Nagy Sándor és az érzékeny európai nézők

Oliver Stone: Miért csináltam Nagy Sándorról filmet? Minden idők legnagyobb vezérének tartom. Hű volt az embereihez, félelmet nem ismerve harcolt, és huszonévesen olyan birodalmat alapított, amely aztán évszázadokig fennmaradt. Jobbá tette a világot, elhozta a békét és a civilizációt az egymás ellen harcoló népeknek. Az ő elképzelései alapján jött létre a Római Birodalom. Hihetetlen élete volt és ez elég ok arra, hogy filmet csináljak belőle. Szeretem a történelmet. Nem volt célom párhuzamba állítani bármilyen mai vezetővel. Más kérdés, hogy a forgatás ideje alatt, csakúgy, mint ezekben a pillanatokban, Amerika birodalmi háborút vív a Közel-Keleten. Két teljesen különböző hadjáratról van szó. Nagy Sándor nem azért ment keletre, hogy aztán hazavigye az olaját Macedóniába. Soha nem tért haza, inkább azt lehetne mondani, hogy bizonyos fokig ő maga is ázsiai lett. Három ázsiai felesége volt, két gyerekéről tudunk, a katonái körülbelül száz-kétszázezer gyereket nemzettek a helyi népek asszonyainak; így keveredett a görög és ázsai vér. Örökre megváltoztatták a világot.

Ma is létezik Kelet és Nyugat harca, persze. Szeptember tizenegyedikén a Kelet behatolt és megtörte a Nyugatot, a Nyugat pedig visszavág. Európában, a nyugati városokban folyamatosan nő az iszlám népesség. Nem tudom, hogyan végződik a történet. Nincsenek egyszerű válaszaim.

Annak ellenére, hogy Nagy Sándort a történelem legnagyobb hadvezérének tartja, a filmet nézve az emberben mégis többször felmerül, hogy az élete kudarc volt. Még ezt a szót is használja: "Elbuktam".

Oliver Stone Budapesten

O.S.: Éppen ez a gyönyörű ebben a filmben. Zseniális hadvezér volt, ugyanakkor esendő ember, tele hibákkal. Sebezhető és gyengéd. Gondoljon a mai akcióhősökre - Russell Crowe, Mel Gibson, Brad Pitt, mind férfias, kemény fickók. Colin más. Nagyszerű nézni, ahogy egyszerre játszik a férfias és a nőies vonallal. A hős, aki sír. Nagy Sándorról feljegyezték, hogy megsiratta a csatában elesett embereit. Amikor felindulásában megölte Kleitost, régi barátját, három napig ki se jött a sátrából, teljesen magába zuhant. Gyűlölte magát azért, amit tett. A filmben ezért mondja, hogy "Elbuktam, nagy hibát követtem el." Elképesztő, micsoda érzelmek uralták. Ha hibázott, hatalmas hibát vétett. Ha győzött, hatalmas győzelmet aratott. A végletek embere volt.

Ez a kudarc érzelmi, személyes oldala. Ugyanakkor szinte az egész film arról szól, ahogy a csapataival mélyebbre és mélyebbre hatol Ázsiába, míg végül eléri Indiát, ahonnan nem tud továbbmenni, vissza kell térnie Babilonba. Nem gondolja, hogy végül hadvezérként sem sikerül neki elérni azt, amiért útnak indult? Ez nem kudarc?

O.S.: Nem tudom, nem így látom. Anthony Hopkins, azaz Ptolemaiosz is elmondja a végén: Nagy Sándor kudarcai messze felülmúlták más emberek sikereit. Tizenegy éven át harcolt távoli vidékeken, hetven csatát vívott és egyet sem veszítette el. Indiában egy nyílvessző fúródott a tüdejébe, mindig a legnagyobb harcok közepébe vetette magát, nem gondolt arra, hogy baja eshet. Ez az igazi vezér: ott van az első sorban, ő az, aki a legmagasabb szinten áldozza fel magát az ügy érdekében. Évszázadokra meghatározta, milyen legyen az ideális hadvezér. Julius Caesar őt tekintette legnagyobb példaképének. Elképesztő figura volt.

Nagy hatással van önre. Mi az, amit Nagy Sándor életéből átemelhet a saját életébe?

O.S.: Nem rólam van szó. Kétezerháromszáz éve telt el a halála óta, és itt van, emlékezünk rá. Előtte káosz volt, ő utakat, városokat épített. Persze, mondhatom, hogy minden film, amelyet készítek, személyes harcom, hiszen végig kell csinálni, minden nehézség ellenére. Nehéz, mert nagyobbak lettek a stúdiók, a befektetők, nagyobb a kiadás, a költségvetés. Minden munka külön harc, de nem hiszem, hogy ezekkel a filmekkel megváltoztathatom a világot. Nem vagyok Nagy Sándor. Három filmet csináltam Vietnámról, de egyik sem jutott senkinek eszébe, amikor lerohantuk Irakot. Szerénynek kell lenni, nem én mozgatom a világot. Ilyen korban élünk. Ma a média formálja a tudatot, nem a film. Ezért fontos, hogy emlékezzünk olyan emberekre, mint Nagy Sándor volt.

A filmjében tartózkodott attól, hogy minden kétséget kizáróan bemutassa Nagy Sándor férfiakhoz fűződő vonzalmát. Miért?

Úgy érzem, ott van, utalok rá. Mindenképpen nagy áttörésnek számít. Gore Vidal kijelentette, hogy soha eddig nem ábrázolták a férfiszerelmet ilyen nagyszabású, széles körben vetített filmben. Számomra egyértelmű, hogy Nagy Sándor legnagyobb szerelme gyerekkori barátja, Hephaestion volt. Barátok és szerelmesek. Ami igazán érdekelt, az a bizalom és a barátság, ami összekötötte őket. Hephaestion volt Nagy Sándor egyedüli támasza és bizalmasa. Hephaestion halála után alig nyolc hónappal ő is meghalt; betartotta ígéretét, hogy nem éli túl az elvesztését. Nem ellenzem, ha két férfi testi szerelme jelenik meg a filmvásznon, de őszintén szólva nem éreztem, hogy szükség lett volna rá. Csak feleslegesen feldühített volna egy csomó embert. Már így is elég bajom lett abból, hogy Nagy Sándort ennyire "sokoldalúnak" ábrázoltam.

Jelenet a filmből

Az amerikai kritikusok mindentől függetlenül elég keményen lehúzták a Nagy Sándor-t. Minden filmem jól megkapja, az eddigi legkedvezőbb jó-rossz kritika arány eddig negyven-hatvan százalék volt, a Nagy Sándorral ez most húsz-nyolcvan lett. Jó dolgokat is írtak persze, és voltak olyan kritikusok is, akik megértették, mit akartam ezzel a filmmel. De a legtöbben lehúzták. Tudja, azt gondolom erről, hogy Nagy Sándor olyan magaslatokban járt, olyan álmai voltak, hogy néha azok, akik írnak róla, egyszerűen nem értik meg. Kicsinyes gondolatok egy nagy szellemről.

Szeretem ezt a filmet. Egy élet munkája van benne. A legnagyobb film, amit csináltam és elszomorít, hogy a kritikusok elutasították. Az amerikaiak persze nem sokat tudnak az ókori világról, alig tanítják az iskolában. Meggyőződésem, hogy Európában és Ázsiában nagyobb érzékenységgel fordulnak az ókori kultúrához, a történelemhez. Persze lehet, hogy tévedek. Na és? Megcsináltam azt a filmet, amiről mindig is álmodtam.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!