Teréz
5 °C
23 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Magyarok is büntetik Marie-Antoinette-et

2008.03.22. 11:45
Hogy miért oly népszerű minden Marie-Antoinette életét ismertető könyv és film, ez teljesen nyilvánvaló: mert az uralkodónő szép és boldogtalan volt. Most, hogy a sokadik feldolgozás, Francis Leclerc francia filmje itthon is megjelent dvd-n, a magyar fordítónak köszönhetően a francia uralkodónőt újabb sérelem érte.

Az olvasók és a nézők sohasem unják meg Lady Diana, Stuart Mária vagy Wittelsbach Erzsébet (Sissy) történetének feldolgozásait: e hölgyek nagyon szépek voltak és nagyon boldogtalanok. A kevésbé szép, ám sikeresebb és boldogabb uralkodónők (Viktória, Nagy Katalin, Mária Terézia stb.) élete távolról sem kelt ekkora érdeklődést. Az álmodozók többsége könnyebben tud azonosulni a boldogtalan, de szépséges vesztesekkel, mint az erős és küzdeni képes asszonyokkal.

A könyvkiadók és filmforgalmazók természetesen mindent megtesznek a királyné népszerűségének kiaknázására. Marie-Antoinette-ről minden francia könyvesboltban tucatnyi könyvet találhatunk, s még magyar nyelven is három teljes életrajzot olvashatunk róla: Stefan Zweigét, Antonia Fraserét és Catharina Habsburg-Lothringenét. A filmrendezők közül Woody Van Dyke (1938), Jean Delannoy (1956) és Sophia Coppola (2006) készítette a legsikeresebb feldolgozásokat a királyné életéről, de alakja megjelent szinte valamennyi filmben, amelyet a francia forradalomról, a nyakék-perről vagy a versailles-i kastély mindennapjairól forgattak. Olyan híres színésznők alakították a szerepét, mint Norma Shearer, Lana Marconi, Lise Delamare, Michčle Morgan, Jane Seymour, Ute Lemper, Joely Richardson és Kirsten Dunst.

2006-ban, Sophia Coppola filmjével egy időben készült az a francia televíziós feldolgozás, amit most a Movie Mover (kiadó) és a Rocky KFT (forgalmazó) jóvoltából magyar szinkronnal is megtekinthetünk dvd-n. Francis Leclerc és Yves Simoneau rendezők arra törekedtek, hogy a lehető legnagyobb történelmi pontossággal idézzék fel a korszakot, s amint a bevezető feliratból megtudhatjuk, afféle dokumentum-drámát fogunk látni, melyben a legtöbb elhangzó szöveget a történelmi források szerint idézik fel. A jelmezek kiválóak és látványosak, a helyszínek eredetiek, a versailles-i palota termei és kertjei hiteles hátteret biztosítanak a jól ismert történethez. A színészek nem világhírű sztárok, de hitelesen és tisztességgel végzik a munkájukat. A 23 éves Karine Vanasse kissé fiatal a 38 éves korában kivégzett királyné szerepéhez, de a cselekmény nagy része Marie-Antoinette fiatal korában játszódik, s ezért ez sem zavaró. A rendezők néhány trükkfelvétellel még a XVIII. század végének Párizsát is képesek felidézni. Ügyesen leplezték, hogy a tömegjelenetekhez nem volt elég statisztájuk, és szerencsére Marie-Antoinette igazán ritkán kényszerült szembe nagyobb tömegekkel. A versailles-i palota erkély-jelenete kifejezetten hatásos lett, mert annyi statisztát azért összegyűjtöttek, hogy a híres Márvány-udvart megtöltsék. A történelmi szituációk jórészt hitelesek, és történelemtanárhoz illő kukacoskodás lenne megemlíteni, hogy az 1791-es szökési kísérlet idején a királyt nem egy pénzérmén látható arcképéről ismerték fel. Szóval, ez lenne az a film, amelyet minden tanár lejátszhatna a diákjainak, akik az igazi Marie-Antoinette életére kíváncsiak, s nem arra, hogy Hollywood hogyan módosította a történelmi tényeket a nagyobb hatás kedvéért.

Csakhogy. A filmhez magyar szinkron is készült. És itt kezdődnek a bajok. A fordító ugyanis egyáltalán nem vette figyelembe, hogy egy "dokudráma" esetében egészen pontosan kell átültetni a szöveget, s nem lehet "nagyjából" felidézni, hogy mit is mondhattak a szereplők. A magyar szinkron szerint a francia királyné utolsó szavaival a "burzsoáziát" emlegeti, akár csak egy marxista történelemtanár. "Úgy beszéltek rólunk, mint vérszomjas lényekről, akik le akarják mészároltatni egész Párizst" - mondja Marie-Antoinette franciául a filmben, a Carmagnole című dal szövegét felidézve. Magyarul ez a fordító szerint így hangzik: "A nép szemében csak élősködők voltunk." A legdrámaibb pillanatot is sikerült tönkretenni: a forradalmi törvényszék előtt ugyanis az ügyész és a saját fia megrontásával megvádolt királyné között a következő szóváltásra került sor: "Miért nem válaszol az incesztus vádjára, amit felhoztak maga ellen?" "Nem válaszoltam, mert a természet tiltja meg, hogy egy anya efféle vádra válaszoljon! Fellebbezek a jelenlévő valamennyi anyához!" A filmben franciául pontosan ez hangzik el. Magyarul viszont a következő: "Mit válaszol az ön ellen felhozott vádakra?" "Nem válaszolok, mert természetem nem kíván válaszolni ilyen galád vádakra! Mindannyijukat megvetem!" Ez már nem fordítói tévedés- ez a történelmi szövegek meghamisítása. A fordító nyilván nem ismerte az "incesztus" és a "fellebbezni" szavak jelentését. Az pedig eszébe sem jutott, hogy elővegye a királyné valamelyik magyar nyelvű életrajzát, s onnan kiírja a híres kijelentéseket. Hogy miért nem ellenőrizték a fordítását - ne is kérdezzük.

Ez a film látványos és hasznos felidézése egy távoli korszaknak, kiváló oktatási segédeszköz, de csak azoknak, akik tudnak franciául. A fordítót ugye akkor már ki is húzhatjuk.