'Elbőgtem magam most a vetítésen'

Először Gréczy Zsolt, a produkció szóvivője üdvözölte a megjelenteket "ezen a zanzásított sajtóvetítésen", majd Koltai Lajos, a film rendezője lépett a mikrofonhoz és így szólt: "közel kerültünk az igazság pillanatához. Február 8-án bemutatják a Sorstalanságot. Nagyon boldog vagyok és nagyon szorongok. Lassan eljön az a perc, amiért nap mint nap küzdtünk és még küzdünk ma is."

Koltai mellé felsorakozott Schell Judit, Herrer Sára, M. Kecskés András, Bán János, Haumann Péter, a főszereplő Nagy Marcell, az operatőr Pados Gyula, és a Sorstalanság producere, Hámori András, akinek a rendező megköszönte, hogy "ez a film talpra állt és létrejött végül."

A másfél perces, az Indexről is letölthető előzetes után az újságíróknak levetítettek egy egyelőre videó-minőségű anyagot, Koltai szavaival "egy átölelő húszperces válogatást, ami nem az eredeti minőség, nem árul el semmmit, de az érzelmeket igen."

"Elbőgtem magam"

Haumann Péter, aki Köves Gyuri nagybátyját, Lajos bácsit játssza, a történetben elmondat a fiúval egy héber nyelvű imát azon a napon, amikor Gyuri apja bevonul munkaszolgálatra.

"Pici szerep, de itt minden pillanat fontos - a rossz előjelek, amik gyülekeznek, ahogy érezni lehet, hogy rossz vége lesz. Mégsem tudta senki, hogy ilyen förtelmes véget érhet egy sors, de a közösség, a család összetart, és ez az én szerepem: elmondatom Gyurival ezt az imát, hogy legalább ennyit kapjon az útra, egy áldás, amit utánaküldenek. Mákszemnyi szerep, de az embernek az az érzése, hogy kötelessége tolni ezt a szekeret, megmagyarázni valahogyan ezt az egészet, ezt a borzalmat, ami az emberiséggel történt. Elbőgtem magam most a vetítésen, még ezen a rövid, összevágott anyagon is" - vallotta be Haumann. "Marcell hihetetlenül jól eltalált arc, pontosan megtalálta, hogy mi az, amit kérnek tőle. Úgy tűnik ebből a húsz percből, hogy egyszerűen nem hibázik a srác."

Herrer Sára tizenhat múlt. "Földessy Margithoz járok a Színitanodába, és itt találtak meg a produkcióhoz. Marcell is idejár, csak egy másik csoportba. Én játszom a szomszédlányt, Köves Gyuri szerelmét, ez gyerekszerelem persze. Három jelenetem van a filmben. Eszméletlen volt, csodálatos, ahogy Sutyi bácsi (Koltai Lajos, a film rendezője - a szerk.) minden egyes jelenet előtt leült velünk beszélgetni, rávezetett, mi történik a filmben és mit szeretne látni. Nem volt könnyű, az én jelenetemben sok a sírás. Viszonylag sokszor vettük fel, aztán úgy elkezdtem sírni, hogy egy idő után már nem is tudtam abbahagyni - már mindenki nevetett körülöttem. Örök élmény volt a forgatás, sosem felejtem el. Nagyon várom a bemutatót, és örülök, hogy egyáltalán közöm lehet ehhez az egészhez."

Jogos irigység

"Kemény munka volt, öt nap, éjszaka forgattunk" - kezdi Bán János, aki Köves Lászlót, Gyuri apját alakítja. "Nagyon fontos ez a jelenet: összegyűlik a család, hogy elbúcsúztassák a családfőt. Borzasztó sűrített pillanat, így indul a történet, ez itt mindennek az esszenciája, mindannak, ami addig történt. A játékban nem volt idő karakterfejlődésre, az embert, az apát látjuk, aki elmegy és soha nem tér vissza. Emlékszem, ezek voltak az első forgatási napok, ekkor mutattak be Marcellnek is. Utána Sutyi félrehívott és megkérdezte, mit szólok hozzá. Kitérő választ adtam. Azt tudtam, hogy ő, Sutyi, mindig nagyon felkészült, de Marcell annyira zárkózott volt, félszeg... Nem tudtam, mi lesz. Aztán elkezdtük a forgatást és láttam, Marcell mennyire jó választás volt. Nagyszerűen játszott. Jó, hogy a filmet sokan várják, hogy beszélnek róla. Az is természetes, hogy ellenségei vannak, irigyei, végül is ez minden idők legnagyobb költségvetésű magyar filmje."

Minden rezdülés

Schell Judit játssza Gyuri mostohaanyját. "Olyan meghitt volt, olyan melegség, olyan különleges pillanatok... ahogy Haumann Péter megszólalt, ahogy Bán János felveszi a hátizsákot, vagy Molnár Piroska, ahogy csirkét eszik a vacsorán. Élveztem ezt a forgatást. Marcell értelmes, érzékeny, intelligens gyerek, jó volt vele dolgozni. Idősebb kollégákkal is előfordul, hogy túljátsszák a szerepet, túl sokat visznek bele, de ő nem esett bele ebbe a hibába. Nagyszerű volt a hangulat, mindenki teljes odaadással dolgozott, borzasztóan koncentráltunk."

"Volt egy rész, ahol "felbugyog" bennem a zokogás és persze tartottam ettől a jelenettől. De amikor odajutottunk, alig vártam, hogy induljon a felvétel, mert alig bírtam visszatartani a könnyeimet. Nagyon jó, ami a Lajosból árad. Meg se fordult a fejemben, hogy ez az első rendezése. Hihetetlenül érzékeny, minden rezdülést meglátott a színészeken. Olyan finom dolgokat mondott, úgy simogatta az ember lelkét. Néztem most ezt a húszperces filmrészletet és kirázott a hideg - alig várom a bemutatót."