Kazettofon, német autók és hallgatag Gryllus Dorka

Brávó, brávó - lelkendezett a jobbomon ülő német lány hétfő éjszaka, a Dallas Pashamende bemutatója után a Berlinálén, pedig korábban hallottam, hogy egyáltalán nem tetszett neki az a jelenet, amikor a gyerekek lepisilik a viskójában alvó falu bolondját.

Realista ábrázolásmód német autókkal

"Ilyen cigánytelep gyerekkoromban is volt, a faterral néha végighajtottunk a cigánysoron. Nem vártam sokat ettől a filmtől, ehhez képest nagyon ütött. Bogdán Zsolt pedig kiváló színész" - gondolkodott el a látottakon Sanyi Kapuvárról a kijáratnál, ahol a jelenlévők az alkotókra és a két főszereplőre vártak türelemmel.

"Erős volt a filmben a német autók jelenléte"- összegezte tapasztalatait az ugyancsak türelemmel várakozó Stefan, középkorú berlini nyelvtanár. Felhívtuk figyelmét a filmben látható Dacia típusú személygépkocsi román eredetére, mire beleegyezően bólintott: "Jó, de Trabit és Mercedest is sokszor lehetett látni".

"Engem az 50-es évek olasz filmjeire emlékeztetett, így nem volt számomra idegen ez a fajta ábrázolásmód" - vette át a szót Jörg, középkorú berlini író. Abban megegyeztek, hogy a történet teljesen hiteles, bár bevallották, hogy még nem jártak sem román sem pedig magyar cigánytelepen. "A film erőssége a hangulata, a realista ábrázolásmód és a sok nagytotál, ami bensőségessé teszi a légkört" - tette hozzá az író, aki néha filmkritikákat is ír egy berlini napilapnak.

Az élet már csak ilyen

A közönség véleménye ezúttal szerencsésen összecsengett a rendező, Pejó Róbert Adrián szavaival. Pejó a bemutató után tartott pódiumbeszélgetésen elmondta, semmiképpen sem akarták viccesen ábrázolni a romákat, sokkal inkább a valós problémákat akarták bemutatni. Állítólag miután Csaba, a román gipsy king megnézte a Dallas Pashamendét, elismerően bólintott: így igaz.

Pejó beszédében a legtöbbször visszatérő szó a "difficult" volt: részletesen kitért ugyanis a majdnem kilenc évig tartó forgatás közismert nehézségeire, mint a román hatóságokkal kialakult nézeteltérések, a forgatási helyszín kényszeres lebontása, majd magyarországi újra felépítése, a nyári és téli jelenetek összeegyeztetése, és így tovább.

Egy nő a közönség soraiból a pesszimista befejezés okát firtatta. Pejó válaszából kiderült, eleinte voltak más verziók is, ám szerinte a film bármilyen más befejezése hiba lett volna. Mire egy érces hang a 28 sor tájáról megköszönte, hogy nem happy enddel zárult a történet, véleménye szerint ugyanis az élet már csak ilyen.

Bogdán Zsolt, a film férfi főszereplője néhány szót szólt csupán, melyből kiderült, számára a valóság és a fikció közti határ volt a legérdekesebb a filmben. Bár végig bíztunk benne, hogy a fekete garbó-aranyszínű szoknya összeállításban megjelenő - a filmbéli alakításáért a Szemlén a legjobb női főszereplő díját elnyerő - Gryllus Dorka is megszólal, erre sajnos nem került sor.

A kazettofon és a háromszínű felirat

A Berlinálé közönsége a filmeket többnyire német, ritkábban angol feliratozással láthatja. A Dallas Pashamende esetében az angolra esett a választás. A fordítás alapvetően rendben volt, azt azonban az általunk megkérdezett valamennyi magyar nehezményezte, hogy a "kazettofon" szóra a fordítónak csak annyi jutott eszébe hogy "recorder". A kijáratnál töltött várakozás percei alatt jó ismerőseinkké vált berlini nyelvtanár és író pedig azt fájlalta, hogy nem tudták követni, mikor beszélnek a szereplők magyarul, románul vagy éppen cigányul. Talán a háromszínű feliratozás lenne a megoldás.