Eleonóra
-1 °C
2 °C

Már vegyes a Tarr-film fogadtatása

A londoni férfi Cannes-ban

2007.05.24. 11:22
Álló tapssal fogadták Tarr Béla versenyfilmjét, a Londoni férfit a szerda esti díszbemutatón a 60. Cannes-i Filmfesztiválon, de a kedd esti rossz fogadtatású sajtótájékoztató után ma jelentek csak meg a kritikák, amik a "majdnem nézhetetlentől" a "nem rossz"-ig minősítették a több mint kétórás mozit.

Jól sikerült díszbemutató

A Londoni férfi című film premierjét teltházzal vetítették szerda este tíztől a fesztiválpalota Lumiere termében. A filmet most is elhagyta a közönség negyede, de akik tudták, mire számítanak, és ott maradtak, állva tapsolták meg a rendezőt. A közönségnek a vetítés alatt is tetszett a film.

Kezdésként a fesztivál művészeti igazgatója, Thierry Frémaux köszöntötte az alkotókat és a stábot, akik egymást átkarolva vonultak végig a díszőrség sorfala között a vörös szőnyegen. A ceremóniamester bemutatta a versenybe először meghívott Tarr Bélát és az angol Tilda Swintont, aki 2005-ben Jim Jarmusch Hervadó virágok (Broken Flowers) című versenyfilmjében játszott, 2004-ben pedig a zsűri tagja volt.

A film után öt percig állva tapsoltak a nézők, amit a rendező egy 'Let's go home!' vagyis menjünk haza felkiáltással csendesített el, és kifelemenet összeölelkezett az amerikai rajongójával, a szintén versenykategóriában futó Gus Van Sant rendezővel, aki utóbbi három filmjét bevallottan Tarr hatására forgatta. Gus Van Santról pletykaszinten közismert, hogy mikor egy 2001-es fesztiválon a magyar rendezőnek azt üzente, hogy találkozna vele, azt a választ kapta, hogy örüljön, hogy Tarr nem pereli be.


A főszereplő Derzsi János és Tilda Swinton között a rendező
Klikk a képekre!

2,1 pont a 4-ből

2,1 pontot kapott az összesítés szerint a Londoni férfi a Screen Daily fesztiválon megjelent nyomtatott különkiadványa szerint. (Itt x-et kapnak az értékelhetetlen filmek, ha értékelhetőek, akkor egytől négyig pontozzák.) A 2,1 eddig megosztva a leggyengébb eredmény, ennyit kapott Wong Kar-Wai és Kim Ki Duk versenyfilmje is. A listavezető a Coen-testvérek filmje és a 4 Months, 3 Weeks and 2 Days című román mozi 3,2-vel.

A Tarr-film kedd esti sajtóvetítése után ma jelentek meg a nemzetközi sajtóban a kritikák, és eszerint a szakújságírók is vegyesen fogadták a filmet.

"Majdnem nézhetetlen"

"Majdnem nézhetetlen - írta például elsőként a Hollywood Reporter kritikusa, aki meglepődve megjegyezte azt is, hogy a film első jelenete tizenkét perces. "A karakterek ritkán beszélnek, de hogy miről, azt nem értjük. Mindenki bűnösnek tűnik, de hogy miért, azt nem tudjuk"- foglalta össze ellenérzéseit a szerző, majd a forgatókönyv eredeti írójára utalva hozzátette: "Simenon fia szerint az apja regényében a teljes bizonytalanság zajlik a hős elméjében. Az ember azt mondhatná, hogy ez teljesen igaz a rendező elméjére is".

Az Ottawa Citizen is a sajtóvetítés alapján húzza le a filmet "Tarr Béla filmjét nem fogadták jól Cannes-ban" címmel. Az újságíró szerint így néz ki egy tipikus jelenet: "egy ember bemegy egy csűrbe és bezárja az ajtót, amit a kamera még két percig mutat". A cikk szerzője szerint a film olyan "hosszú, mint a Tour De France".

"Nem rossz film"

"A nemzetközi filmfesztiválon az embert arra kényszerítik, hogy szembenézzen saját türelmetlenségével - írta a New York Times kritikusa, akinek beszámolója szerint "az egyszerű fekete-fehér munka vetítése alatt mint bepánikolt marhák a vágóhídról, úgy menekültek ki az újságírók." De a szerző ott maradt, és próbálta megérteni a "Tarr Béla lassú mozgásaival, kényelmes fényképezéssel" ritmizáló munkát, amiről végül kijelentette, hogy "nem rossz". "Amikor egy Tarr-filmet nézel, vannak pillanatok, mikor úgy tűnik, mintha a rendező nem azt akarná, hogy a képeit nézd, hanem hogy a szereplői gondolataiba láss" - fejtegette végül.

"A film noir fogalmát definiálta újra Tarr Béla" - írja kritikájában a Screen Daily, ami pozitív, elemzésbe hajló írást közöl a Londoni férfiról. "Rigorózusan használja a kellemes hangulatú fekete-fehéret, de a filmet dvd-n a legjobb plazmatévé tulajdonosokon kívül senki nem veszi majd meg." A filmes szaklap szerint Tarr stílusának minden jellemzője megtalálható a Londoni férfiban is: "fény-árnyék hatás, kevés párbeszéd, élénk helyszínek és folyékonyan vándorló kameramozgás". És a színészi játékot is menti: "Azért van messze a természetestől, mert Tarr a fizikai jelenlétre válogatta ki a színészeket."