Nem mindenki olyan béna, mint Natika. Új szerzőnk, Tai Pan bejutott a Grindhouse és a Death Proof közös vetítésére, és kezdte megérteni, miért forgalmazzák a két filmet külön. Pl. mert együtt három órás és ez így elég nyomasztó, viszont a hamis trélekeért, amit csak itt nyomnak le, érdemes volt végignézni. További  részletek:

Végre sikerült egyben megnézni a PLANET TERROR-t és a DEATH PROOF-ot ugye nálunk alapban külön forgalmazzák. Tarantino és Rodriguez grindhouse mozikban vetített mocskos csodáknak emlékállítása pedig együtt az igazi: kalapemeltetősen szimpatikus. Oszoljon meg a film futamideje, legyen belőle un. double bill, vagyis egyetlen jegy áráért kapjon a néző két attrakciót a vérre és csöcsre áhítozó pofájába, pláne, hogy ez most 360 forint.


Rodriguez zsengéje, a PLANET TERROR valószínűleg egyben a rendező legjobb filmje is. Rodriguez összes munkája egy lazakezű, ám mindenféle különösebb üzenettől elzárkózó alkotó szösszeneteinek tűnnek. Ez se sokkal több, de ez legalább stiláris szempontból élvezhető. Zombifilm az istenadta, ami a zsánermozi-dzsungelében kezd a leges-legrágottabb faág lenni, mondhatnám ciki. De az energia, amivel a történet előrehalad, és a komolykodás látszatának pánikszerű elkerülése ha jó filmmé nem is, de mindenképpen szimpatikussá varázsolja. Nem akar többnek látszani egy egyszerű exploitation-filmnél, ami hibát a hommage-gyártók rendre elkövetnek.


Tarantino DEATH PROOF-ja viszont dögunalmas. Tarantino ezúttal a végeérhetetlen dialógjait még csak nem is figuraépítésre használja: hőseit, egy csapat csajt (pontosabban két csapatot, mert a film felétől cserélődnek, majd meglátjátok) csak azért beszélteti, hogy beszéljenek. És ezek beszélnek: érdektelen, fárasztó, a történetet előre nem vivő, lottyadt-töttyedt, triviális dolgokról. A DEATH PROOF konkrétan két markánsan hetvenes évekbeli műfaj, az un. rape ’n revenge-filmek és a chase-filmek (pl. VANISHING POINT) utánérzése. Amiben Tarantino a GRINDHOUSE alapkoncepciójához Rodrigueznél hűtlenebbnek bizonyul, az az, hogy a DEATH PROOF nem igazán exploitation-film, inkább csak Tarantino obszcesszív mozibuziságának az elviselhetőség határáig kihajtott megnyilvánulása.

Natika nevű olvasónk írt a moziünnepes viszontagságairól, és egyben coming outolt is. De ha már itt vagyunk, szívesen várjuk azoknak a kommentjeit, akik új szerzőnkön, Tai Painon és a blog.hu-s BGGERGŐN és Nickiyy-n kívül is bejutottak filmekre!

"Én annyira hülye vagyok bazeg: olvastam valahol, hogy a Moziünnepen vetítik a Tarantino Halálbiztosát meg a Rodriguez Planet terrorját egyben, angolul, felirat nélkül, és vettem rá négy jegyet pár napja. És most, hogy szedem össze a csapatot a szombat esti művész mozis vetítésre, meg akartam kérdezni a moziban, hogy hány perces lesz a film, meg melyik lesz előbb, és kiderült, hogy ez csak a tarantinós Halálbiztos, amit pár hónapja már mind a négyen láttunk. Ennek a teljes változatnak, amire hetek óta melegítettünk, augusztus 31-én egyetlen vetítése volt, csak a Corvinban.

Próbáltam visszacserélni más filmekre, de ma nem találtam sehol olyan vetítést, amire van jegy 6-8-ig se a Corvinba, se a Puskinba, se a Művészbe. Egy filmre jutottam volna csak be, 8-ra, a Hajlakk, de azt már láttam. Szerencsére visszacserélték a jegyeket, és most beülök a Művész cukrászdába vígasztalódni, és dobostortát eszem, ami szintén 350 forint. Mint a moziünnepes mozijegy."  

Madonna adta be a vitamininjekciókat az izmos seggű spártai Leonidasz királyt alakító Gerard Butlernek, férje, Guy Ritchie RocknRolla című filmjének forgatási szünetében, mikor a másik főszereplő, Tom Hardy rájuk nyitott. Ezek a hírek az igazán fontosak a filmiparban, ezért mi sem megyünk el mellette.

Mikor Guy Ritchie megpróbál a borzalmas Hullámhegy és a Revolver után valamit megint letenni az asztalra, akkor a 300 vasteste, Gerard Butler lebetegszik a forgatáson. Az injekciófüggő Madonna mégsem hagyhatta, hogy elmaradjon egy-két forgatási nap, így egy Range Rover hátuljában játszotta a szexi nővérkét a B12-es injekcióval. 

Itt a Dragon Wars legfrissebb trailere. A koreai rendezőnek, Hyung-rae Shim sárkányos filmjében a Jackie Brown-ból ismerős Robert Forster menekül néhány sorozatszínésszel a múltból betoppant sárkányhorda elől. A mi kedvencünk az identitás-zavaros böszme óriáskukac, aki King Kongnak képzeli magát, és egy felhőkarcoló tetejéről próbálja kettéharapni a csatahelikoptereket.