Maci Laci visszatér - de minek?
William Hanna és Joseph Barbera bugyuta, de cuki mackója 1959-ben debütált a televízióban. A történetek magja mindig azonos volt: Maci hű társával, Bubuval igyekszik minél több uzsonnás kosarat ellopni a Jellystone Park gyanútlanul piknikező közönségétől; Mr. Ranger, a vadőr pedig próbálja Maciékat megakadályozni ebben.
Az Államokban pár nap múlva mutatják be a legújabb technológiával készített, élő szereplőkkel és animált rajzfilmfigurákkal forgatott filmet. A kritika szerint az a fő baj, hogy a történethez nem sikerült semmi újat adni, az ötvenéves viccek pedig kevésnek bizonyulnak a másfél órás műsoridő szórakoztató kitöltéséhez. A kerettörténet szerint Jellystone Parkot el akarja adni a korrupt polgármester, hogy kifizesse a város adósságait, Maciék pedig még örökös ellenfelükkel, a vadőrrel is szövetkeznek annak érdekében, hogy ezt megakadályozzák.
Fordulatos történet esetén valószínűleg el lehetne tekinteni attól, hogy
a: hogy is van egy kisvárosnak olyan hatalmas és gyönyörű parkja, mint a Jellystone, és
b: egy polgármester nem adhat el nemzeti parkokat.
De az események teljesen kiszámíthatóan alakulnak, így túl sok időnk marad ezen tűnődni. Maci és Bubu sematikusan aranyos, a karakterek fekete-fehérek, szerencsére a 3D-nek köszönhetően néha virtuális pattogatott kukoricával dobálják a közönséget, ami jó, mert legalább felébrednek a nézők.
A kritika dicséri Dan Aykroyd (Maci) és Justin Timberlake (Bubu) hangját, de valószínű, hogy a magyar nézők a szinkron miatt még ezzel sem vigasztalódhatnak majd.