Zsidók és arabok is kibuktak Spielbergen

1972 szeptemberében a Palesztin Felszabadítási Szervezet egyik csoportja, a Fekete Szeptember a müncheni olimpiai faluban túszul ejtett 11 izraeli sportolót. A túszokért cserébe Izraelben bebörtönzött palesztin terroristák szabadon bocsátását követelték. A két napig tartó tárgyalásokat követően a német rendőrség megpróbálta kiszabadítani a túszokat, akciójuk azonban kudarcba fulladt. A támadásban mind a 11 izraeli sportoló meghalt. Az izraeli vezetés úgy döntött, hogy a merénylet mögött álló terroristákat halállal kell büntetni. Innen indul a München című film története.

Tények és történetek

Klikk a képre!

Joszi Melman egykori Moszad-ügynök Guardianban publikált cikkében viszont azt állítja, hogy Aviv soha nem dolgozott a Moszadnak, de más izraeli titkosszolgálatnak sem. A kémkedéshez legközelebb akkor állt, amikor a hetvenes évek elején az El-Al izraeli légitársaság alkalmazottjaként New Yorkban egyszerű biztonsági őr volt.

Tavaly júliusban a kérdést feltették Spielberg kommunikációs csapatának, akik tagadták, hogy a filmnek köze lenne Juval Avivhoz. A film elején mégis elhangzik, hogy a történet igaz eseményeken alapszik, a végén pedig hiteles forrásként említik a művet.

Felderítetlen titkok

A müncheni események óta több mint harminc év telt el, mára mindkét oldal döntéshozói és az akció résztvevői készen állnak arra, hogy feltárják az eddig ismeretlen tényeket. A titkok tudóit azonban senki nem kérdezte meg a film készítése során. Nem csörgött a telefon Zvi Zamir, volt Moszad-tábornok házában, aki egy óra alatt tisztázhatta volna a mítoszokat. Spielberg csapata nem kereste meg Mike Hararit sem, aki a Moszad akciójának vezetője volt. A meggyilkolt izraeliek családainak képviselője kifejezetten csalódott volt, hogy nem voltak rájuk kíváncsiak. Mohammed Daoud is megdöbbent, hogy nem szólaltatták meg, hiszen ő volt a Fekete Szeptember akciójának szülőatyja.

Avi Dichter, a Sin Bét (az izraeli belbiztonsági szolgálat) már nyugdíjba vonult vezetője a washingtoni vetítés után a filmet gyerekeknek szóló kalandfilmként jellemezte: "Semmi összefüggés nincs a bemutatott jelenetek és a valóság közt" - mondta. Az izraeli kritikákban sokan úgy vélekedtek, hogy balfogás volt a történetet hollywoodi stílusban feldolgozni, ahelyett, hogy kevésbé szórakoztatóan, dokumentumfilmszerűen mutatták volna be.

A film elegánsan túllép a történet egy fontos részletén is: a Moszad Lillehammerben elkövetett hibáján. 1973. július 21-én megöltek egy marokkói pincért a norvég városban, akiről azt hitték, hogy palesztin terroristavezető, Ali Hasszán Szalamé. A norvég hatóságok a rákövetkező nap két ügynököt letartóztattak, majd az egész csoportot elkapták. A héttagú különítmény öt tagját a bíróság bűnösnek találta Ahmed Bouchiki meggyilkolásában, kettő és fél évtől öt évig terjedő börtönre ítélte őket, majd 22 hónap elteltével a norvégok kitoloncolták őket Izraelbe. Az izraeli ügynökök vezetője, Michael Harari sose került a hatóságok kezébe, sikerült megszöknie. Az izraeli kormány hivatalosan soha nem ismerte el az ügynökök felelősségét, azonban 1996-ban kártérítést fizetett Bouchiki családjának.

Az egyik meggyilkolt atléta özvegye, Ilana Romano szerint "ha Spielberg Izraelt akarta volna lejáratni, nem hagyja ki ezt a történetet". Az özvegy szerint éppen ezért nem szabad túlelemezni a filmet.

Az izraeli visszhang

Annyi a München című filmből is kiderült, hogy az akcióra kirendelt ügynököket a hadseregben nyújtott teljesítményük alapján választották ki, de a Moszad a film szerint nem éppen harcias, eltökélt, pszichésen felkészített emberekre bízta azokat a feladatokat, melyek ellentmondanak minden törvénynek. Sőt, még azt sem tanítják meg rendesen a hadseregben, hogy kell egy kézigránátot használni. A film izraeli visszhangja mégsem arról szólt, hogy kikérik maguknak, hogy ilyen hezitáló, puhány figuráknak mutatják be a modern katonaállam elit alakulatát.

Az izraeli hírügynökség részletes elemző cikkében a film Izraellel szemben támasztott kétséget támadja: "Senki nem várhatja el Izraeltől, hogy akár egy percig is hezitáljon a terrorizmus ellen vívott háborúban. Izraelnek nem kell nagyon elgondolkoznia, hiszen a tét nem más, mint az állam fennmaradása és polgárainak védelme."

Ehud Danoch, Izrael Los Angeles-i konzulja mellett sokan azt is kifogásolták, hogy egy lapon említik a a Moszad-ügynököket és a palesztin terroristákat. De ez érdekes bírálat, hiszen a film lényege éppen a burkolt kérdésfeltevése: mindegyik fél ember, minek is öldökölné egymást?

A palesztin visszhang

"Spielberg filmje bemutatja az izraeli áldozatok hozzátartozóit, azonban a palesztin áldozatok családjai nem kapnak szerepet." Pedig Daoud téved, ami nem véletlen, hiszen nem látta még a filmet, ami a terroristák mögött az emberséges költőt, az elhivatott, hazájáért küzdő harcost, a családtagját sirató palesztin asszonyt is bemutatja.

A müncheni akcióról Daoud úgy vélekedik, hogy "a támadás nem a civilek ellen készült. Több sportoló részt vett a palesztinok elleni háborúkban, a honfitársaimat gyilkolták meg. Lehet egy izraeli zongorista, vagy akár sportoló, mindegyikük katona is egyben" - mondta el a Los Angeles Times-nak. Daoud szerint Spielberg Izrael cinkostársa. "Az arab világ sem fogja másnak tekinteni a filmet, mint a zsidó média összeesküvésének. Ezért támogatja a nyugati világ Izraelt és nem a palesztinokat."

A rendező üzenete

Bár a film a terroristák eszközeit elítéli, Daoud véleményét is jelzi, hogy egy hazátlan nemzet, aki menekülttáborokban él, nem biztos, hogy morális korlátoknak akar megfelelni. Elkeseredett, fanatizált fiatalok mondják ki szélsőséges érzelmeiket és mentik fel magukat a teher alól egyes jelenetekben. Kimondják, hogy nem látják ártatlan civilnek az izraelieket, hiszen Izraelben mindenki katona, és más, ha egy háborúban katonák halnak meg.

Spielberg azt nyilatkozta: "Annak a híve vagyok, hogy Izraelnek keményen kell fellépnie, ha támadás fenyegeti. Ennek ellenére támadással válaszolni egy támadásra nem tűnik igazi megoldásnak a problémára, hisz az egész csak egy örökmozgó gépezetté válik. Nem hiszem, hogy bármilyen könyv, film, vagy művészeti alkotás ki tudná mozdítani a Közel-Keletet a holtpontról, de egy próbálkozást mindenképp megér."

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!