Zavarba hozom a nézőimet

Igaz, hogy most horrort forgat?

Nem egészen, nem szabad mindent elhinni, amit olvas. A Ricky egy Párizsban játszódó szerelmi történet egy kis misztikával. Az Angel forgatása után három évet kellett várnom arra, hogy összejöjjön a pénz.

Az Angel főszereplője rettentően irritált minket. Ezt a reakciót várta a közönségtől?

Tudom, hogy Angel elég különös figura, akit lehet szeretni és gyűlölni is. A célom az volt, hogy megérintse a közönséget, és különböző reakciókat váltson ki belőlük. Nálam a jó mozi olyan, mint egy utazás, a közönség rengeteg egymástól eltérő érzelmen megy közben keresztül.

Angel írónő, és csak a szépség érdekli, a férje festő, aki viszont az igazságot keresi. Önhöz melyik szempont áll közelebb?

Ez a művészet nagy kérdése, és egyben az egész film témája. Angellel egy olyan embert akartam megmutatni, aki benne ragad az álmaiban, a férje meg pont ennek a tökéletes ellentéte. De nem akarok igazságot tenni a kettő között. Minden művész a maga módján próbál túlélni. A saját munkáimban az igazság nem zárja ki a szépséget. Sőt, néha a legmesterkéltebb álomvilágban találjuk meg az igazságot. Angel egész életében hazudik magának, és a hazugságai róla is sokat elárulnak.

Ez az írónő elfojtott leszbikus?

Szerintem egyszerűen csak hiányzik belőle a szexuális vágy. Minden energiáját az írásba öli, és a férjéről alkotott vágyképpel él együtt, miközben a férje testvérétől, Nórától sokkal több gyengédséget kap. De ha ma élne, akkor azt hiszem, hogy leszbikus lenne. A múlt század eleji Angliában ez nem volt elfogadott, úgyhogy nem volt lehetősége kibontakozni.

Miért Romola Garait választotta Angel szerepére?

Szinte minden fiatal angol színésznővel találkoztam, de legtöbben megijedtek Angel karakterétől. Ő volt az egyetlen, aki elég fiatal volt ahhoz, hogy ne féljen semmitől. Attól sem, hogy nem lesz szép.

Miért keverte bele a filmbe az Elfújta a szelet?

Az elején Angel tényleg hasonlít Scarlett O'Harára, olyan, mint egy elkényeztetett gyerek. De aztán teljesen más irányt vesz a sztori. Azzal, hogy megidézem a 40-es évek hollywoodi filmjeit, és azoknak az elemeivel játszom, a közhelyes, romantikus filmeket akartam kifigurázni. Így kerültek bele a vetített hátterek és a giccses díszletek. Ezek arra is rámutatnak, hogy Angel mennyire elvesztette a kapcsolatát a valósággal. Azt viszont már nem szabhatom meg, hogyan fogadják ezt az emberek, de a reakciók tényleg nagyon különbözőek. Van, akiket megérint az Angel, vannak akiket visszataszít. Érdekes, hogy országonként mennyire máshogy veszi a közönség, a franciák nevetnek, az olaszok sírnak. A filmem ilyen szempontból nem fekete-fehér, ellentmondásos, és ez zavarba ejti a közönséget. Rendezőként nekem nagyon fontos, hogy zavarba hozzam a nézőimet.

Ez az első angol nyelven fogatott filmje, mégsem mutatták még be angol nyelvterületen. Ez hogy lehet?

Talán az amerikaiak nem kíváncsiak az angol Ozonra. Angliában és Amerikában is csak nyáron mutatják be a filmet, szóval tényleg elég soká ér el hozzájuk. Franciaországban már tavaly májusban játszották, és már a japán premier is megvolt. De az én célközönségem főleg Európa, itt jobban megértenek.

A Swimming Pool után ez a második filmje, amiben női irő a főszereplő. Trilógiára készül?

Nem is rossz ötlet, talán legközelebb. Mindenesetre a válsztás nem véletlen, így sokkal könnyebben tudok önmagamról beszélni. Ha egy rendezőről készítenék filmet, ahhoz rengeteg színész kellene, mert a film csapatmunka. Ahhoz, hogy az alkotás folyamatát megmutassam egy írónál elég egy toll, a festőnél meg egy festmény. A nőket különben is sokkal érdekesebbnek tartom a férfiaknál, sok bennük az érzelem, és gyakran válnak áldozattá. És mivel a nőket kívülről látom, ezért pontosabban meg tudom őket mutatni.