Ölnél a pénzért, ha a bank nem hitelez?

"Remélem mindenkit a székbe döngöl a Csapda, mert olyan lesz" - vetette oda lazán a foghíjasan telített széksoroknak Török Ferenc a díszbemutatón. Aztán elkezdődött a film, és a székbe döngölt. A vetítést követő fogadáson libamájas és tojáskrémes falatkákkal semlegesítettük a sokkhatást, hogy az interjúra összeszedjük magunkat.

"Három-négy év óta a Csapda az első dráma, ami kijött Szerbiában, a közönség megszokta a könnyű témákat - mondta aztán nekünk Natasa Ninkovic, akinek a filmben a férjével harmincezer eurót, nagyjából hét és félmillió forintot kellene előteremtenie, hogy megmentse a kisfia életét. - Mivel sokáig nehéz körülmények között éltünk, ránk kényszerítették a könnyű, populáris filmeket. Ezek egy idő után elriasztották a közönséget a moziból, és most mindenkit meglepetésként ért a Csapda sikere, több mint százezren látták. Úgy látszik, a közönség ki volt éhezve a drámára."

A szerb filmek pár éve még sokkal jobban teljesítettek, tudtuk meg tőle. A Csapdát jegyző fiatal rendező előző filmjét, a Telitalálatot még háromszázezren látták. "A Zona Zamfirova című szerelmi történetre öt évvel ezelőtt 1,2 millió szerb fizetett be, ugyanennek a rendezőnek az eggyel korábbi filmjét hétszázezren nézték, és ugyanennyit ért el egy neves rendezőnk, Srdjan Dragojevic a Nem vagyunk angyalok második részével" - sorolta a szerb színésznő, és mi hüledezve hallgattuk.

Jót mosolygott, mikor cserébe felvázoltuk a hazai helyzetet: nálunk az utóbbi idők legnézettebb filmje A miniszter félrelép volt, ami tíz évvel ezelőtt hatszázezer feletti nézőszámot ért el.

Kiderült, hogy a magyar filmterméssel otthon egyáltalán nem találkoznak, Natasa Ninkovic egyedül Szabó István nevét tudta felidézni, azt is csak azért, mert az egyetemen az ő munkáit tanították. A helyzet fordítva is áll, az is meglepő, hogy a Csapda ezen a héten egyáltalán mozikba került nálunk.

Nemzetközi, mint a Korcs szerelmek

"Mivel nálunk is egyre kevesebben járnak moziba, arra kell törekednünk, hogy minőségi filmeket gyártsunk, amiket külföldre is el lehet adni. - folytatta a beszélgetést. - A Csapdának ez sikerült, bár sok speciálisan szerb elem van benne, a film igazsága nyelvtől független. Ahogy a Korcs szerelmek is nagyon mexikói, a lényege mégis mindenhol érthető."

"Mikor a Csapdát Berlinálén bemutatták, a lelkes közönség le sem akart engedni minket a színpadról, és a filmet azonnal megvették a Benelux államokba - mesélt a film külföldi sikeréről. - Németországban októberben mutatják be, és az ottani forgalmazó úgy döntött, hogy huszonöt kópiával futtatják." Már három komoly hollywoodi cég is érdeklődött a remake-jogok iránt a magyar koproducer, Kántor László szerint, aki egy cottbusi nemzetközi pitchfórumon talált rá a szerbekre. Mikor a torontói vetítésről kérdeztük, homlokráncolva nézett az órájára: "Pár óra múlva kezdődik."

Ekkor csatlakozott hozzánk a Csapda morcos férfi főszereplője is. Nebojsa Glogovac korábban még a fotósunk elől is elmenekült, mikor megtudta, hogy nem egy közösen pózolós rajongói fotóra kérjük. Most magyartudását csillogtatta. "Somlói galuska, eszterházi torta" - kóstolgatta a szavakat, aztán egy régi szerb mondással örvendeztetett meg minket. - Bánod is te, hogy a magyaroknak nincs tengere!" De csak azután esett le, hogy ebben mi a vicc, mikor a tolmács elmagyarázta, hogy ezen ők is csak Jugoszlávia felbomlása előtt röhögtek.