Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Cikkek cikkek
De térjünk át inkább a vasárnapi zárónapra, ahol A szerelem keresése és meglelése című film szerepel a programban, amiből kiderül: a németek nem csak olyan favicceket tudnak sütögetni, mint Stefan Raab, az a feltevésünk viszont beigazolódhat, hogy határidőnaplóból határozzák meg, mikor szexeljenek.
A film
Nem a humor és szerelem az a két szó, amivel a német néplelket azonosítjuk. A szerelem keresése és meglelése (Vom Suchen und Finden der Liebe) című Oscar-díjra jelölt szatírikus vígjáték mégis sokkal előbb jutattja ez a két elvont fogalmat az eszünkbe, mint mondjuk az, hogy Vorsprung durch Technik.
"Nagyon intelligens nő volt, talán nem a fejében, hanem a lelkében" - ilyen és ehhez hasonló mondatokért érdemes megnézni a filmet, meg azért is, mert
A bukás egy-két szereplője itt még nagyobbat alakít, mint Bruno Ganz mellett.
Maga a történet felejthető: Mimi Nachtigal zeneszerző (Moritz Bleibtreu) és Venus Morgenstern (Alexandra Maria Lara) egy szomorú berlini éjszakán egymásba szeretnek, hogy aztán hét év közös munka és veszekedés után elváljanak egymástól. Szép lassan tudatosul bennük, hogy életük nagy szerelmét veszítették el. Venus azonban megint összejön egy szakmabelivel (a fülszaggató kelet-berlini akcentusban beszélő Harryval), mire Mimi megöli magát. Persze mindketten rájönnek, hogy nem tudnak egymás nélkül élni. A síron át is tartó szerelem reményében Venus Orfeusz nyomán lemerül Hadész birodalmába, hogy visszahozza szerelmét az élők közé.
Kérdések
Ha máskor nem, a felhők közt lépkedő pár beszólogatásai láttán (Tényleg lapos-e Venus segge?) teszi fel a néző a két nagy kérdést, hogy: Vajon nincs is igazi szerelem csak a köré felépített mítosz? És hogy vajon hová tűnik a szerelem, amikor véget ér? Persze ezt a filmben nem válaszolják meg. Az unalmas, lapos sztorit egyébként feldobják a helyzetkomikumok és a frappáns, jó ritmusban váltakozó párbeszédek és kiszólások ("Hermafrodita vagyok, nem buzi" - mondja például Hermész).
Érdekes szál még a musterbeispiel Mimi és Vénusz ellenpólusaként ábrázolt zeneprofesszor Theo Stokowski (Uwe Ochsenknecht) és kedves neje. Heléne (Anke Engelke). Találóan nevezte őket az egyik német kritikus a szerelem bürokratáinak: ők azok ugyanis, akik egy reggel meetingen határidőnaplóból határozzák meg a szexelésük napját.
Szatíra
Helmut Dietl rendező a forgatókönyvet Patrick Süskinddel együtt írta. Süskind 1985-ös regényében (a Parfümben) hősét egyszer vagy hét évig hagyja kushadni egy barlangban, ahol a belső mozizáson kívül semmit sem csinál csak időnként gyökereket eszik és egy szikláról esővizet nyaldos. Ez a fajta szenvtelen groteszk látásmód jellemző A szerelem keresése és meglelésére is. A racionális és az irracionális világ a legnagyobb harmóniában váltogatja egymást, mint ahogy a giccsesen eltúlzott teátrális jeleneteket is magától értetődően cserélgetik a realistákra. A film hangvétele valahol az Élet sója és a Manitu bocskora között található.
A sztori egyhangúságáért a színészi alakítások kárpótolnak: Alexandra Maria Lara (Traudl Junge, Hitler gépírónője A bukásban) teljesen magára talált ebben a szerepben, Moritz Bleibtreu (A lé meg a Lola) is hitelesen becsvágyó és sznob zeneszerző, de Hermész alakja, Heino Ferch (aka Albert Speer építész) a legmulattatóbb.
Vicces film tehát A szerelem keresése és meglelése, és új megítélésbe helyezi a Liebe und Humor fogalmát, könnyfakasztó megvilágosodást azonban nem élhetünk át, ahogy - a programfüzetet nézegetve már előre kijelenthetjük - a többi filmnél sem fogunk. De hát nem is ezért nyílt meg a Német Filmnapok.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
