeff Daniels filmesek helyett a Petrox vállalat elnökét kísérgeti a dzsungelban. Guillermin, hogy a film első felében hatalmas tankerhajókat mutogathasson, teljesen kihagyta a sztoriból a dinoszauruszokat és az óriásbogarakat. Egyedül az áldozati ajándékként cölöphöz kötözött, amazonjelmezes Jessica Lang hozta vissza a régi kalandfilmek hangulatát. Az óriásgorilla mutogatásában azért az olajmágnás is nagy üzletet lát, így Kong ismét betör pár szélvédőt és kirakatot New Yorkban. Sajnos mindez éjszaka történik, ezért ebből nem sokat lát a néző.

King Kong ebben a remake-ben az ekkorra már szimbólummá vált Word Trade Center tetejére viszi fel a sikoltozó főhősnőt, de a plakáton látható vadászgépek helyett végül helikopterek szedik le onnan. A 76-os King Kong után az amerikai forgalmazók a Godzilla és Megalont is olyan poszterrel reklámozták, ahol a két szörny a WTC tetején verekszik egymással, de erre az összecsapásra sajnos soha nem került sor. A régi King Konghoz hasonlóan a 76-os változatnak is készült folytatása. Igaz, az 1986-os King Kong visszatérben (szintén Guillermin rendezése) a nagyra nőtt makit már jobban érdekli a borneói óriás nősténygorilla, mint a toronyházak rongálása.

Amit John Guillermin kispórolt a 76-os King Kongból, azt Peter Jackson Ludas Matyi-módszerekkel, háromszor pakolta vissza a saját, 180 perces verziójába. A 2005-ös remake tobzódik a kalandfilmes utalásokban: a Koponya-szigetre vetődött hollywoodi forgatócsoportot T-rexek kergetik, a dínókat pedig maga King Kong. Az őserdei jelenetekben felvonultatott óriáshalak, gigaférgek és repülő őshüllők láttán felmerül a kérdés, miért pont a majom kell Jack Blacknek, a köpcös filmesnek? Persze az már nehezebben lenne hihető, ha Naomi Watts a gorilla helyett egy nagy meztelencsigát bámulna szerelmesen. Akinek ráadásul végtagok híján a szörnyfilmekben kötelező emberdobálás és autókilapítás is nehézségekbe ütközik.

A 2005-ös King Kongban a CGI-grafikával rajzolt lényekre nem lehet panasz: a film óriásmajmához képest az 1976-os King Kong csak egy ügyetlen stop-motion technikával mozgatott Fülesmackónak tűnik. Peter Jacksonnak 207 millió dollárjába került a Kopnya-sziget őslényparkja és a New York utcáin rendezett, Godzillát megszégyenítő ámokfutás. Mivel a film az amerikai mozikban épp hogy csak behozta az árát a 218 millió dolláros bevétellel (ami csak a nemzetközi forgalmazás után kúszott fel 547 millióra), egy darabig biztosan nem tér vissza King Kong a vászonra.