Aladár, Álmos
-1 °C
1 °C

Magyarok is büntetik Marie-Antoinette-et

2008.03.22. 11:45
Hogy miért oly népszerű minden Marie-Antoinette életét ismertető könyv és film, ez teljesen nyilvánvaló: mert az uralkodónő szép és boldogtalan volt. Most, hogy a sokadik feldolgozás, Francis Leclerc francia filmje itthon is megjelent dvd-n, a magyar fordítónak köszönhetően a francia uralkodónőt újabb sérelem érte.

Az olvasók és a nézők sohasem unják meg Lady Diana, Stuart Mária vagy Wittelsbach Erzsébet (Sissy) történetének feldolgozásait: e hölgyek nagyon szépek voltak és nagyon boldogtalanok. A kevésbé szép, ám sikeresebb és boldogabb uralkodónők (Viktória, Nagy Katalin, Mária Terézia stb.) élete távolról sem kelt ekkora érdeklődést. Az álmodozók többsége könnyebben tud azonosulni a boldogtalan, de szépséges vesztesekkel, mint az erős és küzdeni képes asszonyokkal.

A könyvkiadók és filmforgalmazók természetesen mindent megtesznek a királyné népszerűségének kiaknázására. Marie-Antoinette-ről minden francia könyvesboltban tucatnyi könyvet találhatunk, s még magyar nyelven is három teljes életrajzot olvashatunk róla: Stefan Zweigét, Antonia Fraserét és Catharina Habsburg-Lothringenét. A filmrendezők közül Woody Van Dyke (1938), Jean Delannoy (1956) és Sophia Coppola (2006) készítette a legsikeresebb feldolgozásokat a királyné életéről, de alakja megjelent szinte valamennyi filmben, amelyet a francia forradalomról, a nyakék-perről vagy a versailles-i kastély mindennapjairól forgattak. Olyan híres színésznők alakították a szerepét, mint Norma Shearer, Lana Marconi, Lise Delamare, Michčle Morgan, Jane Seymour, Ute Lemper, Joely Richardson és Kirsten Dunst.

2006-ban, Sophia Coppola filmjével egy időben készült az a francia televíziós feldolgozás, amit most a Movie Mover (kiadó) és a Rocky KFT (forgalmazó) jóvoltából magyar szinkronnal is megtekinthetünk dvd-n. Francis Leclerc és Yves Simoneau rendezők arra törekedtek, hogy a lehető legnagyobb történelmi pontossággal idézzék fel a korszakot, s amint a bevezető feliratból megtudhatjuk, afféle dokumentum-drámát fogunk látni, melyben a legtöbb elhangzó szöveget a történelmi források szerint idézik fel. A jelmezek kiválóak és látványosak, a helyszínek eredetiek, a versailles-i palota termei és kertjei hiteles hátteret biztosítanak a jól ismert történethez. A színészek nem világhírű sztárok, de hitelesen és tisztességgel végzik a munkájukat. A 23 éves Karine Vanasse kissé fiatal a 38 éves korában kivégzett királyné szerepéhez, de a cselekmény nagy része Marie-Antoinette fiatal korában játszódik, s ezért ez sem zavaró. A rendezők néhány trükkfelvétellel még a XVIII. század végének Párizsát is képesek felidézni. Ügyesen leplezték, hogy a tömegjelenetekhez nem volt elég statisztájuk, és szerencsére Marie-Antoinette igazán ritkán kényszerült szembe nagyobb tömegekkel. A versailles-i palota erkély-jelenete kifejezetten hatásos lett, mert annyi statisztát azért összegyűjtöttek, hogy a híres Márvány-udvart megtöltsék. A történelmi szituációk jórészt hitelesek, és történelemtanárhoz illő kukacoskodás lenne megemlíteni, hogy az 1791-es szökési kísérlet idején a királyt nem egy pénzérmén látható arcképéről ismerték fel. Szóval, ez lenne az a film, amelyet minden tanár lejátszhatna a diákjainak, akik az igazi Marie-Antoinette életére kíváncsiak, s nem arra, hogy Hollywood hogyan módosította a történelmi tényeket a nagyobb hatás kedvéért.

Csakhogy. A filmhez magyar szinkron is készült. És itt kezdődnek a bajok. A fordító ugyanis egyáltalán nem vette figyelembe, hogy egy "dokudráma" esetében egészen pontosan kell átültetni a szöveget, s nem lehet "nagyjából" felidézni, hogy mit is mondhattak a szereplők. A magyar szinkron szerint a francia királyné utolsó szavaival a "burzsoáziát" emlegeti, akár csak egy marxista történelemtanár. "Úgy beszéltek rólunk, mint vérszomjas lényekről, akik le akarják mészároltatni egész Párizst" - mondja Marie-Antoinette franciául a filmben, a Carmagnole című dal szövegét felidézve. Magyarul ez a fordító szerint így hangzik: "A nép szemében csak élősködők voltunk." A legdrámaibb pillanatot is sikerült tönkretenni: a forradalmi törvényszék előtt ugyanis az ügyész és a saját fia megrontásával megvádolt királyné között a következő szóváltásra került sor: "Miért nem válaszol az incesztus vádjára, amit felhoztak maga ellen?" "Nem válaszoltam, mert a természet tiltja meg, hogy egy anya efféle vádra válaszoljon! Fellebbezek a jelenlévő valamennyi anyához!" A filmben franciául pontosan ez hangzik el. Magyarul viszont a következő: "Mit válaszol az ön ellen felhozott vádakra?" "Nem válaszolok, mert természetem nem kíván válaszolni ilyen galád vádakra! Mindannyijukat megvetem!" Ez már nem fordítói tévedés- ez a történelmi szövegek meghamisítása. A fordító nyilván nem ismerte az "incesztus" és a "fellebbezni" szavak jelentését. Az pedig eszébe sem jutott, hogy elővegye a királyné valamelyik magyar nyelvű életrajzát, s onnan kiírja a híres kijelentéseket. Hogy miért nem ellenőrizték a fordítását - ne is kérdezzük.

Ez a film látványos és hasznos felidézése egy távoli korszaknak, kiváló oktatási segédeszköz, de csak azoknak, akik tudnak franciául. A fordítót ugye akkor már ki is húzhatjuk.