Állati jó a szocreál

"Volt egy felhívás hallgatóknak és olvasóknak, hogy küldjenek be 50-es évekbeli tárgyakat" - magyarázták a gyűjtés módszertanát Marton Róbert és Simon Kornél, akik a filmben vízilabdázókat balakítanak.

"A film kapcsán megrendezésre kerülő kiállítással nem a forradalmat, hanem az 50-es évek hétköznapjait szeretnénk megmutatni a nézőknek - magyarázta a kiállítást Mersva Alexandra, a forgalmazó Intercom munkatársa. - A kiállított tárgyak közül több a filmben is felbukkan, utcatáblák, vízilabdák, telefon, írógép. A bokszoló szobra, amit itt látsz, például Fenyő Iván filmbeli karakterjének, Szabó Karcsinak a szobáját díszíti."

Üdvözlet a szabad világból

Ha szerettünk nagyszüleink cuccai között turkálni, könnyen elképzelhetjük, mi van itt: hajszárító, korabeli porcelánköltemények, szivarok, újságok, lapos kerekű feketevázas bringák, és kedvencünk, az "Amerikai nép adománya" feliratú doboz, amihez a szabadságszerető ország New York-i képeslapokat is mellékelt.

Később Dobó Katát kérdezgettük az ötvenes évek tárgykultúrájáról, miután kipózolta magát a fotósok előtt. "Nekem talán még ennél régebbi tárgyaim is vannak, meg ilyen gyönyörűségek - lelkesedett. - Szocreál teáskészletek, azok állati jók. Mostanában néhány boltban horribilis összegekért árulják ezeket."

"Az írógép az én szobámban van a filmben, - mondta "Erikáról". - Azon írtam a Petőfi Körös-szórólapokat." Majd áttértünk az ötvenes évek női viseletére: "Nem sok ruhám volt a filmben, összesen három. Abból is az egyik pufajka. Nagyon sok pénzt kéne fizetni ahhoz, hogy én megint pufajkát vegyek fel" - jegyezte meg, és ezen nem csodálkoztunk.

Megjött Péter Pál

"Ha volt pénz, akkor az ötvenes években a párizsi legutolsó divat szerint öltöztek - folytatta. - De ha nem is volt, a ruháikra hihetetlen módon tudtak vigyázni, a nejlonharisnyára például. A filmben két ruhám is volt, ami abszolút vintage, eredeti 50-es évekbeli ruhák, kellett is foltozni rajtuk - majd hozzátette: A ruhák segítenek a karakter megformálásában."

Kiderült, a filmet még ő sem látta. Közben kaptunk egy-egy pálinkát, koccintottunk, de Dobó Kata csak megnyalintotta a szeszt. Később megtudtuk, a Péter-Pál széria egyik darabját isszuk, amit a pincér semmi pénzért nem inna meg. Még szép, hogy a svédasztalt is az 50-es évek jegyében töltötték fel: zsíroskenyér, tepertős pogácsa, málnaszörp és olcsó ipari szesz. Azért a tanácselnökök talán nem ezt itták.

"Minden filmet az utolsó hanggal, az összes effekttel szeretek megnézni - mondta még a Szabadság, szerelemben egyetemistalányt alakító Dobó. - De még nem volt kész, pedig szeretném már látni."

A színésznő ezen a ponton kiszúrta, hogy anyjára lecsapott a Blikk újságírója: "megáll a szívem", mondta, úgyhogy elengedtük, és megcsodáltuk az egymásra rendezett lilahagymahalmokat. Fenyő Iván egy tizenéves kissráccal koccintott, miután atyai hangnemben kihangsúlyozta, hogy nem isznak alkoholt. Végül minket is megtalált egy kedves, nézelődő öregúr, aki a helyszínen mindenbe beledugta az orrát. Sokat nem beszélgettünk, mert mikor pár keresztkérdés után megtudta, hány évesek vagyunk, elmenekült.