Angelika
-1 °C
3 °C
Index - In English In English Eng

Jaj, meg kell csinálni a kurva párbeszédeket is

2007.03.12. 10:45
Bár a legjobb külföldi filmnek járó Oscart a német stasifilm, A mások élete elvitte a Faun labirintusa elől, a látványvilágért különböző kategóriákban összesen így is három aranyszobrot gyűjtött be a héten magyar mozikba került mexikói-spanyol film, többek között Guillermo Navarróé lett a legjobb operatőri Oscar-díj. Az ötvenkét éves kameramesterrel a félelmetes mexikói színekről és Hollywoodról is beszélgettünk.
Guillermo Navarro, operatőr az ezredfordulón csúcsra ért mexikói filmes generáció tagja olyan nagyágyúk mellett mint Alejandro González Innáritu (Bábel), Alfonso Cuarón (Az ember gyermeke), és Guillermo del Toro (Penge 2). Filmjei többek között az Alkonyattól pirkadatig, a Jackie Brown és a Guillermo del Toróval közösen jegyzett Pokolfajzat és a Faun labirintusa.

Mexikóban nőttél fel, hogyan jut el onnan az ember Hollywoodba?

Ha az ember Mexikóba születik, nagyon keményen kell azért dolgoznia, hogy kiemelkedjen a nagy átlagból. 12 évesen kezdtem fényképezni, 13 évesen már berendeztem a házunk lomtárában a sötét szobát, és egy évvel később, amikor édesapám meghalt, és az életem háromszázhatvan fokos fordulatot vett, a fényképezés segítségével lettem önálló. Elválaszthatatlanok voltunk a gépemmel, mert biztos pontot jelentett, és egyre másra kaptam is különböző kisebb munkákat. Mire gimibe mentem, már teljesen a saját lábamon álltam, a tanulmányaim is ebből finanszíroztam. Aztán, amikor egyszer egy filmben kaptam munkát, teljesen megfertőződtem. Mexikóban fantasztikus látványvilág veszi körül az embert, egy egész különleges vizuális kultúra, félelmetes színek mindenhol, és nagyon mozgalmas az élet. Kisujjadat sem kell mozdítanod, ahhoz, hogy sok millió hatás érjen egy időben. De tény, hogy Mexikóból érkezve az amerikai piac meghódítása nem piskóta feladat.

Hosszú évek óta dolgozol Del Torróval. Ez több, mint munka?

Közeli barátok vagyunk. Több mint húsz éve ismerjük egymást, és sok filmen dolgoztunk együtt, ő kezdetben maszkmester volt. Emlékszem, amikor először találkoztunk egy forgatáson, ő készítette a storyboardokat is. Vicces volt, odajött hozzám ez a kölyök, mutogatta a rajzait, és azt mondta: Ugyanezt kell megcsinálnod csak optikával. Akkor azt gondoltam, hát ez meg ki a csudának képzeli magát? Mondtam neki: "Azt sem tudod mi az az 50 mm-es". Mire ő: "Dehogynem, dehogynem, az az izé...". Nagyon jó barátok lettünk, aztán az egyik forgatáson mondta, hogy meg akarja csinálni a Cronost, és összeismertettem a nővéremmel, Bertha Navarróval, aki producer. Együtt megcsináltuk 93-ban. A közös kulturális háttérnek hatalmas szerepe van abban, hogy tökéletesen működünk együtt. Ugyanabból az országból jöttünk, ugyanazokon a dolgokon nőttünk fel. Egy nyelvet beszélünk (nevet).


Félelmetes mexikói színek mindenhol
Desperado

Hol kezdődik a munka?

Mindjárt az ötlet születésekor megmutatja a terveit, átbeszéljük. Toro mindent lerajzol, és ezt a rajzos-filmes naplóját vezeti nemcsak az előkészületekkor, de egész forgatás alatt. Hirtelen születnek meg az ötletei, villámgyorsan le is rajzolja őket. Ha jól emlékszem a Faun forgatása alatt három jegyzettömböt megtöltött. Irtó érdekes most utólag fellapozni őket, és egyben látni az egész folyamatot.

Sokféle típusú filmet forgattál.

Igen, jó kis filmeket. Mindent megtettem, hogy megerősítsem a nevemet a szakmában, és ez a legkülönfélébb munkákkal járt együtt. Tudatosan törekedtem, hogy minél változatosabb műfajú filmeket készítsek, mert Hollywood stúdiórendszerében hajlamosak az embert dobozokba sorolni. Tehát ösztönös megérzés volt, hogy ha megcsinálom a Jackie Brownt, akkor megcsinálom a Zathurát is. Azután megkaptam az első Kémkölyköket (Spy Kids), ami igen erős elismerés volt, és annyit jelentett, hogy sikerült kiverekednem magam, és már megtehettem, hogy elvállalok kisebb munkákat is, például Spanyolországban. Ilyen volt A Faun labirintusa is. Szabadidőtöltés, gondoltam, aztán kiderült, hogy életem egyik legjobb mozija. Ilyen az élet.

Ahogy a Faun labirintusához hasonlóan a filmjeid többsége vizuális paradicsom, többségükben fantasyk, képzelt teremtményekkel. Az igazi színészekkel nehezebb dolgozni?

De hát minden teremtményt egy-egy igazi színész játszik.


Ha a Faun pislog, akkor az igazi pislogás, és a figura életszerű lesz
Faun labirintusa

Azért más emberi arcot filmezni, mint egy lényt. A Faun, bármennyire is élethű figura, azért nem színész.

Emberi arcot filmezni a legnagyobb kihívás, de meglepődnél, ha látnád, hogy a lénybe bújt színész alakítása mennyire megváltoztatja a figurát. A Faunt alakító színész (Doug Jones), aki ráadásul az egyetlen amerikai színész volt a stábban, hihetetlen mekkorát játszott. Egy szót sem ért spanyolul, de megtanulta a kislány Ophélia (Ivana Baquero) szövegét kívülről, hogy teljes természetességgel tudjanak beszélni, és mert épp a faun arcjátékát, és fülmozgását biztosító berendezés olyan hangosan süvített a faunfejben, hogy nem hallott semmit. Húsz évvel ezelőtt ezt a mozit nem lehetett volna elkészíteni, és most nem egyedül a sminkekről beszélek, mert persze őrületes dolgokat készítenek már, de itt van a digitális technika is, ami az egészet élővé varázsolja. Ha a Faun pislog, akkor az igazi pislogás, teljesen életszerű, abban a pillanatban megszűnik jelmez lenni.

Torónak és nekem fixa ideánk, hogy egy filmet a képei mesélnek el, a filmnyelv nyelvtana a kép. Ezt a filmet egy az egyben a képei közvetítik. Így, amikor jött egy dialógusos jelenet, nyögtünk, hogy jaj, most meg kell csinálnunk a kurva párbeszédeket. Például a vacsorajelenetet a filmben szörnyű volt felvenni, ott volt az a sok ember, a kamerát meg csak lehelyeztük az asztal közepére. Persze, fontos dolgokat mondanak a szereplők az alatt a vacsora alatt, de valahogy leállítja a film vizuális dinamikáját.

Operatőrök mesélték, hogy amikor megkapnak egy felkérést, akkor mint az őrült nekiállnak különféle filmeket nézni, aztán hat héttel a forgatás előtt leállnak. Te hogy vagy az ihlettel?

Én egyáltalán nem érzem azt, hogy egy film közvetlenül befolyásolni tudna, tehát forgatás közben is minden további nélkül elmegyek hétvégén moziba. Inkább az a fontos, hogy milyen összhangban dolgozol, megtalálod-e a közös hullámhosszt a rendezővel. Az előkészületekre egyébként nagyon nagy hangsúlyt fektetek. A film koncepciójának megtervezése érdekel a leginkább, nem vagyok az a csavarhúzós típus, aki pusztán szakmának fogja fel az egészet, tehát csupán a technikai előkészületeken dolgozik, helyszíneket jár be, összeállítja a felszerelést, stábot válogat. Lehet hogy eddig szerencsém volt, hogy mindig volt jó két hónapom a forgatás előtt a felkészülésre. Kell az az idő, amikor még teljesen szabad vagyok, nem kell leállnom ebédszünet miatt, vagy a sminkesek miatt, a produkció apró hülyeségei miatt, ami megőrjíti az embert. Kell ez az idő a gondolkodásra, a tervezésre, a vitákra a rendezővel, hogy jól képzeled-e, hogy mire megtaláljuk a közös pontokat, hogy végül ugyanazt a filmet látjuk magunk előtt, addigra készen állunk a forgatásra. Mert a forgatás igen rövid, minden másodpercben tiszta fejjel, és elképzeléssel kell a kamera mögött állni, hogy a pár perc alatt, amikor élesben forog a film, el tudjam kapni a lényegét annak, ami történik, amit persze nem lehet előre tervezni, hiszen az életet a színészek, a világítás, az élőjáték viszi az egészbe.


A szörny
Faun labirintusa

Miért mondtad, hogy a Faun labirintusa különleges darab számodra?

Most az Oscar-díjtól eltekintve azért, mert Spanyolországban forgattam del Toróval, tökéletes szabadságban. Magunk voltunk az érdekek vezérelte pénzemberek nélkül. Persze készülnek ilyen filmek Hollywoodban is, mint például a Jackie Brown, de a nagy átlagban a hollywoodi gépezetben másképp értelmezik a filmesek feladatát. Ott azért mondasz el egy sztorit, hogy szórakoztasd a nagyközönséget, legalábbis a stúdiók ezt az elvet követik. Ez a film a kísérletezés lehetőségét biztosította számomra, a kockáztatásét, egy kockázattal járó munkát. Egyik fantasztikus világból repített a másikba, miközben egészen a hülyéskedés határán egyensúlyozhattam. És éreztem, ahogy összeillesztjük a formát és a tartalmat, hogy a forma is tartalom lett. Ez a film az eredeti vágyamat testesíti meg, mindazt, amiért filmezésre adtam a fejem.

Feltételezem, hogy hamarosan újra együtt forgattok.

Igen, volt már rá precedens (nevet).