Nem exploitation, inkább csak mozibuzi - Moziünnep

Nem mindenki olyan béna, mint Natika. Új szerzőnk, Tai Pan bejutott a Grindhouse és a Death Proof közös vetítésére, és kezdte megérteni, miért forgalmazzák a két filmet külön. Pl. mert együtt három órás és ez így elég nyomasztó, viszont a hamis trélekeért, amit csak itt nyomnak le, érdemes volt végignézni. További  részletek:

Végre sikerült egyben megnézni a PLANET TERROR-t és a DEATH PROOF-ot ugye nálunk alapban külön forgalmazzák. Tarantino és Rodriguez grindhouse mozikban vetített mocskos csodáknak emlékállítása pedig együtt az igazi: kalapemeltetősen szimpatikus. Oszoljon meg a film futamideje, legyen belőle un. double bill, vagyis egyetlen jegy áráért kapjon a néző két attrakciót a vérre és csöcsre áhítozó pofájába, pláne, hogy ez most 360 forint.


Rodriguez zsengéje, a PLANET TERROR valószínűleg egyben a rendező legjobb filmje is. Rodriguez összes munkája egy lazakezű, ám mindenféle különösebb üzenettől elzárkózó alkotó szösszeneteinek tűnnek. Ez se sokkal több, de ez legalább stiláris szempontból élvezhető. Zombifilm az istenadta, ami a zsánermozi-dzsungelében kezd a leges-legrágottabb faág lenni, mondhatnám ciki. De az energia, amivel a történet előrehalad, és a komolykodás látszatának pánikszerű elkerülése ha jó filmmé nem is, de mindenképpen szimpatikussá varázsolja. Nem akar többnek látszani egy egyszerű exploitation-filmnél, ami hibát a hommage-gyártók rendre elkövetnek.


Tarantino DEATH PROOF-ja viszont dögunalmas. Tarantino ezúttal a végeérhetetlen dialógjait még csak nem is figuraépítésre használja: hőseit, egy csapat csajt (pontosabban két csapatot, mert a film felétől cserélődnek, majd meglátjátok) csak azért beszélteti, hogy beszéljenek. És ezek beszélnek: érdektelen, fárasztó, a történetet előre nem vivő, lottyadt-töttyedt, triviális dolgokról. A DEATH PROOF konkrétan két markánsan hetvenes évekbeli műfaj, az un. rape ’n revenge-filmek és a chase-filmek (pl. VANISHING POINT) utánérzése. Amiben Tarantino a GRINDHOUSE alapkoncepciójához Rodrigueznél hűtlenebbnek bizonyul, az az, hogy a DEATH PROOF nem igazán exploitation-film, inkább csak Tarantino obszcesszív mozibuziságának az elviselhetőség határáig kihajtott megnyilvánulása.